Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
A tehetetlenség érzése, az első esetben! Az önvád! Ma már tudom, hogy ezek stációk.
Hiába, az életszakaszok meghozzák a maguk tudását akkor is, ha legszívesebben lemondanánk a megszerzésükről.
Engem múltkor nagyon megíndított, hogy a youtubon elkezdtem nézni olyan videókat, amikben fiatal gyerekek bucsú videóját készítették el a barátok, vagy a szülők. Az engem is nagyon megindított. Nem tudom most hirtelen megmagyarázni, de az, hogy látod, hogy milyen mosolygós volt és ilyen fiatalon már nincs és egy csomó mindent nem tudott megélni, ez nagyon megható és fájdalmas volt.
Ezen még gondolkoznom kell. Egyet belinkelek. Nézd meg. Nagyon érdekes érzés végig nézni és arra gondolni, hogy már nincs az élők sorában.
Amikor a bátyám kisfia meghalt , bár nem az én gyerekem volt, mégis mély és iszonyú fájdalmat éltem át! Ma már tudom, hogy az elmulasztott lehetőséget is sirattam akkor! Amikor a agyanyám, és Apu meghalt akkor saját magamat sirattam, mert úgy éreztem itt hagytak. Amikor Anyu meghalt, akkor egy bizonyos beszélgetés után tudtam, hogy ennek meg kellett lenni, és nem volt/van a szívemben még gyász sem!
Milyen érdekes ezt így együtt látni!
Siófokon vagy egy pasi, aki szerintem elég profi. Már a TV-ben is volt. Persze nem ez a szempont :))
szerintem profi. Nem occsó :)
Hát igen, fontos a prioritás :)
Mikor lesz a vizsga? Hányadikán?
Már régóta tervezem, nem tudom, mikor sikerül, de hozzáértő szakember nélkül inkább várok, amíg találok.
Most hogy mondod, tovább olvasom a könyvet, nem egyszerre szoktam... de most megint fogom. Ha befejeztem a jogot. :D
Klassz :) Az a könyv nekem nagyon ott van! :)
Igen, fontos, hogy ne akárki csinálja. A köztes létbe kevesen tudnak bevinni. Majd mesélj, ha sikerült :) Kíváncsi lennék az élményeidre :)
Érdekes dolog ez a gyászt meg kell élni téma is. Mit is gyászolunk?
Nekem több rokonom nem él már, akiket nagyon szerettem. Nem volt ez a mély gyász nálam, mert tudom, hogy miről szól a halál. Továbbra is érzem, hogy nem veszítettem el senkit és semmit. Együtt vagyunk lélekben és majd találkozunk is :)
Szerintem nem fontos nagyon mélyen megélni a gyászt. Én nem érzem semmi negatív következményét annak, hogy nem sírtam véresre a szemem. Mivel nem is tartom szomorú dolognak. Elment, mert neki eddig tartott. Most valószínűleg vagy fent van a köztes létben és sokkal könnyebb neki, mint az élőknek, vagy már lent van egy új életben.
Mi ebben a szomorú? :)
Majd ha magasabb szintre jutnak, megértik.
Igen, akarok is, csak megfelelő orvos kell hozzá. Ismerősömmel megcsinálta az egyik szomszédjuk, de én inkább orvossal, nem akarok kockáztatni. Egy fórumtárs mesélte, hogy egyszer átélte a saját kivégzését (szerencsére kilépett a testéből és filmként nézte). Nem tudjuk, melyik életünkbe csöppenünk bele, jobb ha tapasztalt szakember vezet.
Igen, a 3. kötetnél tartok, nagyon jó könyv. Meg van sok más reinkarnációs könyvem is, nagyon érdekel a téma.
Sok még a tudatlanság. Ez természetes. Messze van még az, amikor mindenki látni fogja az összefüggéseket. Addig lesznek, akik mutatják, lesznek, akik elhiszik mert megtapasztalják és sokan lesznek, akik nem akarják elhinni és elvetik. Nincs ezzel gond. Mindenki a saját életének a kovácsa.
Szerintem, ha van kedved, akkor menj el egy regressziós hipnózisra és kérd azt, hogy a köztes létbe vigyenek be. Ott sokmindent meg lehet érteni.
Olvastad a lelkünk útja könyvet?
A mélységek, és magasságok nem egyenrangúak! A gyászt is meg kell élni minden bugyrával együtt. Beszélni lehet róla, de ami személyesen van kiszabva azt nem lehet átruházni!
Előbb-utóbb megtalál! Nem szoktam a hittel példálózni/ nem is értek hozzá/ ,de a saját "keresztemet" nem adhatom át, mert az személyre szóló. Könnyebbé, nehezebbé tehetik, de a saját utamat magamnak kell bejárni. Ha feladattal jövök, az az én feladatom. Ha nem ismerem fel, akkor csak nekem lesz nehezebb, és én is tehetem a másiknak még nehezebbé!
Ejha :) Elég nagymértékben hasonlóan gondolod, mint én :)))
persze, nem mindent fogunk megérteni. Olyankor meg valamit csinálunk, aztán kiderül.
De egyébként mindenre kapunk jelet. Semmi nem marad következmény nélkül. :)
A káros az jó vagy rossz? :)))
Ezek már csak játék a szavakkal.
Arra gondolok, hogy a kellemetlen érzéseket okozó dolgokat azért kapjuk, hogy változtassunk. A kellemeseket pedig azért, hogy megerősítsen, hogy jó az irány. Ezek segítenek eligazodni. Főleg, ha valaki elkezdi figyelni.
Másik elmélet, hogy minden, ami történik, az semmire nem figyelmeztet, csak történik. És attól függ, hogy mi mit gondolunk róla.
Ebben csak ott a bibi, hogy ha nem változtatunk, akkor egyre keményebb jelek jönnek :)