Szerintetek hogy hagyjam figyelmen kívül a másik dicsekvését? (beszélgetős fórum)

Kiírja.

De ha nem veszem fel, akkor meg aggódik értem mi van velem. És vagy hívogat, vagy akkor a szomszédot riasztja (elkérte a számát, hogy ha van velem valami, rámtörjék az ajtót.nem vicc.)

80 km-re élek tőle.

Szerintem a néni nem dicsekszik, lehet úgy van ahogy írtad, hogy azért hív, mert úgy gondolja neked szükséged van rá.

Nem kell ezt így mellre szívni. Viszont ha ennyire bánt, hogy egy idegen nő hol tart és hozzá képest a saját életedet nem tartod elég jónak akkor változtass! Még hálás is lehetsz a néninek, hogy ha a "segítségével" időben szembesülsz azzal, hogy az az élet amit élsz lehet mégsem megfelelő.

Neki a családja az első. Értük él. Órákat beszél a kismama lányával + a másik lányával.

Jóindulatból szórakoztat, nem rosszindulatú ő. Ha meséltem neki, hogy a barátnőkkel mozizni megyek vagy kajálni, azt mondja, hogy jól teszem, mert így nem csak vele beszélgetek hanem mással is.

Szóval neki az jön le, hogy nincs más társaságom, csak az ő hívásai.

Lehet, hogy a nagynénit is úgy írja le fi, hogy enyhén kiszínezi a történetet, így a heti vagy havi egy beszélgetésből, napi több beszélgetést vetít nekünk.

Tehát, az én nénikém 74 éves és változó időközönként beszélgetünk. Van, hogy naponta. Ehhez az kell, hogy olyan történjen, ami minden napos beszélgetést igényel. Pl. dédunoka születése, az első otthon töltött napok. Vagy egy betegség, egy utazás, egy ünnep....

Van olyan, hogy hetente vagy két hetente beszélünk telefonon, de közben találkozunk is. Vagy elmegyünk mi hozzá vagy ő jön el.

De én így vagyok a többi nénikémmel is (3 van összesen), az unokatesóimmal is és a tesómmal is, ja és a barátaimmal is.

Ha úgy érezzük, hogy napi kommunikáció szükséges bármiért, akkor naponta beszélünk, stb.

Van igazság abban, amit írsz. Különösen, ha erre gondolok, ami az 1. hsz-ben ír a panaszkodónk:

"Éjszaka nem bírok aludni hetek óta. Nappal is ez jár a fejemben, hogy neki milyen szép nagy családja van/lesz, én meg egy macskás nyanya leszek, és magányosan öregszem meg." - ezt olvasva teljesen igazat adok neked, amikor azt írod, "Ha valaki akar valamit, akkor alakítsa úgy az életét, hogy olyan legyen, ahogy élni szeretne". Én is erős túlzásnak tartom, hogy valaki hetekig ne tudjon aludni és sopánkodjon azon, hogy egy - számára gyakorlatilag ismeretlen - ember élete jól alakul, neki meg csak két macskája van. Így alakult, nyilván ő alakította így az életét.

A nagynéni részéről bizonyos fokig érthető, hogy örömmel mesél az unokákról, és a leendő unokáiról. Viszont napi szinten ezt hallgatni nekem is terhes lenne. Én sem szeretném hallgatni a nénikémtől ugyanazt az áradozást minden egyes nap. Főként olyan emberről, akivel nem vagyok kapcsolatban, hosszú évek óta nem is láttam.

Azt nem tudhatjuk, hogy a nagynéniben van-e direkt bosszantó szándék. De ha nincs, akkor sem szeretném én sem a mindennapos beszámolóját.

Viszont egyértelműen tudom, mit tennék, ha engem ilyesmi zavarna.

Szóval, részigazság van mindegyik fél részéről - ennyi infóból legalábbis.

Engem nem fáraszt. Akár naponta többször is szívesen végig hallgatom, ahogy a nénikém mesél a dédunokájáról;)

Sokszor küld képeket és videót róla. Nagyon cuki:DDD

Egy kicsit sem terhes az sem, hogy mesél róla és az sem, ha másról nem is beszél.

Annak örülök, hogy jól van a nénikém, boldog attól, hogy egy pici van a közelében és annak, hogy a pici egészséges, szépen fejlődik.

Ettől az én energiám inkább töltődik. Sokkal jobban lemerít, ha valakinek a nem létező gondjait kell meghallgatnom, hogy lökdösték a buszon, rondán nézett rá a szomszéd néni, nem szereti őt egy híres amerikai színész, stb., de még ezt is képes vagyok meghallgatni úgy, hogy ne érezzem magam rosszul, ha ezzel az illető boldogabb lesz...

Tudom, hogy én vagyok fordítva összerakva, de!

Neked nem lehetne olyan életed, amilyenre vágysz? Ha arra vágysz, hogy egyedül élj két macskával és csak dolgozz, akkor miért vagy irigy?

Én mindenkinek tudok örülni. Engem sosem zavar, hogy valakinek jó az élete és az sem, hogy hallok róla. Soha nem bántanám meg a nénikémet azzal, hogy nem érek rá meghallgatni azt, hogy unokája lesz, bár az enyémnek már dédunokája lesz inkább;)

Ha minden nap beszélünk, akkor is simán és örömmel végig hallgatom, hogy mennyire oda van a dédunokájáért. Elmeséli, hogy miket tud csinálni, mit eszik, stb.

És egy kicsit sem zavar, hogy az unokahúgom már nagymama én meg még nem. Pedig én is szeretném, hogy legyen unokám, bár első sorban azért, mert a fiam apuka szeretne lenni.

Az sem zavar, hogy az unokatesóim utazgatnak, és semmi, amit ők csinálnak. Úgy vagyok vele, hogy őket ez teszi boldoggá, akkor miért ne csinálják?

Mire jó ez az örökös picsogás? Miért mindig azzal foglalkoznak sokan, hogy a másik mit csinál?

Ha valaki akar valamit, akkor alakítsa úgy az életét, hogy olyan legyen, ahogy élni szeretne és ne másokon köszörülje a nyelvét, ne másokra fröcsögjön, hogy mennyire szemetek, hogy az ő orra alá dörgölnek bármit.

Azt sem értem, hogy miért azt javasolja mindenki, hogy szakítsa meg velük a kapcsolatot, ne vegye fel a telefont, rázza le őket, mondja meg, hogy nem érdekli a téma?

Miért kellene ezt csinálnia?

Szerintem Nagyon sokan nézzetek itt magatokba és gondolkodjatok el azon, hogy miért ezt javasoljátok.

Fi-nek meg azt javaslom, hogy vegye le magáról azt a ronda sárga ruhát és ha azt akarja, hogy valaki őt is szeresse és örüljön annak, amit összehozott, akkor viselkedjen ő is úgy.

Ronda betegség ez az irigység!

Ha azt teszed, amit javasolnak neked, akkor valóban egy sok macskás megkeseredett nyanya leszel, akit senki nem szeret...

Így van.

Illetve még egy gondolat: "Ha az unokatesóm azt szeretné, hogy tudjam, mi van vele, megkeresne ő maga. Utálom a pletykálkodást, másokat kibeszélni/másokról beszélni a hátuk mögött!" (Kb. ezt nyomtam le anyósomnak is, amikor az unokatesód kaliberű unokahugomról áradozott. ;) )

Most meg Te töröld le őket mindenhonnan.

Kezedben a döntés, mire vársz !

Egyszerűen fel sem venném.

Mondja az örömmámoros monológját másnak.

Nekem nincs gyerekem, nincs karrierem csak egyszerű alkalmazotti állásom, nem vezetek kocsit (bár van kocsink, a párom vezeti), és még macskánk sincs. Nagynéni szemszögéből én is egy csődtömeg vagyok.

De ha négy lurkó húzná a szoknyám szélét, szerintem én világgá szaladnék.

Èn a helyedben megmondanám a kedves nagynèninek,hogy ha felhìv akkor ne a lánya dolgait kelljen hallgatnod,mert rohadtul nem èrdekel. Ha megsèrtődik lesz pár nyugodt napod.

Ha viszont folytatja èn letiltanám a számát. Először csak 3-4 napra.

Foglalat jelez a hìvónak olyankor.

Aztán ha feloldás után is ezt csinálja vègleg letiltanám.

Akkor ha még egyszer felhív ezeket elmondod neki. 13 éve nem is láttad, a gyerekeit sem ismered. Örülsz a sikereinek, további jó egészséget és boldogságot kívánsz, de elfoglalt vagy, nem érsz rá.

Egyébként meg éppen csomagolsz egy világ körüli útra mész az új lovagoddal addig míg nincs 2-3-4 gyereked.

Ha unom valakinek a dicsekvését vagy olyasmiről beszél folyamatosan ami nem érdekel, elkezdek teljesen másról beszélni.

Tereld el a szót!

Amennyiben ez a telefonálásban merül ki a kapcsolatotok,és tényleg unod ezt az egyoldalú beszélgetést akkor

1. teheted feketelistára a nagynénit,

2. felveszed,de nem érsz rá,majd visszahívod...

3. kere-perec megmondod:nem érdekel az egész.

Szerinted sajnál? Talán inkább ő profitálhat ezekből a hívásokból, nem pedig veled akar jót tenni.

Egyébként nem is értem, hogyha a kismama lányával is beszélget esténként, méghozzá nem is keveset, akkor miért hívogat rendszeresen még téged is? Itt mindenki időmilliomos? :-)

Na és mi van a nagynémi saját életével? Ő maga miért nem azzal foglalkozik?

Nem tudom, talán tisztázni kellene vele, hogy mégis, mi a célja ezekkel a hívásokkal. Mert ha jóindulatúan szórakoztatni akar, ne érezd addig sem magányosnak magad, - akkor pont hogy az ellenkező hatást éri el, hiszen rossz érzéseket kelt benned.

Ha tényleg azt mondaná, hogy azért hívogat, mert 'sajnál', - azt akár nyugodtan ki is kérhetnéd magadnak.

Egyik héten kifakadtam, mert én csak a munkámról tudok beszélni, hogy mi volt, és hogy ez a babaváráshoz képest semmiség. Én így érzem...

És ezt megmondtam a nénémnek.

Erre azt mondta: "adja meg az ég, hogy ezt te is átéld. Mert a család az a minden".

Nővérem ugyanezt monda :D

Mondjam azt, hogy nem érek rá, és ne hívjam vissza. :D

Szerintem sajnál, hogy egyedül vagyok, és hogy ne legyek magányos azért hívogat.