Szobanövények! (tudásbázis kérdés)

Valóban így van.

Nekem is van bordó kálám. Ilyenkor ledobja a leveleit, a növény visszahúzódik. Az öntözést el is lehet hagyni télen, vagy csak éppen megnedvesíteni a földet, egészen tavaszig. Akkor el lehet kezdeni fokozatosan (ez fontos) locsolni, és szépen ki fog hajtani, majd bimbót is hoz. Nyárra ki is lehet tenni szabadba, csak tűző nap ne érje. Ilyenkor viszont elég sok nedvességet igényel. (De nekem tavaly nyáron a lakásban maradt és úgy is virágzott.)

Nagyon szívesen! Remélem sikerül! :))

Régebben én sem boldogultam a ciklámennel,de ez az úriember, aki nekem ezeket a tanácsokat adta, valóban jó dolgokat mondott sok-sok gyönyörűséges ciklámen társaságában. Így hittem neki, és igaza lett! ;))

A legmutatósabb téli virágok egyike, aminek az a nagy értéke, hogy otthonunkban, saját magunk nevelhetjük fel.

Az amarillisz - Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, és ennek megfelelően a fagyokat a szabadban nem viseli el, tehát kifejezetten szobanövény, annak ellenére, hogy a nyarat a szabadban töltheti.

Ennek a hagymás növénynek 60-70 cm hosszú, keskeny levelei vannak, amelyek rendszerint egyidejűleg jelennek meg a hengeres virágszárral; ennek a végén nyílnak a gyönyörű, fehér, piros, rózsaszín, tölcsér alakú, liliomszerű virágok. Ősszel a levelek fokozatosan befejezik élettevékenységüket, a bennük levő tápanyag a hagymába vándorol, és ott tárolódik a következő virágzásig.

A virágoztatása otthon egyáltalán nem nehézkes, még csak bonyolult ismereteket se kíván, csupán a növeny természetes életritmusát kell ismerni és követni. Ha ebben nem csinálunk hibát, akkor a kifejlett hagymából biztosan tudunk pompás virágot nevelni téli otthonunk vidámítására.

Termesztése

Tételezzük fel a leghosszabb utat, és kezdjük el ott, hogy barátunktól, ismerősünktől kaptunk néhány apró amarilliszhagymát. Ezeket már februárban beültethetjük cserépbe, napos helyen, meleg szobában tartva levelet hajtanak. Májusban, a fagyok elmúltával a cserépbe ültetett hagymákat kisüllyeszthetjük a kert talajába, de közvetlenül a földbe is ültethetjük őket. Mindenképpen tápdús, jó szerkezetű talajra, védett, félárnyékos helyre és bőséges öntözésre van szükségük. A hagymáknak különösen nagy a foszforigényük, ezért a foszforutánpótlásra figyelmet kell fordítani.

A kifejlett amarilliszhagymák többnyire gömb alakúak, világosbarnák, az érett hagyma külső pikkelylevelei felválnak, és alattuk láthatóvá válnak a fehér hagymalevelek. A kifejlett hagymák mellett már rendszerint megjelennek a fiókhagymák, amelyeket leválasztunk, és továbbnevelünk.

A kifejlett hagymát szeptember végén szedjük ki a kert földjéből, megtisztítjuk, és 8-10 hétig pihentetjük száraz, szellős helyen. Ne tegyük a hagymát műanyag zacskóba, mert befülled, erre a célra a legjobb a papírzacskó!

December közepétől a hagymákat fokozatosan cserépbe ültetjük. Lehetőleg nagy cserepet válasszunk, mert a virág-szár és a virág igen súlyos lesz, és feldöntheti a kisméretű cserepet. A kiválasztott talaj jó minőségű virágföld legyen. A hagymát úgy kell a cserépbe ültetni, hogy legalább a felső harmada a talaj felszíne fölött legyen, és keményen álljon a földben. Egyszer alaposan beöntözzük, és meleg helyre (25 °C) állítjuk.

A virágoztatásnak ebben a szakaszában a növénynek nincs szüksége fényre, csak melegre. Ezért a fűtőtest mellett a sarokban, sötét vagy gyenge megvilágításban részesülő helyen is tarthatjuk a cserepeket.

Most nagy türelemre van szüksége a virágkertésznek, mert nem szabad a cserepet újra megöntözni mindaddig, amíg a virágszár hegye meg nem jelenik. A hagyma közepéből mindig a levelek, oldalából pedig a virágszár fejlődik. Ha a növényt idő előtt bőségesen ellátjuk vízzel, akkor a levelek fognak kifejlődni, és nem képződik virágszár.

Ha a becserepezés után két-három héttel a hagyma oldalában megjelenik a leveleknél jóval zömökebb virágszár, akkor a cserépre fekete papírból készített süveget helyezünk, ez megakadályozza azt, hogy a virágszár "ülve maradjon". A fény kizárásával gyorsabban nő a virágszár, és a virágok 60-80 cm magasságban fognak megjelenni.

Ebben az időben már bőségesen öntözzük, és hetenként tápoldatozzuk a növényeinket. Amikor a virágszár eléri a 30 cm magasságot, akkor a sötétítősüveget levesszük, ami az amúgy is gyors növekedést még tovább serkenti.

A hajtatás megkezdésétől számított nyolc hét múlva megjelennek a szár végén a virágok, mégpedig 3-5 hatalmas tölcsér, szépen formált bibével és porzókkal. Színük és nagyságuk rendkívül változatos; legszebbek azok, amelyeknek a "torokrésze" sötétebb. A porzók bőségesen termelnek virágport, ezért egyesek a portokokat eltávolítják.

A virágok 10-12 napig nyílnak. Tovább maradnak üdék, ha éjszakára a növényt hűvös helyiségbe visszük.

Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a szabadba, és gondoskodunk jó ellátásáról. Ahhoz, hogy a következő évben ismét virágozzék, fel kell töltődnie tápanyagokkal, ehhez pedig legalább öt új lomblevél kinevelése kívánatos.

Felhasználása

Az amarillisz elsődleges haszna a szobai hajtatásban nyilvánul meg. Egyre divatosabb vágott virág is, amelyet kertészetek állítanak elő, és a virágüzletekben lehet megvásárolni. A fehér amarilliszekből szép menyasszonyi csokrot is szoktak kötni liliom helyett.

Az ajándékba kapott virágzó amarillisznövényt ne tartsuk túlságosan meleg helyen, és mérsékelten öntözzük.

Az elöregedett hagymák pótlására érdemes házilag nevelni az utánpótlást a fiókhagymákból. Ezeket az "anyahagymák" szeptemberi felszedése alkalmával választjuk le, és fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk tavaszig. A fagyok elmúltával kiültetjük őket a kert egyik napos helyére és gondoskodunk arról, hogy vízzel és tápanyaggal el legyenek látva.

A legmutatósabb téli virágok egyike, aminek az a nagy értéke, hogy otthonunkban, saját magunk nevelhetjük fel.

Az amarillisz - Brazília meleg éghajlatú tájairól származik, és ennek megfelelően a fagyokat a szabadban nem viseli el, tehát kifejezetten szobanövény, annak ellenére, hogy a nyarat a szabadban töltheti.

Ennek a hagymás növénynek 60-70 cm hosszú, keskeny levelei vannak, amelyek rendszerint egyidejűleg jelennek meg a hengeres virágszárral; ennek a végén nyílnak a gyönyörű, fehér, piros, rózsaszín, tölcsér alakú, liliomszerű virágok. Ősszel a levelek fokozatosan befejezik élettevékenységüket, a bennük levő tápanyag a hagymába vándorol, és ott tárolódik a következő virágzásig.

A virágoztatása otthon egyáltalán nem nehézkes, még csak bonyolult ismereteket se kíván, csupán a növeny természetes életritmusát kell ismerni és követni. Ha ebben nem csinálunk hibát, akkor a kifejlett hagymából biztosan tudunk pompás virágot nevelni téli otthonunk vidámítására.

Termesztése

Tételezzük fel a leghosszabb utat, és kezdjük el ott, hogy barátunktól, ismerősünktől kaptunk néhány apró amarilliszhagymát. Ezeket már februárban beültethetjük cserépbe, napos helyen, meleg szobában tartva levelet hajtanak. Májusban, a fagyok elmúltával a cserépbe ültetett hagymákat kisüllyeszthetjük a kert talajába, de közvetlenül a földbe is ültethetjük őket. Mindenképpen tápdús, jó szerkezetű talajra, védett, félárnyékos helyre és bőséges öntözésre van szükségük. A hagymáknak különösen nagy a foszforigényük, ezért a foszforutánpótlásra figyelmet kell fordítani.

A kifejlett amarilliszhagymák többnyire gömb alakúak, világosbarnák, az érett hagyma külső pikkelylevelei felválnak, és alattuk láthatóvá válnak a fehér hagymalevelek. A kifejlett hagymák mellett már rendszerint megjelennek a fiókhagymák, amelyeket leválasztunk, és továbbnevelünk.

A kifejlett hagymát szeptember végén szedjük ki a kert földjéből, megtisztítjuk, és 8-10 hétig pihentetjük száraz, szellős helyen. Ne tegyük a hagymát műanyag zacskóba, mert befülled, erre a célra a legjobb a papírzacskó!

December közepétől a hagymákat fokozatosan cserépbe ültetjük. Lehetőleg nagy cserepet válasszunk, mert a virág-szár és a virág igen súlyos lesz, és feldöntheti a kisméretű cserepet. A kiválasztott talaj jó minőségű virágföld legyen. A hagymát úgy kell a cserépbe ültetni, hogy legalább a felső harmada a talaj felszíne fölött legyen, és keményen álljon a földben. Egyszer alaposan beöntözzük, és meleg helyre (25 °C) állítjuk.

A virágoztatásnak ebben a szakaszában a növénynek nincs szüksége fényre, csak melegre. Ezért a fűtőtest mellett a sarokban, sötét vagy gyenge megvilágításban részesülő helyen is tarthatjuk a cserepeket.

Most nagy türelemre van szüksége a virágkertésznek, mert nem szabad a cserepet újra megöntözni mindaddig, amíg a virágszár hegye meg nem jelenik. A hagyma közepéből mindig a levelek, oldalából pedig a virágszár fejlődik. Ha a növényt idő előtt bőségesen ellátjuk vízzel, akkor a levelek fognak kifejlődni, és nem képződik virágszár.

Ha a becserepezés után két-három héttel a hagyma oldalában megjelenik a leveleknél jóval zömökebb virágszár, akkor a cserépre fekete papírból készített süveget helyezünk, ez megakadályozza azt, hogy a virágszár "ülve maradjon". A fény kizárásával gyorsabban nő a virágszár, és a virágok 60-80 cm magasságban fognak megjelenni.

Ebben az időben már bőségesen öntözzük, és hetenként tápoldatozzuk a növényeinket. Amikor a virágszár eléri a 30 cm magasságot, akkor a sötétítősüveget levesszük, ami az amúgy is gyors növekedést még tovább serkenti.

A hajtatás megkezdésétől számított nyolc hét múlva megjelennek a szár végén a virágok, mégpedig 3-5 hatalmas tölcsér, szépen formált bibével és porzókkal. Színük és nagyságuk rendkívül változatos; legszebbek azok, amelyeknek a "torokrésze" sötétebb. A porzók bőségesen termelnek virágport, ezért egyesek a portokokat eltávolítják.

A virágok 10-12 napig nyílnak. Tovább maradnak üdék, ha éjszakára a növényt hűvös helyiségbe visszük.

Az elvirágzott hagymát tavasszal kiültetjük a szabadba, és gondoskodunk jó ellátásáról. Ahhoz, hogy a következő évben ismét virágozzék, fel kell töltődnie tápanyagokkal, ehhez pedig legalább öt új lomblevél kinevelése kívánatos.

Felhasználása

Az amarillisz elsődleges haszna a szobai hajtatásban nyilvánul meg. Egyre divatosabb vágott virág is, amelyet kertészetek állítanak elő, és a virágüzletekben lehet megvásárolni. A fehér amarilliszekből szép menyasszonyi csokrot is szoktak kötni liliom helyett.

Az ajándékba kapott virágzó amarillisznövényt ne tartsuk túlságosan meleg helyen, és mérsékelten öntözzük.

Az elöregedett hagymák pótlására érdemes házilag nevelni az utánpótlást a fiókhagymákból. Ezeket az "anyahagymák" szeptemberi felszedése alkalmával választjuk le, és fagymentes helyen, nyirkos homokban vagy fűrészporban tároljuk tavaszig. A fagyok elmúltával kiültetjük őket a kert egyik napos helyére és gondoskodunk arról, hogy vízzel és tápanyaggal el legyenek látva.

Sziasztok

Pár éve kaptam egy kálát, akkor virágzott de azóta nem ,pedig szép leveleket hoz.

Tegnap egy szakkönyvben azt olvastam ,hogy most ősszel át kellne üktetni , majd hagyni egy kicsit szikkadni a földjét ...csak ritkán legyen locsolva, majd valamikor télen elkezdeni a rendes öntözést és akkor fog virágozni...

Azt kérdezném tőletek hogy ez valóban így van-e vagy próbálkozzak valami más módszerrel.

köszi

Én egyszer vásároltam, akkor egy igazán hozzáértő kereskedővel hozott ösze a sorsom, aki nagyon jó, és valóban hasznos tanácsokat adott.

Azt mondta, nem szabad túlöntözni, mert hajlamos a kirohadásra. A földjének felszíne két öntözés között száradjon ki, és alulról kell öntözni, hogy a gumóját ne érje víz. (Ezek alapján egyébként, szerintem, alaposan túlöntözhetted. :((( )

Hosszú virágzáshoz érdemes hűvös helyen tartani (de a fagyot nem bírja!), pl. ablakpárkányon, vagy akinek még van olyan régi fajta ablaka, a két ablaktábla között. A távfűtéses lakások száraz és meleg levegőjét nem viseli jól, viszont párásítani nem szabad neki permetezéssel, mert attól szintén kirohad. Ilyen helyen érdemes nedves kaviccsal töltött tálcára állítani.

Világos, de nem tűző napos helyre kell tenni.

A gomónak ki kell állnia a földből, kb. 1/4-1/3 részig. Ha átültetni szeretnéd később, akkor erre figyelj. A virágzás (ez ősz végén, télen zajlik) elmúltával a levelei elkezdenek száradni. Ez természetes jelenség, nem kell tőle megijedni.

Ilyenkor vissza kell fogni az öntözést, akár abba is lehet hagyni. A gumót hűvös, sötét helyen kell pihenetetni nyáron, akár árnyékos helyre kis is lehet tenni a szabdba. Nyár végén át lehet ülteteni és a locsolsást fokozatosan újra kezdeni. Ilyenkor a gumó ismét kihajt.

Én megfogadtam ezeket a tanácsokat,és valóban szépen virágzott a ciklámenem következő évben is.

Ha túlöntözted, akkor én azt javaslom, hogy ültesd át mielőbb. A virágait, bimbóit valószínűleg el fogja dobni, mert virágzási időszakban -elvileg- a növények nem bírják az átültetést és így reagálnak. Viszont, még minidg jobban jársz, mintha elrohad a gumód és kidoghatod az egészet.

Ugyanis előfordulhat, hogy a sok pangó nedvességől már rothadásnak indult a gyökérzet. Ilyenkor teljesen le kell tisztítani a földtől a gyökereket, le kell vágni az elpusztult gyökérrészeket, majd átültetni a növényt friss földbe. ...és remélni a legjobbakat.

általában hűvös, de világos helyen kell teleltetni, a kivételektől eltekintve.

nekem ablak között vannak télen, és úgy néz ki, hogy megfelelő számukra, mert tavasszal egyből gyönyörűen virágoznak. :-)

lteto edény: A világos színu (középbarna, fehér, tej) muanyag cserép ajánlott. A fekete cserép könnyen átmelegszik, ha nap éri, ezért ezt mellozzük. Az átlátszó cserépben vásárláskor megnézhetjük a gyökereket, amibol következtethetünk a növény állapotára. A késobbi átültetéskor azonban már az átlátszó cserép nem jelent elonyt.

Ülteto közeg: A növényeinket legalább kétévente ültessük át. Az öntözési igények miatt fontos az azonos összetételu ülteto közeg. Az utóbbi években az ülteto közeg összetétele megváltozott: a lepke-orchideák tartására legalkalmasabb a spanyol vörösfenyo kéreg (10-20-mm-es szemcsenagyságú) 2 % darált tozegmoha (szagnum). 100 liter közeghez 2 evokanál mikroelem mutrágya és 1 evokanál mész kell (futor).

Homérséklet igény: 18-25°C, a nappali optimum 20-22°C. Nyáron ártalom nélkül elviseli a 30°C is. Vigyázzunk arra, hogy hideg téli éjszakákon sem hulhet 16°C alá, ekkor a virágszáron cukros ragadós váladék keletkezik.

Fényigény: A tuzo nap kifejezetten árt neki! Legalkalmasabb a keleti vagy nyugati ablak. Déli ablakba más növények társaságában, függöny-árnyékolással tegyük.- A huzatot nem viseli el, de a légmozgást, friss levegot igényli.

Virág-indukció: Csak jó kondíciójú, egészséges növénytol várhatunk elágazó, sokvirágú virágszárat. A virágzást elosegíti a növény "pihentetése": huvösebb helyre áthelyezés és kevesebb fény. A szárképzodéskor visszahelyezhetjük eredeti, világosabb helyére, ugyanolyan helyzetbe. Ezért érdemes megjelölni a cserép oldalát. Ha a virágszár felkopaszodik, a legvégén 1-1 virág van csak, akkor a levélhónalj felett 3 cm-re vágjuk le azért, hogy új, szebb szárat hozzon.

Öntözés: Az orchideák legnagyobb része a túlöntözés áldozata lesz, a szükségesnél kevesebb vizet jobban elviseli. A 22°C körüli homérsékleten tartott növények esetében 5-7 naponként kell öntözni, télen 7-8 naponként. Ennél magasabb homérséklet esetén több vizet igényel a növény ezért 3-4 naponként öntözheto, figyelembe véve a helység páratartalmát is. Öntözéshez legjobb az esovíz. A spriccelés nem szükséges, ha a gyökérzet jó állapotú. A levél hónaljában éjszakára ne maradjon víz, mert anaerob baktériumok megfertozik és ez nagy kárt okozhat. Az öntözovízbe keverjünk kb. 10 naponként orchidea tápot a megadott koncentrátumban.

Kártevok: pajzstetu, gyapjas tetu, atka. Jól védekezhetünk ellenük virágüzletekben kapható, környezetbarát rovarölo szerrel. Az atka a levél behorpadását okozza szívásaival. A gyapjas tetu sok kis fehér szorös folt, míg a pajzstetu kinézetre sok kis barna púpos folt. Megtalálhatóak a levél fonákján és a virágszáron is. Foleg a szabadon tartott orchideákat támadja meg a csiga, ezért érdemes ezeket a faágak közé felakasztva tartani.