Tájjellegű ételeink (beszélgetős fórum)
kiscsibész,
kíváncsi voltam, hogy vajon elég éles-e a nokedliszaggatóm hátulja ahhoz, hogy uborkát tudjak vele szeletelni. Felmásztam a konyhaszekrény tetejére, ott van egy hatalmas mindnes dobozom, a nemhasznált kütyük számára. Reméltem, hogy egyből ráakadok, de tévedtem.
Na, ez sem lesz meg egy ideig, fogalmam sincs hol keressem. Nincs ötleted?
Amúgy vannak egyéb reszelőim,szeletelőim, azokat sem használom.
Zsigerből a vágódeszkához és a jó éles kiskésemhez nyúlok, ha darabolok,szeletelek.
/egyébként még tzatzikit sem ettem még soha, nem is kóstoltam./
bnedora,
nálunk ez a "táskaleves" betétje.
Annyi különbséggel, hogy az olvasztott zsírba nem teszünk paprikát.
A nagypapám meg olyat készített régen, hogy tejleves sósan és abba beletett háromszög alakú tészta csomagot ami belül csak vajjal volt megkenve.
Tehát friss tésztát gyurt megkente vajjal rá még egy réteg ,derelyevágóval formázta bele a sós tejbe
nemtudo mi a neve nem szerettem soha
S.
Bocsánat érthetetlenül irtam:(
Tehát Ábel Anita főzte a pelmenyit a pelmenyi készítővel:ez egy orosz étel
Ennek a magyar változata a derelye=édes
Olasz%raviolli és tortellini
Orosz=pelmenyi ecetes husos stb
S.
suora,
nem igazán értem: mit készített Ábel Anita ecetesen? galuskát? Mi az a pelmenyi?
A FÉRJEM MA VATERÁZIK EGY PELMENYI KÉSZÍTŐT NEKEM HA MINDEN IGAZ KIS ÉS NAGY LYUKUT...
De még meg kell néznem h kell igaziból készíteni:)Egyszer egy fözőmüsorban Ábel Anitától láttam elkészítve ecetesen-
suora,
a nokedliről:
néhány éve vettem egy rozsdamentes acélból készült csili-vili nokedli-szaggatót, olyan nagy lapos tálca-szerű valami, amit rá kell tenni a nagylábasra, mikor forr a galuska főzővize.
Nos,már itt gyanút foghattam volna, hogy én nem nokedlit, hanem galuskát szoktam készíteni, de azt hittem, ezzel az eszközzel majd felgyorsíthatom a folyamatot.
Először kemény lett a tészta, nem ment át a lyukakon.
Mire átpasszíroztam volna, a forró gőztől teljesen ráfőtt a massza, alig lehetett róla letakarítani.
Legközelebb lágyabbra készítettem, akkor meg az volt a baj.
Harmadik próbálkozásnál sikerült, de csak lestem, hogy milyen kicsit lettek! Pont akkorák, mint az éttermi nokedlik.
Viszont mi azt nem szeretjük!
De ha már kész volt, mégis feltálaltam a kakaspaprikás mellé.
A nagyobbik unokám volt a legőszintébb, azt kérte, hogy máskor ne csináljak ilyen pici galuskákat, mert elfárad vele, mire jól lakik!
Tehát maradok a kanállal szaggatott GALUSKA mellett, mármilyen nagy mennyiségről is legyen szó.
Ismét eggyel több konyhai "kütyü", amit soha többé nem fogok használni.
HMV:egérke=nálunk a tarkedli tészta(rosszul irtam élesztővel van)
1:csak kanálal szaggatta mindig a nagyim és kis kunkort/farkincát hagyott és ezért lett egérke:)itt kicsitt masszívabb a tészta és olajba sütve készül
2:Enyingi rokon=merőkanálal cssurgatva süti palacsintasütőbe
jaja a Krokodil nem táj jellegű:D
A másik a nokedli:nagyim CSAK ÉS KIZÁROLAG kanállal szaggatva készítette:)finomabb is mint a picike
Érdeklődve várom az ÉRDEKESSÉGEKET csak tanulni tudok ezen a fórumon Igaz sajna a 6 éves fiam nem válalkozókedvű a kaja téren és a másfél éves meg nem értékeli annyira de a férjem mindent megeszik amit elé teszek.Anyám viszont kifejezetten kedveli az uj dolgokat:)
Jó napot és jó főzést
ui:marinált és olajos fokhagymás padlizsánt és paprikát készítek a pizzahoz:)estére
S.
suora,
kicsit frivol a krokodilt bármilyen tájjellegűnek titulálni, talán 20-30 év múlva... de ennek ellenére finom lehet, már többeknél láttam.:)
Sajnos az én unokáim nem vevők az újdonságokra, ebben is találnának millió összetevőt, ami miatt meg sem kóstolnák. Ezért még nem próbálkoztam vele.
suora,
nálunk ez a ping-pong leves /jó név!/ egyszerűen krumplis galuska leves. Annak ellenére, hogy nem is galuska formájú. De ha vásárhelyivel beszélsz, mindenki tudja, hogy erről van szó.
A terkedli is ismert, a mi családunkban ő "egérke" névre hallgat.
De a mézes kolbászos kenyér!!!!! végül is szerintem az nem tájjelegű, mert még egyetlen szegeditől szem hallottam... inkább egy családi ... hogy is mondjam.... elfajulás.
Ki tudja, később talán felfedezi a gasztronómia???? Hisz pár évtizeddel ezelőtt gondoltuk volna, hogy ehető a mézes-mustáros csirke?
Mifelénk nem tájjelegű az általad említett tócsni,cicege, de az internet által sokmindent megismertem én is. Szoktam is sütni, krumpliból,cukkiniból,stb.
Úgy tudom, a kisalföld környékén "bere" a neve.
Sziasztok!
Errefelé a tócsit, vagy a lapcsánkát cicegének nevezzük. Szóljon, aki szintén igy ismeri.
Ezt az ételt tepsiben elsímítva és sütve is készítjük.
Ez nemtudom milyen tájról jött de ezt szeretik a gyerekeim:SÓS KROKODIL
Csak én tölteléknek:sonka lereszelve 2 fött tojás poréhagyma dinsztelve kis gomba dinsztelve 1 nyers tojás füstölt sajt Só bors fokhagyma-teszek bele.Kicsit feljavítom
S.
Ó igen a táska levest ismerem szoktam csinálni
+Nálunk van még a ping pong leves=ami alap zöldségleves+suhintás+nudli tésztából gyurt kis gombocók(ami a ping pong alak)
Más:férjem szegedi és reggelire szoktak náluk:kolbászos kenyérre mézet csurgatni
Mákos tészta náluk szintén mézzel és nem porcukorral van
Másik rokon Enyingi:tarkedli=sütőporos sürű palacsintatészta kisütve kb olyan mint az amerikai palacsinta vagy a császármorzsa alapja nyersen
Huh éppen diétán vagyok
Az előző 4 étel biztosan csak Hmv.-re és a környező tanyavilágban ismeretes, Herczeg Mihály levéltáros és helytörténész szerint is.
Ezenkívül van még a "táska leves", ami tapasztalatom szerint máshol is ismert, csak más néven. Ez kötözött leves, vagy csomózott tészta, ki hogy ismeri.
A jó keményre gyúrt és elnyújtott levestésztát olvasztott zsírral meglocsoljuk, alaposan megszórjuk őrölt fekete borssal, s szorosan felsodorjuk a tésztát.
Kisebb darabokat vágunk belőle, azokra csomót kötünk. Ez a táska.
Közben vizet forralunk, amiben sárgarépát és gyökeret főzünk, egy csokor petrezselyemzöldjével együtt. Ebbe tesszük a táskákat, s főzzük, majd "rásuhantunk".
Suhantás: zsírt olvasztunk, melyben apróra vágott vöröshagymát dinsztelünk, őrölt pirospaprikát teszünk bele.
A már kész levesre öntjük, ekkor hangos sustorgó hangot ad, ettől kapta az elnevezését.
Akik tartottak régebben tehenet a háznál vagy a tanyán, ott kéznél volt a házi túró.
Hogy még tartalmasabbá tegyék a táskalevest, töltötték sós-borsos ízesítésű túróval is. Azt nem kell összecsomózni, hanem kis batyut kell formázni belőle.
Szíve-nyelve leves
Fotó és recept a "sütéseim-főzéseim sk." naplóm 122. bejegyzésében.
Ez szintén téli étel, de hentestől vesszük a hozzávalókat, mivel több szív és nyelv szükséges hozzá. És jó sok hagyma!
Hideg disznópaprikás
Fotó és recept a "Sütéseim-főzéseim sk." c. naplóm 2. bejegyzésében.
Még soha nem hallottam, hogy bárhol fogyasztanák így hidegen.
Disznóvágáskor vacsorára még melegen fogyasztjuk a bográcsban főtt, mindenféle vegyes alkotórészekből készült paprikást, kenyérrel.
A maradékot a háziasszony tányérokba porciózza, ha már elfogytak az erre alkalmatos tányérok, akkor bármilyen edény megteszi. Hideg helyen hagyjuk kihűlni.
Másnap a ház ura elindul a kóstolóval rokonokhoz, ismerősökhöz, s szétosztogatja a disznó felét.
A kóstoló alapja a már megdermedt paprikás, erre kerül egy szál hurka, egy szál kolbász, s néhány darab "orja", levesnek való csontos rész.
Ezt a csomagot főleg azok kapják, akik segítkeztek a disznó feldolgozásánál, vagy azok, akik szintén szoktak disznót vágni, s majd ők is küldik a kóstolót, de részesülnek belőle olyan idősebb rokonok is, akik már nem vágnak, de régebben tőlük is rendszeresen kaptunk.
Ők tiszteletből kapnak. Mivel ők már nem tudnak cserébe küldeni a sajátjukból, helyette az üres tányért úgy küldik vissza, hogy telerakják gyümölccsel vagy süteménnyel.
Túróslepény
sósan!
Ez a tészta vékony alapon /gyúrt,élesztős/ vastag sós túró töltelékkel, bőven nyakon öntve tojással kevert tejföllel készül.
Sütőben szép piros-barnára sütni!
Tudomásom szerint ezt is csak nálunk készül így.
Fotó Hmv.naplója 1274-es bejegyzésében.
Dörölye
sós-borsos túróval és házi szilvalekvárral töltve.
Miután kifőztük, ezt nem a mostanában szokásos pirított morzsával fogyasztjuk, hanem olvasztott zsírban megforgatva és házi tejföllel nyakon öntve.
A "dörölye" szó tájjelegű, máshol derelye. Viszont ezt az ételt sokan "barátfülének" nevezik, ami viszont nem helytálló, mert az bizony egy szilvalekvárral töltött sütemény!
A dörölyéről fotó a Hmv.naplója 1273-as bejegyzésében.