Találkozás a szülőkkel (beszélgetős fórum)
Én a szülői házban lakom, édesanyámmal, és az öcsémmel, édesapám már meghalt...
Legyél az AKI vagy. Mindig. Természetes.Gondolom szereted a kapcsolotokat annyira, hogy bízol Magadban. Azóta,biztos túl vagy a bemutatkozáson. Sok boldogságot Nektek. És Mindenkinek.
hetente biztos találkozunk ha esetleg nem jönne össze akkor telefonálni szoktunk.
Naponta többször is,a 3-k szomszédba laknak,sajnos a férjem szülei már nem élnek.
Amikor a lány elhozta az első barátját ,nem tudom ki izgult jobban.
Látásból ismertük egymást.A srác egyébként az unokatesó legjobb barátja volt, így azt ötöltem ki hogy mindketten jöjjenek.....és bevált. jöttek ,a kertben ettünk ,stb ..a beszélgetés is oldottabb volt ,mivel volt egyí ismerős.Nem rajtunk mult hogy nem tartott soká ez a dolog.
wááááh segiitséég!!!!!!!! jövö hét pénteken a barátom bemutat a családjának és nem tudom nagyon zavarban vagyok már a gondolatátol is :SS nagyon szeretnék joo benyomást tenni de félek hogy elrontok valamit!! hogy butatkozzak be mondjuk a nagymamájának? eléggé félénk vagyok bemutatkozás téren :S SEGITSETEK!!!!
Mi 2 havonta megyünk hozzájuk, ez elég ritka, sajnos messze laknak tőlünk. Viszont minden nap beszélünk telefonon, van hogy naponta többször is.
Sajnos, az én szüleim is elmentek már... édesanyám 4, édesapám 3 éve. És úgy mentek el, hogy volt egy dolog, amit nem sikerült tisztázni. Fájdalmas dolog, hogy már csak a temetőben látogathatom meg őket. Édesanyám úgy halt meg a kórházban, hogy az utolsó perceiben nem lehettem vele. Édesapámtól - bár kómában volt - el tudtam búcszni, bocsánatát tudtam kérni. Úgy érzem, megbocsátott. És tudjátok, mi az érdekes? Édesanyámnak volt egy kedvenc virága, egy egyserű falusi petúnia. Évek óta hírét sem láttuk, és tavaly egyszerűen feltűnt újra. Azóta terjed és nyílik. És mindig édesanyám jut eszembe róla. Még élhetne... most, augusztus 31-én lenne 84 éves.
Sajnos apukám már nem él, de anyukám a szomszéd faluban lakik.Van, hogy minden nap találkozunk, van,hogy csak heti1-2-szer.Telefonon minden nap beszélünk.Apósom szintén nincs már köztünk,anyósom itt lakik az utcéánk másik végén, de vele csak hetente egyszer találkozunk akkor is inkább csak a gyerekek miatt jön át hozzánk.Hát ő egy furcsa természetű teremtés, én elfogadtam olyannak amilyen.
Soha nem feltem tole. Eleg jol feloldodok tarsasagban, nagyon kozvetlen vagyok, igy mindig mindenkivel jokat tudok beszelgetni.
De jó olvasni! hogy ez a párhozzászólásalapján mindenki sürün meglátogatja a szüleit, édesanyját.
Sajnos az én édesanyám már 6 éve itt hagyott bennünket. Nagyon hiányoznak a látogatások, amikor minden nap mentünk és finom sütivel várt. De hiányzik az is, amikor már felnőtt nő, anya létemre valami miatt lebaszarintott, amikor pipa voltam, hogy miért akar mindenbe belemagyarázni, az ölelése ...
Kivánom, sokáig tudjátok szeretni az idős szülőket; nekik ez minden nap ajándék a gyerekektől, az unokáktól.
Anyáék 2 utcával fentebb laknak, velük szinte mindennap találkozunk, reggel általában együt megyünk, délutánonként meg benézünk náluk. Anyósom a szomszédban lakik, de nála csak a párom megy át minden reggel kávézni, együtt ritkán megyünk át.
Sziasztok!
Nálunk épp most jutottak el a nagyszülők anyai oldalról oda, hogy, finoman szólva, kitagadjanak. Házat eladták előre, életjáradékért, hallani nem akarnak a lányukról, vejükről, és most már rólunk, az unokákról sem. Hogy miért? Mert "nem szerettük őket", pedig ők mindent megadtak nekünk. Nem vagyok érzelgős, de inkább szeretetet adtak volna, nem csak kisebb-nagyobb tárgyi ajándékokat, amiket most számonkérnek. Hogy mi ezt adtuk, de ti mit adtatok. 28 éves vagyok, már nem fogok megváltozni, nem fogom szeretni a nagyszüleimet, ha eddig nem tettem. Egyedül édesanyámat sajnálom, aki teljesen beleőrül ebbe. Sajnálom is, meg nem is hogy így alakult a kapcsolatom a nagyszüleimmel. De úgy érzem, nem csak mi vagyunk a hibásak. Ha valaki nem mutatja ki az érzéseit, vagy még csak meg sem próbálja felvenni veled a kapcsolatot ha őt zavarja, hogy nem lát, akkor én honnan tudjam, hogy érdeklem-e őt. Hülyeség? Szerintetek?
Anyósommal egy /kis/ városban lakunk velük 2-3 naponta.Anyukámmal sajnos csak 1-2 havonta.
Apukám már nincs közöttünk,anyukám itt lakik egy utcával lejjebb,de az ablakunk össze néz:)
Már csak az én anyukám él, nem egy helyen lakunk, de ha tehetem hetente egyszer legalább meglátogatom, van hogy többször is.
Egy városban lakunk,inkább ők jönnek mert a párom nagyon keveset van itthon,én a gyerekekkel nehezebben tudok mozdulni.
Ti milyen gyakran látogatjátok a szüleiteket?
Heti egyszer, de ha hiányoznak, akkor többször is, közel lakunk egymáshoz.
További ajánlott fórumok: