Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Senkit nem tartottam eddig vissza.
Hát tudod sokszor hajlamosak vagyunk úgy nézni a dolgokat, hogyha nem fkete, akkor csakis fehér lehet.
A nem hagyni bármit, az nem feltétlenül fojtás.
Ha én nem hagyok valamit a páromnak, ami nekem kellemetlen, akkor az azt is jelentheti, hogy nem lesz a párom, ha neki olyan dologra van szüksége, amivel nekem fájdalmat okoz és ez fontosabb a számára, mint az, hogy együtt maradjon velem.
Ez is a nemhagyni egyik lehetséges verziója :)
Miért?? Úgy voltál minden kapcsolatoddal, hogyha menni akar had menjen? Azért mert nem fordítunk le bizonyos dolgokat, azért még léteznek.
Persze, hogy engedni kell, mivel máskülönben megfojtod a másikat!
Látod két különböző dologról beszélünk! Nem az idejét akarjuk birtokolni 100%-ban vagy azt az intim szférát amire mindenkinek van, de mindazt az érzelmet, ami kötődik egy nőhőz és ehhez kötődik azt birtokolni akarjuk. Ettől vagyunk biztonságban, mivel úgy érezzük hogy csak miénk és senki másé!
Én soha nem akartam birtokolni senkit. Szerintem az a természetes, ha nem birtoklási vágytól vezérelve nem osztozol senkivel, hanem a szerelmed érzi azt, hogy senki mással nem akarja megosztani az ágyát, csak Veled.
persze, de valamiért kezd terjedni, hogy akkor van önző, ha ezt akarod. Tessék a másikat engedni bárhova és akkor vagy igazán szerelmes.
:)
Csakhogy a szeretet jele az is, hogy olyat teszek, amivel a másikra is tekintettel vagyok és nem csak magamra :)
Miért?? A szerelmét nem akarod birtokolni? Szeressen egyszerre két nőt? A törődése és az odafigyelése legyen másé is..vagy az ágyban is lehet osztozni. Tehát nagyon sok téren és vonatkozásban birtokolni akarod, ha nem így lenne, akkor szerintem az lenne a baj, mivel ez természtes!
Szerintem pedig különböző szeretetekről beszélünk. A gyerekedet is másképpen szereted, mint a párodat.
Van, amikor a szeretetbe az is benne van, hogy szeretem, mert számíthatok rá.
De szerethetek valakit, mint embert, de semmi közöm hozzá amúgy.
Több fajta és szerintem egyik nem igazibb a másiknál, csak más.
Aki igazán szeret,az egyáltalán nem akarja birtokolni a másikat,nem tárgyiasítja el,hogy ő az enyém,senki másé.
Igen mert ez ellentmondás! Aki szeret ő birtokolni is akar, de hogy a birtoklásnak hol van határa ez a kérdés. Ha fojtogat, akkor akkor előbb utóbb véget ér, ha engeded, akkor meg hiányzik. Azonban ha megvan az érzelmi biztonságod és ez kölcsönös, akkor el mered negedni és nem fog fájni, hogy most éppen nem vele vagy, de ha nagyon sokat van távol, akkor ez valahol meg fájdalmat fog okozni, mivel felmerül a gyanú, hogy lehet nem is szeret annyira. Valahol meg kell találni az egyensúlyt és ez ritkán sikerül, bármennyire is jól indult minden.
Elugrottam.
Néha leszakad. Nem értem. Ezt az ácsot többet nem hívom :)
Életben vagy? Megsérültél?Hívjak mentőt?:)))
Tudod jól, hogy én mindig korán fekszem és korán kelek :) Ennyire már ismersz, hogy én a pacsirta típus vagyok.
Várj, egy perc, csak mozog a plafon valamiért.
Zolcsi .... annyira nem ismersz .... :oDDDDD
Persze, mert először rohadt hideg volt, és nem terepre öltöztem, ugyi .... ;oDDDDDDD
Nana! Mindent látok ám! :o))
Sokszor aludtam már kint a szabad ég alatt, nincs vele bajom, ha nincs hideg és nem esik. :o))
Akkor az,ha nem vagy nyugodt.Különben csak egy hely éjszaka:)
Oké,értem,tényleg értem,de akkor miért vagyok kicsit csalódott?Úgy értem ,ha eljut egy ember ...én idáig...miért érzem azt,hogy lehangolttá tett,pedig szárnyalnom kéne?
Igen, de tudsz olyan helyre is menni ami már kevésbé ismert és ugye akkor már más a helyzet...
És ha ezt fokozzuk a sötétséggel, az egyedülléttel, az még izgalmasabb...
:)))
Mivel a legbelső önvalód tiszta örömből áll, aki mindennel és mindenkivel kapcsolatban áll, ezért ez a legfontosabb.
Igen ,tudom:))
Bár ez a hely cseppet sem félelmetes,ismerek minden fát,kicsorbult beton darabot....vak sötétben is eltalálok bárhová,szóval ez nem bátorság.
Bátorság az ismeretlent felkutatni,megtapasztalni.:))
Csak az élvezet marad. Csak az öröm marad. És ezt mesteri szintre tudod emelni. Nem csak szenvedésből áll az élet, bár az is az élet egy része. Tehát minél inkább megbarátkozol a dolgokkal, annál jobban fogod őket élvezni. Ez a boldogság mértéke. Ez a cél.
Pedig neki is kéne egy kis izgalom. Túlságosan leköti magát. Kicsit fel kéne szabadulnia...
Igazad van. Az izgalmak kellenek. Én is mindig ilyen voltam. Ha féltem, akkor mentem lekűzdeni.
És végül rájöttem hogy nem a szituáció félelmetes hanem az elképzeléseim a szituációról.
Végül már nem fogsz félni, átveszi a helyét egyfajta örömérzet. Egyfajta kaladvágy.
Persze,ez így van.De ha a bizonytalanságot elfogadod ,természetesnek veszed,akkor mi jön utána?
Ha elfogadod az életet olyannak amilyen,ha szeretsz,ha tudsz,ha látsz.....mi jön utána?
Eszemben sincs ,itt érzem jól magam:))
Volt már itt ő is ,de nem panaszkodott....igaz ő a házban aludt:))
A külső dolgok bizonytalanok, és nekünk a belső dolgokban kell megtalálnunk a biztosat.
További ajánlott fórumok: