Szerintetek igaz, hogy az ember csak egyedül lehet igazán önmaga? (beszélgetős fórum)

A megfelelő társ mellett lehet önmaga az ember.

A hangsúly a megfelelőn van.

De nem csak privat eletunk leteziik. Ha profinak akarsz tunni, es uzana az is leszel, akkor erot veszel magadon, es ugy viselkedsz. A munkaba belepve kinthagyod a sajatb eleted, es hkifele menet nem viszed haza a semmit.

En ezt meg nem ertem el. De bipolariskent bipolariskent normalisan viselkedek (altalaban) gyogyszerek nelkul.

Szoval neked hoha nincs rossz napod? Ugyanolyazt megengeded magadnak otthon, es a munkaban? Pl. otthon azt mondhatom, hogy tele a fejem, a faxom, kerek fel ora csendet, de egy munkahelyen nem lehet.

Apam online office-os par eve, eddig meg nem fordult elo, hogy csak mert zsong a fejem nem lepek be.

Ha valaki nem szabad a parjaval, akkor rosszul valasztott.

Jo esetben nem kicsapjuk a gyereket a dzsungelbe, hanem megtanitjuk viselkedni tarsas lenykent onelllatoan, racionalisan, higienikusan, stb.

Tarsasagban nem fingok oda, de ha egyedul vagyok is megmosom a kezem miutan uritettem, vagy mielott eszek.

Nem teljesen ertem, hogy nalad mi valhoyik annyira es mi is az "egyedul".

Az eletem epp ugy esik daragokra, hogy maganeleti dolgok miatt kivetelesen "most azonnal" kivettem par napot (amit elfogadtak, mert kotelessegtudo vagyok, en ilyen brahibol nem csinalok - tanult viselkedes), de ma jott egy uj lany, es egyszerre harom embert tanittam ma be mellette. Nem lehetek paraszt akkor sem, ha tizedjere mondom el ugyanazt, es legszivesebben fejbe vernem egy nehez, ipari, fem talcaval. Es ezek az emberek szivesen beszelgetnek velem, ha van idejuk. Mondhatjuk jopofizasnak, amit jol csinalok, de inkabb normalis tarsas viselkedesnek. Abban a szituacioban, ami a munka, ezt kell csinalni. Es ugye nem egy dzsungel, hanem civilizalt kornyezet.

En nagyon konnyen lepek emberi kontaktusba, nincs az a hely, ahol en ne talalnam fel magam emberek kozt, de pszichiter, pszichologus szerint tul melyen szantanak az erzesim. Hiszen bipolaris vagyok.

"Szociális ranglétra csúcsat" deffiniald mar! Fononok-bosztottak; szul- gyerek; vevo-elado, miniszterelnok-maffia fonok?

Pl. én nem mutattam másnak magam az első találkozásnaál, mint 40-évvel később. Sőt, mivel rákbetegséggel küszködött, még kedvesebb voltam. Na, nem csak én, hanem mindenki a családi/baráti körben.

Más pedig más, nincs 2-egyforma ember a világon.

Mert minden társas kapcsolatban, interakcióban szerepeket veszünk fel, úgynevezett szerepszemélyiséget. Kvázi megjátsszuk magunkat, a barátainknak is igyekszünk a legjobb formánkat mutatni.

Szerintem ha az ember egyedül van, akkor mutatkozik meg, ki is ő valójában. Akkor tesz szert valódi önismeretre, ha senkire az égvilágon nem számíthat, csakis saját magára.

Ezzel együtt azt is gondolom, hogy az extrovertált emberek picit felszínesebbek, mint introvertált társaik. Az introk mélyebb érzéseket képesek megélni, érzékenyebbek, míg az extrovertáltak sokszor csak a szociális ranglétra csúcsára akarnak jutni és ennek érdekében mindent megtesznek.