Szurkálás, nyilallás a lábban, kézben (beszélgetős fórum)

Igen, az emberek zömének komolyabb problémákkal kell megküzdenie annál, mint hogy valakinek nyilall a térde.

Szeretném ugyanakkor megértetni a kérdezővel, mennyire jó úgy élni, hogy nincs szorongás és valós betegség sincs, és hogy mennyire lehet ennek nap mint nap örülni, de hát hogyan tehetném?

Biztosan én is bebeszélhetnék, "bevárhatnék" magamnak ezt vagy azt, de örülök, hogy egészséges vagyok.

Én majd ősztől kezdek megint tanulni, és nagyon várom. Tudatos gyakorlással javítok a rossz tartásomon is, mert unom már a görnyedt hátamat. Hogy nézne az már ki, ha a 62 évem mellett még púpos is lennék?

Biztosan sokat fogok majd a tanulnivaló fölött ülni, de az is biztos, hogy inkább a fenekem fog elzsibbadni, mint a térdem nyilallni.

Hát nézd, orvos ismerősödnek nem hiszed el, hogy nincsen semmi bajod, emellett tudod magadról, hogy hipochander vagy, nem tudom a Hoxa tagjai miben tudnának meggyőzni...

De ha már hozzánk fordultál, nos, fogadd el, ez a test természetes reakciója, ne izgulj, koncentrálj a tanulmányaidra.

Gondolom szorongó típus vagy, agyalós, próbálj szabadidődben olyan elfoglaltságokat találni, amikhez nem kell feltétlenül az agyad. Esetleg vágj be egy feles páleszt, vagy elalszol tőle, vagy felpörögsz, de mindenképpen ellazulsz. :D

23 éves lány vagyok, sajnos erősen hipochonder. Egy hete felfedeztem, hogy bele-belenyilall hol a térdembe, hol a lábszáramba, néha a kezembe, ujjaimba. Maximum 1-2 másodpercig tart ez a nyilallás, fájdalomnak nem is mondanám, mert nem az, csak kellemetlen. Persze már a legijesztőbb betegségektől kezdtem el félni, aztán beszéltem egy orvos ismerőssel, ő megnyugtatott, hogy amitől én félek (pl. leukémia), annak ezer más tünete lenne, és nem szimpla szurkálás. Az utóbbi időben a tanulás miatt jóformán egész nap ülök (2 hónapja kb), de most tegnap-tegnapelőtt elkezdtem tornászni. Torna-séta-mozgás közben semmi bajom, nem vagyok fáradékony, illetve semmi egyéb, csak amikor megpihenek, akkor érzem ezt a nyilallást-szurkálást. Közben jön a bölcsességfogam is, ami elég nagy fájdalommal jár.

Közületek valaki volt már hasonló helyzetben? Az orvos szerint saját magam tartom fenn a fájdalmat azzal, hogy "várom", mikor fog legközelebb szúrni, viszont most már tényleg jóformán egész nap ezt figyelem, és ez nagyon sok energiát, figyelmet elvesz. Illetve azt is mondta még, hogy ilyen jóformán minden embernek van, mert ez a test normális reakciója, csak én azt nem értem, miért tart már egy hete.