Szerintetek normális, hogy az anyukám... (beszélgetős fórum)

Nem vagy te attól rossz anya, hogy magadra is forditasz időt, .Biztos a kislányod is megkap minden törődést és foglalkozást ami neki kell ebbe a korban,viszont magad sem hanyagolod-ez helyes is. Ha ettl vagy kiegensúlyozott, miért ne?

Nekem két gyerekem van, én magamra sose tudok egy félórát szakitani, de ettől lehet h nem vagyok jobb anyuka mint te, csak én ettől érzem jól magam, ha minden tevékenységem őket célozza.

De van ennél durvább is, mármint ami a mamát illeti, legjobb barátnőm 35 éves, az anyÚja Neki mondja meg, hogy mit, mikor merre? semerre-csak ahova Ő mondja, és az ott van ami az Ő érdekeit szolgálja-egyszoval kisajátitotta magának a saját lányát, aki mindjárt olyan vén mint az anyja, agyilag visszafejlődve, betokosodva, se barát se barátnő, mert az anya diktál, és gyenge a lány-odajutott h mindent úgy közelit már meg az anyja szemszögéből- na ide ne kerüljetek, és egy kis egészséges fontoskodás az anya részéről még belefér- de te ettől nem vagy és nem lehetsz kevesebb

... 30 évesen is meg akarja mondani, hogy mit tegyek/ne tegyek?

Miért ilyen? Miért nem örül nekem, a sikereimnek feltétlenül? Miért nem tud elfogadni úgy, ahogy vagyok?

Csak egy példa a sok közül: duckó vagyok és fél éve elkezdtem rendszeresen (heti 3x) edzeni (tae-bo). Nagyon imádom, az edző is szuper, mert személyesen foglalkozik mindenkivel és nem néz le, hogy túlsúlyos vagyok, mindig biztat és örül az apróbb sikereimnek is! A társak szintén jó fejek! Egy óra 500 ft., vagyis egyáltalán nem drága, ráadásul tovább is tartja mindig az edzéseket. Magyarán szeretek oda járni.

Az anyukám meg folyton azzal jön, hogy ha már ennyire begyakoroltam (mert próbálom neki mesélni, hogy milyen jó, hogy már tudom a lépéseket, stb., vagyis lelkesen mesélem az élményeimet), ennyi erővel ugrálhatnék otthon is. Merthogy van egy 3 éves lányom, legyek inkább vele, stb. stb. Csak azt felejti el, hogy a nap 24 óráját a lányommal töltöm. Na jó, közben ovis lett, de mégis vele vagyok egész nap.

Miért akarja, hogy besavanyodjak a négy fal között? Hiszen nem járok el sehova máshova!

Tudni kell, hogy állítólag ő ezt csinálta, mikor én voltam olyan kicsi, mint a lányom. Csak azt felejti el, hogy neki ott volt a testvére, meg a nagyszüleim segítségnek... nem beszélve arról, hogy nagyvárosiak voltunk... mégis volt, hova elmenni, ha sétálni indult. Én most községben élek a családommal.

Anyukám egyébként mindig is zárkózott volt, most sincs barátnője. Csak a munka, aztán haza. Nem jár el sehova. De miért akarja, hogy én is ilyen életet éljek? Miért fosztana meg mindentől, amit én szeretnék? S ráadásul, ami az egészségemet is szolgálja... most jobb lenne egy depressziós anya a gyermekemnek, vagy idegbeteg, vagy mit tudom én... mert őszintén szólva én így emlékszem a gyermekkoromra... persze, voltak jobb idők is, amikre szívesen emlékezem, de az anyukámból a szigorúsága, a mindig egyenesen ülj... képek jelennek meg előttem...

Miért akar megfosztani minden örömömtől???

Olyan rossz anya lennék, mert heti 2x-3x egy órára elmegyek edzésre???