Tanácsra lenne szükségem, a férjem gyereket szeretne, de én még nem. (beszélgetős fórum)
Én ugyan így vagyok, csak fordítva, én szeretnék, párom még nem. Mondjuk én sem, úgy akarok, hogy majd meg őrülök egy gyerekért...
De eljön majd az ideje hidd el, mi sem agyalunk.
Ha párod szeret téged, akkor tud még várni egy kicsit.
:o)))
Nem ez volt a szándékom. A cél az volt, hogy állj meg, higgadj le, végy egy nagy levegőt, és nézz szembe a félelmeiddel. Mert ilyenkor derül ki, hogy a félelmeink többsége alaptalan, irracionális, vagy ha valós is, ilyenkor derül ki, hogy nem is olyan súlyos a helyzet, mint amennyire félünk tőle. :o))
Köszönöm a tanácsokat, kedvesek vagytok :)
Még mindig nem tudom mi lesz, talán majd alakul minden magától.
De legalább már nem látom olyan tragikusan a helyzetet :)
Eljutottam odáig, hogy teljesen összezavartál :D
Ez már haladás a részemről :)
Én nem akartam gyereket. Még. Nagyon nem. A párom ezt tudta. De szeretett, és remélte, hogy változni fog ez bennem. 26 voltam, amikor terhes lettem, pedig nem akartuk. Első gondolatom az abortusz volt (albérlet, én állás nélkül).
Most múlt 4 éves a fiam. Imádom. És azt gondolom, hogy sokkal racionálisabban tudok/tudtam hozzáállni a gyerekvállaláshoz így, mintha azt a rózsaszín ködöt kergettem volna, hogy "jajjdeszeretnékpicibabát".
Tedd fel magadnak a kérdést: a (bármilyen távoli) jövőben akarsz-e babát? Szereted-e a férjed? Ha a válasz igen, akkor szerintem akár bele is vághattok (vagy 1-2 év múlva). Az EGÉSZ hátralévő életed ott lesz még a karrierépítésre, munkára...
:o))
Mitől félsz?
Tudod, most úgy elmosolyodtam magamban:)
Többször elképzeltem már, hogy vajon milyen lenne a kettőnk gyermeke, kitől mit örökölne :)
És azt, hogy milyen lenne ha elmennénk hárman a szüleimhez, ők is mennyire örülnének neki, játszanának vele, meg ilyesmi :)
Ezek szerint nem hagy hidegen teljesen a dolog, de mégis azt érzem, hogy képtelen vagyok rá.
Nézd! Ezt senkire nem lehet ráerőltetni! Ha pár év múlva még mindig nem szeretnéd, majd akkor búcsút intetek egymásnak! Még 5 év múlva sem lesztek aggastyánok,h ne kezdhetnétek új életet!
Apám felesége szeretett vna gyereket,de apám nem! A nő alárendelte magát apám (minden) akaratának. Velünk,mint gyerekekkel,ritkán találkozott,de felnőtt fejjel sem hallottam siránkozni (januárban halt meg). Gyerek nélkül is boldog volt!
Idén lesz 3 éve, hogy házasok vagyunk.
Én értem hogy ne görcsöljek rajta, meg minden, de azt mondjátok meg, mi lesz ha még szépen éldegélünk x évig, és újra előjön a téma, és én még mindig nem fogom azt érezni, hogy babát szeretnék...
Mit mondok akkor a férjemnek? Hogy bocs, de elraboltam még pár évet az életedből?
szerintem ezen még kár izgulni ..... annyi minden történhet közben .....
Mennyi ideje vagytok házasok?
Igen, ez eddig világos :)
De mi lesz akkor, ha nem fogom másképp látni a dolgot?
Sokan ezt kivulrol igy latjak.
Viszont rengetegen vannak akik szulnenek, csak epp nincs kinek. Az ido meg telik es telik...
Sokan, akik nem talalnak part huszoneves koruk elejen, utana mar nagyon nehezen talalnak, ami persze kivulrol ugy latszik, hogy a karreiernek elnek. Aztan kozbe meg nem, csak nem talalnak megfeleo partnert.
Senki eletebe nem latunk bele.
Én 30 évesen szültem az elsőt,és egyáltalán nem érzem magam öregnek! Sőt! A második óta fiatalabb vagyok,mint valaha-és ezt az ismerősök is így látják!
Szerintem semmiről nem késik le az,aki nem 26 évesen esik teherbe!
Felhívtam most délután a férjemet, és elmondtam neki hogy engem tegnap óta nem hagy nyugodni ez a dolog, mert úgy érzem hogy csak meg akart nyugtatni ezzel a válasszal, és abban bízik, hogy majd változik a véleményem.
És megint azt mondta, hogy fogjam már fel, és fogadjam el hogy így döntött.
De nem engedi a lelkiismeretem!
Most én aggódom túl ezt az egészet? Fogadjam el amit mond?