Beszélgettem egy emberrel. Azt mondta egyedül van. (beszélgetős fórum)

Magány másik formája a társas magány is.

Erre is jó a zene,a fantázia világa.

Bevallom, nem olvastam a kezdő hsz-t, csak Kajati-ra reagáltam, mert a napokban aktuális volt.

Én úgy vagyok vele, hogy szinte mindegy, ki milyen entitasban hisz /tapasztalt meg, ha ettől kevésvé magányos vagy elveszett.

Én simán alkottam még 18 évesen fantáziavilágot magamnak, bár ez valóban színtiszta fikció volt...Azért nagyon birtam, vissza kellene néha térni hozzá. :)

Felpezsdítem ezt a fórumit egy kicsit, ha lehet.

Én nem arra gondoltam, hogy vannak eszközeink (zene, könyv, stb.) ahhoz, hogy ne érezzük magunkat egyedül.

Arra gondoltam, hogy a fizikailag egyedül lévő ember az "angyalok és égiek" felügyelete alatt van, és ha ezt tudatosítja, akkor teljesen más gondolat rendszere alakul ki.

Tehát egy spirituálisabb gondolkodást szerettem volna sugallni.

--------

A zene nálam szelep, ha kell felkorbácsol, ha kell segít kifakasztani a fájdalmat ami bent ragadt.

Ha a magányt is oldja, még jobb, nálam az nem gond.

Mármint az anyukád? Vagy nem? Őróla korábban azt írtad, hogy panaszkodik az egyedüllétre.

Az én mamám meglepően jól elvan magában, igaz sokat járnak oda gondozók, szomszédok, rokonok, meghát én is sokat ott vagyok. Relatíve sokat. Hálisten nem igényli, hogy akkor is menjek, ha csak beszélgethetnékje van. Akkor felhív, szigorúan csak este hat után, mert neki hattól már ingyenes.

Jól el van egyedül,nem igényli a társaságot,pedig még fiatal.

Mi lehet ennek az oka vajon?

Vedd le a falról azt a telefont. Az csak arra jó, hogy a konyhában gürcölő anyának szóljanak valamiért. (Amerikai filmek...)

Nálam eleve 5 méteres a vezeték. Van fix helye, de ha csörög, akkor idehozom az asztalomhoz. Vagy az ágyamhoz, és ledőlve dumálok.:D

Nálunk is mindig ugyanaz a lemez, sebaj. Én ugyan nem mondom azt, hogy ezt már hallottam.

Szeretem még a hangját, a kis szófordulatait is. Minden mondatot be tudnék fejezni helyette. :-)

"Mert az egyedül lét az a fizikai elválasztottság érzése;

A magány pedig a lelki elválasztottság érzése."

(Tegnap este írtam.)

A fizikai elválasztottság, az egyértelmű.

A "magány a lelki elválasztottság érzése" már megér egy misét. :)

A magány az "lélek érzés".

Lehetnek körülötted bármennyien, élhetsz családban, társakkal együtt stb., - érezheted magányosnak magad.

Mert a magány az a Te éned és annak kapcsolata a Világgal.

Mondok példát.

Legtipikusabb eset a tudósok helyzete: az ő gondolata, felismerése teljesen szembe áll a közfelfogással.

Ő tudja, hogy igaza van, a világ kiröhögi.

(Semmelweis Ignác - magányos lett a gondolatával (az anyák megmentője), és elmezavarban meghalt.

Sokan voltak körülötte - de a gondolatával magányos volt.)