Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
:-)
igenigen:-)
Egy teljesen véletlen dolog. Én is van úgy, hogy 100 éve nem látott osztálytársakról álmodom, amit az iskola padban ülünk.
Természetes, hogy ez az álom felkeltette az érdeklődésed, mert régen láttad.
Itt is sajnálatos, hogy éppen aznap volt a temetése. Ezek a dolgok teljesen véletlenek.
Ezt már tudom.
Persze a megerősítés sosem árt.
De van, aki tagadja.
Szűken értelmezve: addig a pillanatig, míg nem találkoztam annak a Léleknek a támogató ölelésével, én nem törődtem ezzel, és nem "hittem" benne, azt hiszem.
Ma már TUDOM. Mert tapasztaltam.
Azt gondolom, addigra értem meg a tapasztalásra:-)
Nagyon felszabadító érzés, mert egy csomó felesleges dolog cipelésétől megszabadított.
Egyetlen pillanat alatt:-)
A lélek sosem hal meg. Ha meghalunk, akkor lélek állapotban folytatjuk az utunkat. Lehet, hogy újra ide születünk, de lehet, hogy már máshova.
:)
Bocsánat, hogy én szkeptikus vagyok ebben a dologban, de én úgy gondolom, hogy azért álmodtál aznap nagyapáddal, mert tudtad kórházban van és aggódtál érte.
Az már csak a szomorú véletlen, hogy éppen azon az éjszakán halt meg.
Igen, az érzés "kísérteties"... mert én is az órára néztem akkor éjjel, és másnap reggel, amikor a kórházat hívtam, kiderült, hogy az időpont egyezik.
Borzongok még ma is, ha felidézem, és ahogy a nagyapád Tőled búcsúzott, az is borzongat:-), mert valami, ami addig negatív volt, bennem akkor pozitív energiává változott, és megnyugodtam... és az egész egyetlen pillanat, egyetlen... csodálatos pillanat.
Hát igen, első hallásra meredeken hangzik, de semmi sem kizárt :)
Mindenesetre egy dologra már rájöttem. Ami a dolgunk az életben, az elégedettséggel és boldogsággal tölt el minket.
Akinek rossz érzései vannak és szenved, az még nem az útját járja.
Ez a jelzőfény. A boldogság irányában van az utunk.
Vannak, akik azt hiszik, hogy ők arra születtek, hogy szenvedjenek, vagy egy karmikus adósság miatt sanyarú sorsot kell megélniük.
Ilyen nincs!
Mindenki a boldogságra született és ha megtalálja az útját, akkor boldog is lesz.
Nekem csak azóta "természetes:-)"
És én is várom a linket, de csak vasárnap lesz időm figyelmesen sokat olvasni, sajnos, de nagyon érdekel!!
Kedves Silona!
Ahogy olvaslak, kísérteties érzés fog el... Nos, én 15 éves voltam akkor... Szegeden feküdtem kórházban, akkor még nem volt mobil. Imádott nagyapám Szentesen feküdt a sebészeten, a szívével műtötték. Azon az éjszakán álmomban egy pusztában álltam, és velem szemben egy alak közeledett régi öltönyben-kalapban, ami a parasztemberek által hordott alkalmi öltözet volt a '40-es években. Ahogy közelebb ért, megismertem, hogy nagyapám az. Csak annyit mondott: szervusz, kislányom. Megfordult, elment. Felébredtem, és tudtam, tatám meghalt akkor. Másnap reggel jött a telefon, én meg pontosan megmondtam a percet, amikor távozott éjjel. Igaz volt. Eljött, elköszönt. És igaz, hogy szeretteink, még ha nem vérrokonok is, de kedvesek szívünknek, vigyáznak ránk odaátról.
Volt egy kedves tanárom gimnáziumban. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindig szeretni fogom. Nos, évekig nem hallottunk egymásról. Pár éve egy éjjel azt álmodtam, hogy egy tengerben állunk Szásával, fogja a kezem és pörget a vízben, fröcsköljük egymást és nagyokat nevetünk. Boldogok voltunk. Reggel úgy ébredtem, hogy meg kell tudnom, mi van vele. Kutatni kezdtem, pár nap elteltével sikerült felvennem a kapcsolatot egy másik volt tanárommal. Szását, imádott orosztanáromat az álmom napján temették...
Sok ilyen különös történetem van, ennél misztikusabb is, de majd... :-)
Az az élmény, amiről írsz, megrendítő, hatalmas erőt adó, és nagyon ritka.
De számomra teljesen természetes.
Várom a linket! Nem kapcsolom ki a gépet.:)))))
Nincs dógom más! Így döntöttem!:))))
...nem gondolom, hogy őrültnek fog mindenki tartani.
Lehet, hogy lesznek, akik így gondolják, de ugye nem mindenkinek a véleménye érdekel Téged sem?!
Volt egy élményem, amiről nem szoktam beszélni.
Előfordult már, hogy megosztottam mással, akit érdemesnek tartottam erre, és nem tartott őrültnek senki.
Egy hozzám közel álló ember elköszönt tőlem azon az éjszakán, amikor meghalt. Éjszaka felpattant a szemem, olyan éber állapotban voltam, mintha soha nem aludtam volna... (tudtam, hogy kórházban van hetek óta, orvos előző nap mondta meg, hogy már nincs tovább... de azokban a hetekben csak zokogtam... az elvesztegetett évek miatt, a kérdések miatt, amikre csak Ő válaszolhatott volna, és már sosem tehetem fel...) ...és éreztem azt a suhogást, amit nem lehet hallani, de hallod, amit nem lehet érezni, de érzed... és nem fájt többé. Elköszönt, és elment.
Egy családi nagybevásárlás alatt őrült nagy vihar volt. Hogy mekkora, azt a bevásárlóközpontban nem is éreztük... mire kiértünk a parkolóba (ez évekkel ezelőtt történt), már sütött a nap.
Az útburkolat nagyon vizes volt, de ez eső után gyakran előfordul. Jó gumik voltak az autón, lehetett normális tempóban haladni a főúton.
Nem én vezettem, hanem volt férjem, kb. 100 km/h-s sebességgel haladtunk. Nem tudom, szólt-e a zene, de... éreztem, hogy ott van az autóban a suhogás, hallottam, csak éreztem, ahogy azt mondja: vigyázz...
Szóltam, senki nem volt mögöttünk sem, előttünk sem az úton, lassított. Lassan, de felére vette a sebességet.
A mi sávunkban egy kanyar után egy kicsavarodott fa akadályozta a biztonságos haladást, a kikerülést pedig a szemközti sávban 90-nel közeledő autók akadályozták.
Meg tudtunk állni.
:-)
Azóta nem volt nálam... de érzem, hogy itt van velem, érzem.
Oké, kíváncsi vagyok az írásaidra.
Biztos tényleg sokan tartanának itt őrültnek, én nem tartozom közéjük.
"Te meg nem véletlenül választottál magadnak ilyan anyukát, mert hajlamos vagy arra, hogy visszajezést akarjál kapni tőle és ezt akartad megtanulni, hogy enélkül is meg tudod oldani."
Teher alatt nő a pálma, igaz? :-D Van ebben logika, nagyon is sok...
Ez anyukádról szól. Sikertelen volt az élete és ezért sosem fog tudni örülni a te sikereidnek.
Te meg nem véletlenül választottál magadnak ilyan anyukát, mert hajlamos vagy arra, hogy visszajezést akarjál kapni tőle és ezt akartad megtanulni, hogy enélkül is meg tudod oldani.
Sőt, most csak így :)
Azt érzem, hogy bazi erős lélek lehetsz, mert csak az erős lélek választ magának kemény kihívásokat.
Mindenki olyan életet választ születése előtt, amivel meg fog tudni bírkózni. Nincs elrontott életválasztás.
Mivel te kemény vagy, így kemény nehézségeket is választottál. De meg tudod oldani. Sok van, ahogy látom, viszont ettől leszel magadra igazán büszke, mert ezt kevés ember tudná megoldani.
Szerintem még nem vagy az igazi hivatásodban. Én még keresgetnék tovább. Ez még nem a végállomás.