Szerintetek igaz, hogy a nagyszülők nem tudják elrontani a jólnevelt gyermeket? (beszélgetős fórum)
Egy 1,5 éves gyereknek még magyarázat sem kell, hogy miért nem mehet át a nagyihoz. Verje az ajtót, majd abbahagyja! Ha már tudja, hogy úgysem megy vele semmire, akkor leszokik erről.
Ó, még nagyon kicsi.
már abban az értelemben, hogy még nem tud különbséget tenni, hogy itt ezt szabad, otthon meg nem, stb.
most nagyon fontos, hogy következetes, egyértelmű határokat szabjatok neki, EGYSÉGESEN!
ha a nagyi nem akar együttműködni, te kérésednek eleget tenni, akkor nálatok legyen a találka, vagy ritkítsd meg nagyon. Az se baj, ha rendszer van benne, a gyermeked is megtanulja, hogy pl. hétvégén találkozik mamával, hétköznap nem, stb.
Mi lenne, ha nem ti mennétek, hanem ŐK jönnének át, látni a gyereket, vele lenni?
akkor talán nem "kényeztetné" olyan bátran? :-)
Azért nekem égne a pofám, ha egy étteremben rohangászni kezdene a kajával, mert azt hiszi, az úgy rendben van.
Rossz az, ha nincs egyesség a szülők és nagyszülők között . Mi együtt laktunk a nagyszülőkkel és neveltük egyszem lányom, de vita nem volt. Ha én azt mondtam valamire , hogy nem, akkor ezt a nagyszülők is tiszteletben tartották, mert nevelni a szülőnek kell. Az, hogy a nagyszülő kicsit másként szeret, szerintem még belefér. Ha a gyerek nagyobb, akkor tudja, hogy hol mit szabad, mit engedhet meg és mit várnak el tőle és ehhez alkalmazkodik, de nagy döntéseket hozni mindig a szülő dolga.
Hát próbálom én... csak tudom, hogy nem tehetem, elvégre joguk van néha látni a gyermeket nem akarom eltiltani sem tőlük, pedig egyszerűbb lenne. Maradna egy angyalka fiam, aki soha nem nyafogna hisztizne. De tényleg. Elég ha a nagyikkal 3 napig nem talákozik, és nem ismerek rá olyan jó kisfiú.
Nos, te vagy az anyja, nehogymár a gyerek szabja meg , hogy mikor hova.... :-O
menjetek sétálni, barátokhoz, játszótérre, csinálj programokat, mert ha otthon vagytok, mindig a mamához fog vágyni, hisz ott mindent megkap.
nem mondom, hogy sose legyél otthon, de TE határozd meg, hogy mikor, mennyit mentek át, EGYÜTT. így látod, hogy mit csinálnak, ill. bele tudsz szólni, ha pl. a gyerek nyafog ők meg ugrálnak körülötte....
Jól teszed, mert ezzel aláássa a tiszteledet, ráadásul ha hagyod magad, akkor ki fog játszani idővel, megy a mamához, és úgyis az lesz, amit ő akar.
Ha ennyire ragaszkodik hozzájuk akkor olyan rosszul nem érezheti magát velük a gyerek és amiket leírtál szerintem nem kardinális problémák...de te tudod...
Nem vagy könnyű helyzetben, de a kicsi sem, mert nem érhetőek a korlátok számára, illetve, a leírtak alapján már tudja, hogy kinél meddig mehet el. Ez így nem jó. Próbáljatok a nagyszülőkkel konszenzusra jutni, tehettek engedményeket, de kérjétek, hogy a nevelés bizonyos területein legyenek a ti partnereitek és jelöljétek ki, hogy miben tehetnek engedményeket. Én magam is nagyszülő vagyok, ritkán tudok a kicsivel találkozni, nyilvánvaló, hogy olyankor mindenben kedveznék neki, de ez nem vezetne jóra. Van ahol a szülői kérés nekem parancs.
Ez nem hiszti, hanem következetesség, amit elvárhatsz tőlük.
Olyan is volt már. De elhatároztam, hogy csak egyszer ismétlődjön meg abban a percben hazaviszem a gyereket és többet nem engedem át, akármennyit nyafog.
háromszoros nagyi vagyok!! Az én véleményem az,h szépen közöld a nagyikkal..te másképp akarod nevelni..Ha nem tetszik nekik akkor próbáld meg minél kevesebb idóre átadni nekik..Nem lesz könnyű helyzet.. de a gyerek érdeke a fontos..Sok szerencsét..
Amugy anyósomékkal lakunk együtt és anyumékhoz hetente megyünk.
Nagyon is el tudják rontani, de igazán az lehet gond, ha a nagyszülő a szülőt a gyerek előtt felülbírálja.
Az a baj, hogy én nem küldöm hozzá, sőt ha lehetne át sem engedném már annyira idegesít a dolog, de a gyermek nem tud mást csak hajtogatja egész nap, hogy mamamama, és veri az ajtót. Sokszor nem engedem át, de nem akarom azért kényszeríteni sem semmire.
Anyukámék azt mondják, hogy hisztis vagyok, és ők már félnek bármit is csinálni a gyermekkel, mert én mindenért megszólítom őket, pl. hogy ne altassák ölben, mert annélkül is el tud aludni, vagy ne adjanak a szájába ételt, csak ha az asztalhoz ül, vagy ne nézzék és ne ismételgessék annyit, hogy jajj kék a feje a gyerknek mert épp kakil, mert ő kis gátlásos, és még a végén szorulása lesz, ha sokat nevetik. Ezekért mondják, hogy hisztis vagyok, és, hogy ne féljek, mert ennyivel nem lehet elrontani.
Minél kisebb, annál többet árt neki az, hogy különböző szabályoknak kell eleget tennie, szegény sosem tudja majd, hogy mikor mit szabad, mit várnak el tőle...
amit a topikindító leírt, az NEM szeretgetés.
szerintem az ellen neki sem lenne kifogása...
szaladok utána a kajával, bármiért nyafog, megkapja, ez nem szeretgetés, ez indokolatlan kényeztetés, félrenevelés!
mekkora a gyereked?
jár ovi-bölcsibe, vagy azért van mindennap a nagyinál, mert nem jár, s te dolgozol?
Ki fogja nőni... Az idő pedig rohan, később már alig lesz rá alkalom, hogy szeretgessék. És a nagyszülőket azért szerettük, mert nem olyan voltak, mint a szüleink.
Nézd, majd elmondják neked, hogy nem baj, meg a nagyszülő dolga, hogy kényeztetés felkiáltással hülyeségekkel etesse a gyerekedet és lesz...ja a szabályaidat...
A pszichológiai TÉNY az az, hogy a BIZTONSÁG az elemi érdeke egy gyereknek és a szabályváltoztatások, főleg 8 éves kora rengeteget ártanak, mert nem képest pszichésen feldolgozni a helyzetet és rengeteg kárt okoz.
A te gyereked. Ne hagyd.
A "jól neveltet" nem tudja elrontani a nagyival töltött heti-havi egy-két nap; de ha gyakorlatilag ő neveli, mert vele van többet, akkor azért ne várj csodát.
Alapjában véve igaz amit a címben írtál, hogy nem tudja elrontani.... viszont nem mindegy mennyit találkoznak.
mert ha együtt éltek, mint írod, úgy nagyon is nagy hatással van a kicsire, szokásaira.
ebben az esetben neked fokozottan kéne foglalkozni vele, hogy ne tudják "elrontani", hisz ha jól gondolom naponta van náluk.
vagy megkérni a nagyit, hogy a TE kéréseid szerint csinálja a dolgokat.
Néha aggódok ezen, mert mikor a nagyszülőkhöz visszük a gyermeket, mindig ölben altatják, másnap alig alszik el a megszokott módon -kiságyban, betakarva, kutyust megölelve. Vagy az egyik nagymama szaladgál utána és úgy eteti, míg én csak az etetőszékben vagyok hajlandó etetni. Szerintetek mennyire árt ez neki...nekem...nekünk? Mindenki azzal nyugtat, hogy nem árt. De mi egy udvarban élünk a nagyival és azt vettem észre, hogy mostanában nem szivesen jön haza, sőt ha engedném csak lefeküdni járna haza. Mert ott mindent szabad, ha nyafog mind2 nagyszülő ugrik és lesik a kívánságait. Véleményeket kérek.
További ajánlott fórumok: