Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Ühüm! Így van! Mindig mindenben megtalálni a pozitív dolgokat. Minden negatívat kidobni és csak a jó oldaláról megközelíten a pillanatot.

Pl. Tegnap tiszta erőből pofon dobtak kézilabdából. Nagyon fájt! De ez csak az első érzés volt. Abban a pillanatban az volt a pozitív, hogy bár állatira fájt és szédültem is, de nem tört ki a fogam és a szám sem repedt fel! :D Tehát pozitív volt a pillanat, mert sokkal rosszabbul is járhattam volna...

"Igaz, de lehet azokat a köröket meg kell tenned ahhoz, hogy jobb emberré tudj vállni... "

Igen,ez lehet...de ehhez kell a visszatekintés.

Ha elfelejted a múltat,és nem foglalkozol vele,csak a pillanattal,ami éppen jól esik,akkor nagy a valószínűsége,hogy nem tanultál belőle,csak ugyanazokat a köröket futod újra és újra.

Szerintem számít,hogy elérsz -e valamit...viszont az út a lényeg...és a hogyan.Aztán a cél,az ajándék.Azt már csak élvezni kell.

de esetleg,ha a többiek nem akarnak élni és feladják,az sem lehet baj..

nem tudhatjuk milyen a halál..lehet sokkal jobb,minden szempontból..

lehet a halál a legjobb dolog ami történhet velünk,csak negatívumként fogjuk fel..mert így lettünk kódolva..de ki kódolhatta ezt belénk..?

miért ne kezdődhetne a halállal az élet?

ezzel egyet értek..

ott a gyökere a mikor már valaki ugyérzi végig járta és utánna már nem a kar a gyökereire visszaemlékezni..

bocs Edi ez nem neked szol csak követem a gondolatot..

és itt van az hogy lenéznek mert nem olyan vagy.. na.. ezeket az emereket kinem álom.. mert utána azt hiszi Ök sz@ták a spanyolviaszt.. de ilyeneknek is lenni kell hogy ezek az érzések megmaradjanak..:))

Neked nem, nekem igen! Amikorr békében élsz önmagaddal és a külvilág nem zökkent ki akkor elérted az egyensúlyt. Pármennyit tudsz adni, mert újra töltöd magad.

Ezt nehéz megérteni tudom. De majd egyszer...

Elmesélni nem leht. Érezni kell...

Ha többet adsz,mint kapsz,az nem egyensúly.

Ekkor kevesebbet kell adni.Csak így áll helyre.

Adott dolgot,más dologgal nem lehet egyensúlyozni.Az nem egyensúly.

Igaz, de lehet azokat a köröket meg kell tenned ahhoz, hogy jobb emberré tudj vállni...

Ha mindig mindent megtervezel és a terveid szerint végrehajtod saját magad által hozott korlátok között élsz.

És akkor elkezdesz elmélkedni, hogy mi értelme volt az életednek!:D

Én is állítok fel célt. Sőt én mindig cétudatosan élek, de csak és kizárólag az ösztönök vezetnek. Amíg el nem érem a célt. Nem az számít hogy elérsz-e valamit, hanem az az út amíg végig jársz a céljaidért...

Így van...ettöl függetlenül nem örülni kell neki,hanem belátni a dolgaidat.

Annak kell örülni,ha megtalálod a kiutat abból a problémából,ami miatt kaptad a pofont.

Ha nem találod meg,akkor a pofon nem volt elég nagy,tehát csak negatív a következménye.

Gondolj csak bele...egy rákos ember örül,annak hogy rákos?

Ez is egy pofon.

Nem örül.

Ha megtalálja belőle a kiutat,akkor megváltozik az élete,az életének a minősége,és azt mondja kellett ,mert jobb lett az élete.De csak ekkor mondható el.

Ha nem találod meg a kiutat,nincs minek örülni,mert nem adja semmi a pozitív energiát.

Ezzel egy bizonyos szinten egyet értek,de ez nem mindig jó.

Szerintem nem mindig jó úgy cselekedni,ahogy éppen abban a pillanatban a legszívesebben tenném,mert tök nagy hibákat lehet csinálni.Amik persze javíthatóak(vagy nem),de egy csomó felesleges kört megspórolunk,ha előre,és vissza is tekintünk közben.

Én mindig az ösztöneimmel élem meg a most-ot. Nem keresem az értelmét, hanem elfogadom.

Csalakadeteimet a most határozza meg.

Persze vannak olyan társadalmi és erkölcsi, morális szabályok, hogy nem cselekedhetsz a moost hatalma alatt. Pl. nem ölheted meg azt a bizonyos embert, aki most bántot, de ezt a tudatod irányítja. Viszont ha az ösztöneimre hallgatok megteszek olyan dolgokat, amit értelemmel nem tennék meg. orotva élen táncolok sokszor, de eddig még mindig igazolodott, hogy jól cselekedtem.

Ha nem kapod vissza,akkor nincsen egyensúly...tehát az felé is több szeretet sugallsz,aki nem érdemli meg...ezzel vigyázni kell,mert a tisztelet forog kockán.

A pofonnak nem kell örülni,abból le kell vonni,hogy miért kaptad,és tanulni belőle.

Csicsergéssel,esővel meg a csókkal egyet értek...:O)))

Napba meg csak napszemcsivel!!:O)))))

na., a pofonnak nem kell örülni és rélem ez csak egy mondatbeli frázis volt a végén egy nagy extázis.. ami felébreszti az olvasot..

egy pofonnak soha nem örülhetunk..!

de,lehet..különben most egy zombival dumcsiznál..:))

az életem értelme és a létezésem értelme szerintem nem ugyanaz..hisz az egyik magamnak a másik pedig magamnak és a külvilágnak szól..

igen ez eddig "tiszta".:)

nengem a pillanat állapota foglalkoztat.. mi az amit a pillanatban megfogható.. tudom nincsenek konkrét szabályok mert nem is lehet de.. hogy élem meg.. mi az amire a figyelmemet irányitom..

itt jön az öt érzékszerv.. ebböl azérzések a gondolatok cselekvések..

ami érdekel igazából az egó lecsillapitása.. tudom ha a jelenben vagyunk megszünik az egó..

Én jó vagyok. Szeretettel fordulok mindenki felé. Soha nem kapom vissza...vagyis ritkán, de nem érdekel.

Az embernek meg kell találni az életben az egyensúlyt. No meg a saját hitét. Én önmagamban hiszek. De törekszem az egyensúlyra. A lelki békémet akarom megtalálni. Talán már el is értem.

Örülni kell...a madár csicsergésnek, a zuhogó esőnek, a csóknak és a pofonnak!

Optimistán nevetni a napba és az vissza fog mosolyogni Rád!:D

A halál is az élet része..

nem tudhatjuk,hogy ez éppen nem a halál és ez egész pont az élettel fejeződik be..

mindenkit találgat,agyal,filózik..

sokan ezer százalékban hisznek és hírdetnek olyat,amiről fogalmuk sincs,hogy az a valós és biztos dolog..de elhiszik..

én is sok mindenben hiszek..de ha jobban belegondolok,mitől lenne az a biztos,csak mert hiszek benne..?

minden élet másképp fejeződik be..és minden halál másképpen kezdődik..olyan lesz,amilyen..

én csak arra vágyok,ha itt befejeztem,akkor a következő köztes létem olyan legyen amilyennek én szeretném,olyan létben legyek amilyet csak akarok..

Igen,én is a lehető legjobb életet szeretném megadni magamnak,ha már itt vagyok,akkor inkább legyen jó,mint fájdalmas...

És egy idő után tudom,hogy kevés fájdalom,és rossz érzés lesz benne...csak idő kérdése.

Mondjuk engem annyira nem izgat,hogy emléket hagyjak magam után...mert akik szeretnek,azok emlékezni fognak rám...inkább az a célom,hogy jó legyek az életem minden területén,és helyesen viselkedjek.