Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Akkor maradjunk a gyilkosnál,nézd meg.
(esetenként)Ő pl. sosem fogja elismerni,hogy más embert megölni bűn.
Ez egy rajta kívül álló igazság,és nem tudja magáévá tenni.
De tök mindegy hogy magáévá tudja -e tenni vagy sem,mert attól még igazság marad.
És a következmény igazolja,hogy bűn volt.
Tehát van igazság rajtunk kívül,ami ellen hadakozhatunk,de attól az még lesz,és hatni fog ránk.
Hát ebben igazad van.
Ez egy nem hiteles eljárás :))
Hiszen mást mond, mint amit tesz :)
Bár megkülönböztet hirtelen felindulást is, meg minden, de közben meg a halál büntetés, az előre kitervelt :))
csaképpen az igazságot te most valamiért összekötötted magaddal.
Ezt nem értem.
A nap akkor is úgy fog működni ahogy, akár létezel, akár nem. Nincs köze magunkhoz annak az igazságnak, amiről én beszélek, csak annyiból, hogy mi felismerjük-e :)
Akár és valóban a legtöbbször ez a helyzet.
Ha mindent úgy látnánk, ahogyan van, akkor szuper jól működnénk és nem érne minket csalódás :)
Ez jó egyébként,amit a Doki leírt és így is van,hogy ha látod a következményt,hogy jó vagy rossz volt,akkor megtudod,hogy a véleményed szubjektív volt vagy objektív.Ebben ott a csavar,hogy a következményt is láthatod jónak is meg rámondhatod,hogy rossz.De annyi a lényeg,hogy ami fáj,az nem jó.
Soha!
Amiben negatív van,az rossz.
Akkor Lac mi most két fajta igazságról beszélünk.
Amiről én beszélek, az nem bennünk van, hanem rajtunk kívül. Ez az, amit vagy meglátunk, vagy nem.
Igen,de én ezt minden gyilkosságra érzem,tehát ez objektív rálátás.
Ha valahol érzed,máshol meg nem,az ott szubjektív mert azt valami miatt nem érzed rossznak.Mondjuk,mert nem kedvelted az illetőt.Ebből ered a szubjektivitás.Belerakod a saját érzéseidet.
Az objektívnál meg csak ráérzel távlatból nézed.
Olyan van nekem is,hogy valakit sajnálok,hogy megöltek,mást meg nem.De ezek szubjektív vélemények.
Mert az ember nem hagyma, így mi nem dönthetünk a haláláról. Én így gondolom. Sokat kattogtam már ezen és erre jutottam.
Nincs jogom senkitől sem elvenni az életét. Max a szabad mozgásterét. Ha azzal másokat fenyeget.
Tehát szerintem ez így működik:
1. A világban minden működik valahogyan és ahogyan az működik, arra akkor az az igazság.
2. Van, amikor ezt látjuk és van, amikor mást.
3. Ha azt látjuk, ami van, akkor objektíven látjuk a dolgot, azaz az igazságot látjuk és ez igazolódni is fog
4. Ha nem az igazságot látjuk, azaz nem azt, ami van, akkor ez nem fog igazolódni.
Ebben fejlődünk, hogy egyre több igazságra jövünk rá.
Ilyen igazság az is, hogy szinte minden ember másképp láthatja ugyanazt. Ez is egy igazság. :))
"Rossz érzéssel tölt el, ha rágondolsz egy gyilkosságra?
Engem igen."
Ez is szubjektivitás, amire én is azzal válaszoltam.:)
én ezt nem sajnálom, mert ez max annak a baja, aki nem az igazságot látja.
Aki látja az igazságot és ezt egyedül látja, annak jobban alakulnak a dolgai, a többiek meg csalódnak, ameddig nem ismerik fel ők is. :)
objektív
De én hallottam már olyan joggiról,aki........na jó...nem szólalok meg!:))
na akkor most nézzük, amit az előbb mondtatok. Akkor ez az objektív igazság, amit kimondtál ez diktatúra?
Persze, hogy nem.
Tehát vannak objektív igazságok és ezek semmi veszélyt nem tartalmaznak.
Így az egyetemes igazságok felismerhetőek.
De ez már szubjektív vélemény.:)
Engem rossz érzéssel tölt el,akárki gyilkosságára gondolok,mert ez olyan dolog lenne,amibe nem avatkozhatuk bele.Nem ölhetünk meg mást,akármilyen rossz,mert nem vagyunk istenek.
Pedig minden gyilkosság negatív. Cauceskujé is az volt.
Nem hiszek a halálbüntetés jogosságában.