Tanácsra lenne szükségem, a férjem gyereket szeretne, de én még nem. (beszélgetős fórum)
Én úgy gondolom, hogy nem szabad kétségbeesned, semmi baj nincs veled. Csupán felelősségteljesen látod a dolgokat! És ez jó, nagyon jó! :)
A gyerekvállalás most amúgy is kitolódik egyre jobban, vannak, akik negyven felett szülnek. No, ez azért ne legyen minta számodra, de hát még oly messze vagy attól a kortól! :)
Azt is megértem, amit a szüleidről írsz. Nekem rengeteget segítettek és ezért a mai napig hálás vagyok nekik, de a Fiam is. :)
Semmi gond nincs azzal, hogy nem akarsz gyereket! de ezt egy olyannal tervezd, aki szintén nem akar...
Nem vagyok a gyerekpotyogtatás híve, de akkor illik össze egy pár, ha ebben a témában is azonos a céljuk.
Igen, biztos hogy nekem kellene felnőni a szerephez.
Ő teljesen más mint én, olyan szempontból, hogy ő mindig mindent megold, kitalál, elintéz, stb., én meg pont az ellenkezője. Ő biztos, hogy jó apuka lenne.
Egy házasságban a céloknak hasonlónak kell lenniük, gyerek téában meg azonosnak.
Itt nem arról van szó, hogy csak a szaporodás a lényeg, hanem arról, hogy olyan embereket tartotok frel, akiknek teljesen más céljaik vannak.
Ajjaj, Hoxán ez nem így működik. Tudod, ahova a jó Isten báránykát ad, oda legelőt is. :)
Egyébként, ha "bekattansz" a gyerekre, akár a Holdon is élhetnétek...
A lényeg az, hogy szeretitek egymást, boldogok vagytok. Beszéljetek róla sokat, és az összes más oldaláról is, anyagiak, idő, stb... aztán ráértek dönteni és belevágni.
Ismerek olyat aki 20 évig hülyítette a férjét a majd lesz gyerekkel, és márt nem is lesz.
Ezzel kellett volna kezdeni, de nem tette.
A férj maradt, de ha holnap talál egy cicababát aki hajlandó szülni, akkor nem tudom mi lesz.
A férjed még fiatal és te is, lehet neked is fel kell nőni ehhez a szerephez.
Anyagiak is fontosak. És egyre fontosabbak. Cal a világ, Ki tudja, holnap is lesz munkánk vagy tető a fejünk felett.
Húúú, és még azt hittem, hogy a miénk rekord idő :)))
A közeljövőben biztos hogy nem szeretnék babát, egyrészt azért, mert tudom hogy még alkalmatlan vagyok rá, másrészt pedig ha nincsenek meg a megfelelő körülmények, felelőtlenség gyereket vállalni.
Úgy gondolom, ha a szüleim a közelünkben lennének, bátrabb lennék...hülyén hangzik, de ez az igazság, mert félek. És nem azért mert a szüleimnek szülnék, ahogy valaki lentebb írta, hanem azért mert nekem nagyon fontos az, hogy ők ott legyenek velem. Én így képzelem el, és abban bízok, hogy legkésőbb pár éven belül el tudunk költözni, és akkor másképp fogom érezni ezt a dolgot.
Mi 8 hónap után esküdtünk és az elején megbeszéltük a gyerek kérdést. Ennyi idő alatt azért felmerülhet ez a téma is. :)
Szerintem te a lelked mélyén nem szeretnél gyereket (legalábbis a közeli jövőben). Persze ezt csak te tudhatod. Én nem akarok, senki nem tudna rábeszélni, pedig életem szerelmével élek.
A helyedben én erre a beszélgetésre most nem görcsölnék rá. Emésztgesd, vegyétek elő a témát pár hónap múlva, nyugodtan.
Kérdezz majd rá bátran, hogy ő hogy képzeli el az anyagi oldalát, hogy látja megoldhatónak, hogy ő is kivegye a részét a gyerekezésből, hogy tudtok tervezni évekre előre. Ezek fontos dolgok, "szeretnék gyereket" alapon nem lehet beleugrani egyébként sem.
Nekünk eszünkbe sem jutott erről beszélni, nem tudom miért.
De most mit tegyek? :(
Ezek mind kifogások.Miért nem ismered be,hogy nem akarsz gyereket és kész.Az ember ezt azért tudni szokta.Én fiatal lány korom óta tudtam,hogy akarok gyereket,lett is kettő.A nagylányt 24 évesen a kisfiút 30 évesen szültem.
Nincs azzal baj,ha nem akarsz.Viszont ha a férjed igen,ott már probléma van.A házasság előtt azért az emberek le szokták tisztázni a terveket,célokat,vágyakat.
Igazából nálunk nagyon gyorsan történt minden, 10 nap után összeköltöztünk, 1 év 4 hónap után összeházasodtunk. De nem bántam meg, mert mindennél jobban szeretem őt, nem tudnék nélküle élni.
Talán attól is félek, hogy a baba is ilyen hirtelen jönne, és azt nem lehet visszacsinálni.
Félek a terhességtől is.
Nem szeretném az egészet egyedül tölteni, mert ebben a városban senkim sincs, szó szerint.
Amennyire lelkis típus vagyok, biztos hogy nagyon megviselne az egyedüllét, amíg a férjem éjjel-nappal dolgozik.
Aztán nem is értem, hogy ő miért nem gondol arra az elég nagy összegű tartozásra, ami van, és egyelőre azt fizetjük, amellett nem tudunk félretenni.
Jajj nagyon össze vagyok zavarodva, nekem azóta is csak ez a beszélgetés jár a fejemben, és az hogy nem akarom elveszíteni, de lehet hogy el kellene engednem, de mi van ha azzal hibát követek el.
És még itt van ez is, hogy ő állítása szerint hajlandó túllépni ezen a dolgon a házasságunk érdekében, csak hogy én ezt nem hiszem el.
Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen problémánk lesz, vagy hogy egyáltalán létezik ilyen.
"adott esetben, ha arról van szó, hogy megtaláltam a másik felem, és imádom/szeretem, ahogy írod, akkor az is természetes, hogy ha ő szeretne gyereket, én is... Vagy naív vagyok? "
A kettőnek semmi köze egymáshoz.
Valóban a szőnyeg alá söpörte a kérdést, mert abban reménykedik, majd megváltozik benned a dolog.
Azt nem értem, hogy merülhet fel benned a válás? Mármint elég sokszor leírtad... Pedig adott esetben, ha arról van szó, hogy megtaláltam a másik felem, és imádom/szeretem, ahogy írod, akkor az is természetes, hogy ha ő szeretne gyereket, én is... Vagy naív vagyok?
Én 24 évesen estem teherbe, egyáltalán nem voltam felkészülve, nem akartam, nem akarta, de "becsúszott", és felnőttünk a feladathoz, mert szeretjük egymást, és ez az élet rendje. Férjem szeretne 2. gyereket, én nem feltétlenül, de meg tudtuk beszélni, és megegyeztünk valamiben. Szerintem egy szerető kapcsolatban nincsen nem vagy igen, hanem meg kell találni az arany középutat.
Ja, anyósomék 2000 km-re, anyum 100 km-re lakik, és nincs segítségünk, de kibírtuk, sőt...:) Az ember többre képes, mint amit hisz magáról. El se tudod képzelni mit hoz ki az anyai ösztön az emberből...:)
Szerintem azért nagyobb kapcsolat van a körülmények és a lelki felkészültség között.
Már mikor gimibe mentem tudtam, hogy egyetemre fogok jönni, tudtam, hogy hány évesen fogok végezni, és soha meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi idősen gyerekem legyen. Nem fér bele az életembe, egyszerűen nem tudnék mit kezdeni a gyerekkel ha úgy adódna véletlenül... szüleimre lennék teljesen szorulva. Ez meg nekem azt jelenti, hogy nem vagyok érett rá.
Azt kéne kitalálnod mi a fő problémád a gyerekvállalással.
Félsz, hogy már nem tudtok majd annyit egymással foglalkozni vagy a függetlenséged félted? vagy a felelősségtől félsz?
Próbáld először magadban tisztázni pontosan mért nem akarsz még gyereket. És ha erre a kérdésedre meg van a válasz akkor jöhet a megoldás.
Egyébként még tegnap este sikerült megbeszélnünk a dolgot, bár nem igazán jutottunk olyan eredményre ami nekem megfelelne.
Én azt mondtam, ha beledöglök is, de el kell válnunk, mert nincs jogom megfosztani őt ettől a lehetőségtől.
Ő viszont döntött, hogy semmi sem érdekli, túl tud lépni ezen a dolgon, mert jobban szeret bárminél, és nem akar elveszíteni.
Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, én elhiszem hogy nem akar elveszíteni, de attól tartok hogy csak szőnyeg alá söpörte magában ezt a dolgot.
Valahogy nem tudom elfogadni ezt a megoldást.
Szia:)
Szerencsére nálunk sem azonnal gondolta :D
És tényleg igazad lehet, hülyeség rágörcsölni erre az egészre, lehet hogy pár év múlva teljesen másképp fogjuk látni az egészet.
Így van ahogy írod :)
És az, hogy sajnos én elég hamar elköltöztem otthonról, ami ugye azzal járt hogy ritkábban láttam a szüleimet, sőt egyre ritkábban, mert ma már ott tartunk hogy egy évben találkozunk max. 3-szor. Talán szeretném ezt az egészet bepótolni.
Nagyon hiányzok anyuméknak, és ők is nekem, de az a baj hogy ideköt minket a munka, és még nem jöttem rá, hogy hogyan lehetne ilyen messziről másik állást keresni.
Szeretnénk visszaköltözni közel hozzájuk, mert szeretném ha a terhességem alatt is velem tudnának lenni, amikor megszületik a baba, és utána is...és most nem feltétlen a segítségről van szó :)
Az érettség és a körülmények teljesen más!
Az, hogy koleszban laksz, nincs párod, nincs munkád, stb. Valóban nehezítik a gyerekvállalást, de a tested és lelked nem. És valóban, sokszor nem tudom eldönten, hogy a gyereket hurcoló nő és férfi a gyerek anyja és apja, vagy a nagyanyja és nagyapja.
Tegnap épp ezen is szörnyülködtünk a férjemmel.
Bicajoztunk, megálltunk fagyizni s közben láttunk jó sok gyerekes csapatot. A kismámák borzasztóan néztek ki. Mind nagydarab, kövér és nem is túl fiatalok. Szinte mindről egy bálna vagy tehén jutott eszünkbe. Nem tudom mit tesznek mostanság magukkal a nők de, hogy nem szép kismamák az biztos.
A nők 18-30 éves kor között alkalmasak lrginkább a szülésre, mert a testük ekkor tolerálja leginkább a terhességgel járó változásokat és terheket. Minek kell nagymama korban szülni?
Nekem egyébként édes mindegy, csak jó lenne, ha az embrek gondolkodnának. Nekem fiatalok voltak a szüleim is, én is fiatalon szültem. Annak idején sok osztálytáram irigykedett, hogy nekem milyen szép fiatal anyukám van:) És a fiam osztálytársai, haverjai is így vannak velem.
Szia!
Üdv a klubban :) Én a hátam közepére nem kívánom a kölköket, egyetlen egy indokot sem tudok a gyerekek mellett, csak ellen DE a férjem akar... majd... Ez a mázlim. Én úgy vagyok vele, hogy hagyom a dolgokat menni a maguk útján és "semmi nem történik ok nélkül" alapon majd lesz valami.
Ezt meg lehet beszélni, vagy pihentetni a témát.
Így van.Aki nem érzi magát érettnek rá,az ne szüljön.Ezzel én tökéletesen egyetértek!
Én csak attól kapok "agylobot" amikor azt olvasom,hogy pl. valaki 23 évesen megy férjhez,vagy 25 évesen szül,és elkezdenek kórusban jajjgatni,hogy jaaaaaajj,hát te még nagyon fiatal vagy! Esetleg azt írja valaki:"Nagyon fiatalon,23 évesen szültem"...
Na most 16-17 évesen,az ember még NAGYON fiatal...Huszonévesen már nem annyira...
Felépítik a karriert,és utána meg az életük minden pénze(sajnos gyakran a házzasságuk)arra megy rá,hogy valamiképpen teherbe essenek!(TISZTELET A KIVÉTELNEK,DE MOST NEM RÓLUK BESZÉLEK!!Nem azokról,akiknek egészségügyi probléma miatt nem lehet babája!Őket teljes szívemből sajnálom,és drukkolok,hogy sikerüljön!)A természetet nem lehet megerőszakolni! Időben kell eldönteni,mit is akarok.És most nem szeretnék olyan vitát,hogy:De mégis MIRE szüljön egy huszonéves?Nekem is vannak ismerőseim,akik huszonévesen szültek,és nagyon jól elvannak!Tény,és való,nem luxus körülmények között!De nem éheznek,és nem fáznak!És ami a legfontosabb:BOLDOGOK! :)