Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetős fórum)

Dehogynem, de tovább játszod a

"Én csak teszem, te csak teszed ők csak teszik játékot."

Mindenki mindent csak tesz.

Szerintem akkor maradjunk abba, hogy semmi sincs, de minden van.

Jó gondolatok nem?

kezdem eltanulni a logikádat. :O)

"Akkor amit te írsz az is jó, amit én az is!"

Nem,te írod ,és gondolod azt ,hogy a te életfilozófiád jó,én nem .

Csak leírtam a gondolataimat ,amik nem egyeznek a tiéddel,de cseppet sem biztos ,hogy az enyém vagy a tiéd jó,vagy rossz,vagy egyáltalán van e értelme,csupán beszélgetek,gondolkodok ,és megpróbálom szavakba foglalni azt ,amit érzek,ennyi,de ettől még nem válik jóvá,vagy rossz gondolkodássá,csak az enyémmé.:)))

Nem értem mi az ami sántít?:)

Az életnek van értelme, csak nem az, amit az emberek általában elképzelnek. Beszélhetünk kizárólag csak az emberi lét értelméről, de ezen kívül még nagyon sok minden körül vesz minket, aminek szintén lehet értelme vagy nem értelme, hiszen az is létezik, él és bizonyos törvények szerint működésben van.

De feltételezem itt az emberi lényről lett feltéve a kérdés és nem pl. a cserepes virágéról. Az emberi élet értelme az, hogy az életünk értelmet nyerjen:-) Ez elég relatív, hogy kinek mitől nyer értelmet az élete, ezért nem biztos, hogy érdemes ezen vitatkozni.

Ki mondta neked, hogy magasabb síkon nem léteznek ezek a dolgok? Úgy mondod, mintha ott lennél (mármint a magasabb síkon).

Ki mondta ezt neked, ami miatt készpénznek vetted?

Inkább csak azért tetszett meg neked, mert nem lehet vele mit kezdeni. Jó kis általánosítás, aztán mire jó? (basszus, megint benne van a jó szó. Ezért megint kapok :O) )

Dehogynem. Ott létezik igazán.

De nézzük a példádat. Akkor most mind a ketten jól látjuk. Hiszen ezt mondod. Nincs jó és rossz. Akkor amit te írsz az is jó, amit én az is!

látod, ezért sántít a sztori.

Még mindig nem érted,és nem valami jó,meg valami rosszról beszélek,hanem arról ,hogy ezek a fogalmak csupán az emberi "címkék" eredményei.

De most itt az élet értelme a téma,és mint olyan ,kissé magasabb síkon kell gondolkodnunk erről,és ott nem léteznek ezek a fogalmak.

Azt nem veszed figyelembe, hogy a pasi nem biztos, hogy eleve "megátalkodott" volt, amikor találkoztak, családalapításba kezdtek, akár komolyan is gondolhatta, hogy igen ezt akarja. Két lehetőség van: vagy saját magát nem ismerte kellő képpen, vagy tényleg így gondolta. DE! Ahogy telik az idő, változunk. Változnak az érzések, a gondolatok, az értékrend ..... lehet, hogy csak néhány év múlva jön rá, hogy mi is az, amit meg kell tennie, vagy csak akkor meri felvállalni .... és akkor ugye kihez legyen hű? A fogadalmához, a párjához, vagy önmagához? És ezt a helyzetet ő sem láthatta előre, nemhogy a párja .....

Tehát szerintem a változást, az emberek változását nem lehet figyelmen kívül hagyni ..... Épp ezért nem lehet egy embert sohasem kiismerni teljesen ..... szóval a csalódás simán benne lehet a pakliban ....

És abban sem vagyok biztos, hogy egy szintről visszafelé nem süllyed az ember .....

Persze az is kérdés, hogy amit mi visszafelé lépésnek tartunk, az a másik egyén életútját tekintve nem előre lépés-e .....

Nem volt rossz döntés,mert közben megszüli a gyereket ,és lesz egy csodálatos gyereke az élet megy tovább ,talál egy szerelmet,és boldogan él míg meg nem hal,a gyereke pedig feltalálja a rákellenes gyógyszert.

Tehát nem volt rossz döntés ,csak egymásra volt szükségük ahhoz,hogy mindketten megtalálják az útjukat,csak épp nem egymás mellett.,......ehh sosem fogod megérteni:)))

"Azt kell elfogadni, ami van, de ha levonod a megfelelő következtetést, akkor nem csúszol újra bele a "rossz" döntésbe legközelebb és nem kell szenvedned."

Ha ezt tette volna ,akkor amit te mondasz,akkor vagy elmegy abortuszra ,vagy megszüli ,de elutasít minden férfit ,mert fél ,hogy az ezelőtti "rossz" döntése megismétlődik....

PONTOSAN!

Most mondtad ki a lényeget. Azért vagyunk itt, hogy ezt megtanuljuk.

De nem a pasi a hibás, ha mi nem éreztük. (Persze ő is hibás, de azért ő kap).

Te azért vagy hibás, mert érezted, de hitegetted magad.

Nem tökéletességről szól a dolog, hanem, hogy a csalódás a saját hibánk. Mi nem mértük fel a helyzetet megfelelően. Hibázni szabad, csak ne másra haragudjunk a saját gyengeségünk miatt.

egy jó szintről nem visszafelé süllyed az ember. Inkább alacsonyan volt, de te hagytad megad megtéveszteni és elhitted, hogy jobb.

Fejlődünk és nem összevissza változunk. Ha elértél egy szintet már nem mész vissza.

(Hú, ez megint hosszabb kifejtést igényelne, így leegyszerűsítésnek tűnhet)

A tetteinket, vagy szeretetből fakadóan tesszük,ami Istentől való,Vagy félelemből,ami nem Istentől származik. Tehát,vagy a szeretet uralkodik bennünk,vagy a félelem!

/Képzeld el elírtam az utolsó mondatot szereintem nem volt véletlen,azt írtam"vagy a szeretet uralkodik bennünk vagy a szeretet". Érdekes. Véletlenek nincsenek!/

Rendben, de néha pont azzal hozol ki a legjobbat, hogy megállítassz egy rosszat. Nem nézheted tétlenül.

Ha csak megbocsájtassz, akkor nem lépsz. Megbocsájthatod, hogy még nem elég okos, hogy felmérje, hogy milyen rossz, amit tesz, de attól még ha lehetőséged és feladatod, akkor meg kell állítanod. Nem nézheted passzívan. (Persze ehhez neked is vigyáznod kell, hogy valóban a megállítás-e a jó megoldás és nem-e csak a te félelmedből fakad). Ehhez kell érteni a megérzéseinket.

Erre gondoltam.

Ezekszerint te a lelkiismereted hangját megérzésnek hívod? Akkor még nem volt megérzésed,úgye?

"Rossz lelkiismereti hang"?

Az álltalam említett kisördögre gondolsz,ugye?

Na az az akire nem kell halgatnunk!

Tulajdonképpen ugyanarról beszélünk,csak kicsit másképp értelmezzük.

Mindenesetre sárkány látom elég hasonló dolgokban hiszel. Felüdülés, hogy valaki végre nem a "minden jó és minden rossz, akármi jó és akármi rossz"-ban hisz.

Legalábbis, ha jól értettelek.

Azt veszem észre, hogy néhány ember magabiztosan vall olyan elméleteket, amiket olvasott és megfoghatatlan, de persze kiváncsi lennék, hogy hogyan tudja alkalmazni az életében. Mert amiket néha írnak pont semmit nem mond. (nem akarok senkit megbántani, de sajna vannak ilyen elméletek)

1.Attól lehet boldogság,az út maga,hogy önmagunkba nézünk,hiszünk önmagunkban na és,hogy" milyen szemüveg van rajtunk",ha szeretettel viszonyulsz az élethez,mindenhez és mindenkihez,másképp látod őket,többnek látod őket,az önképüktől is többnek,és megérted a viselkedésük okát.

2.A LELKIISMERET ÉS A MEGÉRZÉS MÁS,KÉT KÜLÖN DOLOG. A lelkiismeret mindíg a jóra buzdít,persze ott is megjelenhet a "kisördög",te döntessz,hogy mit teszel! A megérzés amikor megérzed,hogy egy barátod rád gondolt,felhívod és azzalfogad,hogy nem hiszed el de pont most gondoltam rád! Sokat tudnék még a megérzésekről mesélni..

3. Erről beszéltem,a választás joga a tiéd,az,hogy mit teszel,és annak a következménye is.

4. Igyekszem tenni,másokért meglátni azt,hogy hol segíthetek,sokszor egy kedves szó,egy igazi lelki beszélgetés,tárgyi dolgok,vagy más segítség.

ADNI,adni és adni,ez a JÓ!

5. Igen,boldog vagyok mert mindég igyekszem megtenni a tőllem telhető legtöbbet,igazad van ez a boldogság!

6.Hasonló dolgoktól jönnek a jó érzések.

Nem nézelődni vagyunk itt és nem tapasztalni, hanem fejlődni!!!

Passzivitás és ábrándozás=stagnálás.

Néha lehet, de nem ez az élet értelme!

Szelélődhet=nézelődhet

Nem tudom hogy lehetett így elütni

Persze, az út maga lehet a boldogság, de nem azért lesz, mert körbe nézünk.

A lelkiismeret is a megérzésed. (bár lehet, hogy ugyanerre godnoltál).

Az út akkor lez boldogság, ha a megfelelő "helyes" dolgokat teszzük. Különben nincs boldogság!

Nem passzív az élet és csupán szemlélődő. Tenni kell, amit a szív diktál, tenni másokért amiben jó vagy és javítani a hibáidon.

Na akkor boldogság van.

Enélkül szelélődhet az ember, nem lesznek jó érzései!

Először is: Egy sárkááány!!! :DDD

Másodszor: Tetszik a példád. :)