Szülőkkel együttélni (beszélgetés)

En mostam-foztem. A gyerek dolgozott es egyszer csak bejelentette, hogy elrepul.

Adtam meg neki egy kis zsebpenzt es elkisertem a repterre. Ma mar sajat lakasuk van az angol fovarosban.

Ilyen szempontból természetesen felmerül a szülők felelőssége is, akik nem erőltetik jobban a gyereknél a saját jövőre való spórolást. A mi baráti- és haveri körünk javarésze is otthon él még 25 körül és felett, és alig van 1-2 ember, aki lakáskasszát futtatna vagy bármi. Egyszerűen elvannak otthon, pedig sokan évek óta dolgoznak, anyu mos és főz, ők meg mindenféle hülyeségre elköltik a pénzüket.

Van olyan is, aki albérletben él, mert vidékről jött és nem nagyon tud tovább lépni, mert nem keres jól, de ezek az otthonélő pénzelverős ismerősök mindeközben mégsincsenek egy fokkal sem előrébb az albérletben élőnél.

Igen, a buli, a ruha, a szorakozas...

Pedig mennyivel egyszerubb eloszor kicsit meghuzni magamat, es utana a sajat lakasbol elmenni szorakozni.

Ez így van, abban az esetben, ha valóban gyűjt. Mi többnyire azért illettük kritikával az otthon élő harmincasokat, mert ahogy a környezetünkben látjuk, valójában mégsem megy annyira a "spórolás".

Persze, el lehet verni ruhákra, okostelefonra, cigire a pénzt, a kérdés továbbra is az, megéri-e?

Mindegy, ki milyen modon gyujt; egy fontos. Nem veri el a jovedelmet, nem hereverezik es varja a csodat, hanem gondol a jovore.

Az, hogy otthon lakik, plusz munkat vallal, van kivel osszefognia - masodlagos.

De nem tucsok modjara lobecol.

Az okos ember tanul abból, hogy mások mennyire rosszul kezelik a pénzt és megpróbálja nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.

A szüleimtől megtanultam, hogy nem vállalok gyereket huszonévesen arra alapozva, hogy "majd lesz valahogy".

Az ismerősök révén megtanultam, hogy nem veszek fel hitelt teljesen felesleges és nem létszükségletű dolgokra (pl. plazma TV vagy okostelefon).

A fórumindító kérdéséből, ha most lennék 20 éves, azt tanultam volna meg, hogy nem csinálok 3 képzést és magolok 4 nyelvet úgy, hogy közben mellette nem dolgozok 30 éves koromig.

Így van, én sem nagyon látok olyan fiatal párt, aki önerőből, hitel nélkül vett volna házat, de nyilvánvalóan vannak ilyenek is, csak ez a mostani helyzetben nem egyszerű.

Viszont látok egy csomó olyan embert, aki huszonévesen már rég elköltözött a szülőktől, mégis boldogul. Mindenkinek magának kell eldönteni, mi a fontosabb, a saját, önálló élet (mondjuk a párjával) vagy hogy 35 éves koráig otthon élve saját panelt vehessen.

Nyilván mindnek megvan a maga előnye és hátránya, de az embernek valahogy haladnia kell. Szeritem ez nehezebb otthon élve, és mivel statisztikailag egyre több ember él 30 év felet otthon, azt mutatja, hogy ha valaki ennyi idősen még nem költözött el, elég nagy valószínűséggel nem is fog.

bizony sok olyan embert látok, akinek ezért nincs semmije, mert marha szarul kezeli a pénzt.

pl. vesz egy drága kocsit hitelre, újat, nagyot (sokat fogyaszt), az utcán kell tartania, mert garázs nincs. minek? miért nem jó egy használt kisebb kocsi?

megveszi a legújabb telefont hitelre, 2 éves törlesztés, mire kifizeti, már elromlik. ez is minek?

és soha nincs pénze semmire. (30+-os, a szüleivel él)

Azért, mert magatokra vettétek és most meg vagytok sértve, hogy másoknak önállóan is sikerült elérni azt, amihez nektek otthon kellett élnetek, holott lehet, hogy ti is szívesebben laktatok volna már a saját házatokban. Ti beszéltek más helyzetek és emberek elfogadásáról, pedig éppúgy nem tudjátok elfogadni, ha valaki szerint nem egészséges 30 évesen a szüleikkel lakni, mert ebben a helyzetben voltatok, és ezért most úgy gondoljátok, a ti helyzeteket minősítik.

Végül is igen. De ha úgy vélitek, jól cselekedtetek, miért foglalkoztok más vélemnényével?

Egy degradáló jelző volt, valaki csőtömegnek nevezte az ilyen embereket, szerintem a többség szimplán elmondta, hogy nem egészséges és nem is normális dolog ennyi idősen a szülőkkel élni. A másik oldal meg elmondta, hogy nem normális és nem egészséges dolog öntudatosan elköltözni, aztán albérletre kidobni a pénzt és aztán hitelezni.

Aligha látom, hogy az önállósodásból "erkölcsi fölényt" lehetne kovácsolni, tekintve, hogy az erkölcsöknek nem sok köze van mindehhez.

Pont ez az, hogy egyetlen tényből nem lehet valakiről megállapítani, hogy életképtelen-e. Az is lehet csődtömeg, aki külön él, mert apuci alá tolta a lakást és a kocsit, és az is lehet egy nagyon talpraesett ember, aki 40 évesen még nem költözött el, de van egy jól működő vállalkozása.

Erről az jut eszembe, hogy egy másik fórumon azzal mérték le, valaki életképes-e, hogy tud-e rántottát sütni :D Mintha ez lenne az egyetlen szükséges és elégséges feltétele az életképességnek :D

Azért azt gondolom, talán árulkodó, hogy többnyire azok értettek egyet és támogatták a fórumindítót, akik, mint mondták, maguk is otthon éltek évekig a szülőknél.

A többi, aki önállósodott és mégis megoldotta a lakhatást és családalapítást, azt mondja nem lehetetlen a dolog és nem kell az anyagiakra fogni.

Természetesen, éljen mindenki otthon, amíg szeretne, de ne tegyünk már úgy, mintha minden 30 évesen otthonélő házat venne magának és minden önállósodó házát elvinné a bank a hitelek miatt.

A kettő szerintem nem zárja kis egymást, totálisan félreértelmezed az egészet.

Természetesen szeretnék segíteni a gyerekemnek anyagilag, de mivel egy komplett lakást nem tudok adni, ezért örülnék, ha ő maga is tenne azért, hogy önálló életet tudjon élni. Tanuljon, dolgozzon, törekedjen az önállóságra, hogy megtapasztalja a különélést, és amikor eljön az idő, hogy saját lakás vásárlásába akar belevágni, akkor szívesen besegítek, ha tudok.

Te valami tök másról írsz.