Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Akkor te szerencsés ember vagy!:-)) Látod nálam ez nem így működik. Volt már többször olyan hogy valkivel jól éreztem magam, kedveltem, de szeretni csak nagyon ritkán sikerült és ezt az ember pont önmagán tudja lemérni, azokból az érzésekből, amit kivált.
Én egy kicsit másképp látom a dolgokat. Vannak dolgok tulajdonságok, amit kimondottan nem szeretek, és vannak tulajdonságok, amit kimondottan szeretek, de kettő között még rengeteg üres tér van, és rengeteg változat marad. Ha valaki kimondottan szeret egy tulajdonságot ez még nem jelenti azt, hogy ugyanazt keresi.
33498:)))Jájj:)
igen,így van:)
Mivel én többször voltam szerelmes,vagy többször szerettem,de ha meg kellene fogalmaznom ,hogy melyiket miért ,nagyon más válaszok jönnének ki.
Miért kellene ugyanazt keresnünk ,mikor nincs is két egyforma ember?
Ha így állunk a társkereséshez az csupán annyit jelent,hogy igazából azt az egyet,az etalont,a tökéletest akarjuk újra ,aki már elment,és képtelenek vagyunk elengedni.
Amíg ez nem történik meg ,senki sem lesz elég jó számunkra,és valóban egyedül maradhatunk.
Ez így van.
Meg lehet fogalmazni körül lehet írni ,hogy valakit miért szeretek,de ettől még ezek nem lesznek igazi okok.
Csak gondolj bele,számtalan embernek vannak ugyanolyan tulajdonságai,akiről elmondható lenne ugyanaz,de te mégis csak xy-szereted,őt választottad társnak,barátnak .
A szeretetre nincs érv,ok,az csak megszületik bennünk ,és nem lehetünk rá befolyással.
Nem ,soha.
Amúgy is butaság a "mi lett volna ha"-kra akár egy gondolatot is pazarolni.
...na jó,eggyen el szoktam meditálni,mi lenne ha nyernék a lottón?:))
Na igen. Azon is gondolkozom, hogy ha szeretem a másikat, akkor ha ő akár magának rosszat akar ( amit én úgy gondolok) akkor dehogy lenne jó azt hagyni.
Ki akarja nyírni magát, csak megsebezni én meg megrázom, hogy térj már magadhoz. Sokkal nagyobb szeretetnek érzem, ha akár hajlandó vagyok arra, hogy rám haragudjon, de jobb legyen neki.
Szóval a szeretetre tuti nincs sablon.
Az érzés meg, amire rámondjuk, sokszor akár téves is. Ezt mondjuk a rajongásra is magunknak sokszor, az elképzelt személyiségre, a mi kiegészítésünkre, vagy olyan tulajdonságokra, amik tetszenek nekünk,
De mikor mondjuk ezt a másik emberért? És érte kell-e mondanunk, vagy csak az érzésért, ami a jelenléte miatt megjelenik.
Akármilyen hihetetlen, én minden embert szeretek, de azt az énjét, amit látok mögötte. A tiszta emberi lényét. Lehet, hogy nekimegyek, mert azt érzem, hogy valamiben meg kellene állítani, vagy megijeszteni, hogy irányt váltson a negatív energiájú viselkedéséből, de ha előjönne az igazi önmaga, az mindenkiben imádnivaló.
Mint a csecsemő, akire nem tudsz haragudni.:)
Pontosan :)
És amennyire sérült az egyik, annyira a másik, és általában pont ellentétes témában.
Mivel így van látszólagos egyensúly.
Minél sérültebben lép bele a két fél a kapcsolatba, annál sérültebb lesz maga a kapcsolat.
A kiegyensúlyozott barátság, párkapcsolat, házasság, ritka mint a fehér holló.
Sziasztok!
Csaba! - te korán fekszel?
Már meg akartam kérdezni, hogy néha alszol is? :))))
Ez is a szeretet része, mivel akárhogy is nézzük nem vagyunk tökéletesek! Két ember nem lehet egyforma, így igenis alá kell vetni magunkat a másik akaratának! Itt ott a bibi, hogy hogy találjuk meg az egyensúlyt. Ha túl sokat engedünk, akkor alárendeljük magunkat a másiknak, ha keveset, akkor önzőek vagyunk. Ez egy játék a nemek közti harc. Ha az egyik győzni akar mindig, akkor másik alárendelt lesz és mefojtják, de hogy hol van az egyensúly azt mindenkinek magának kell eldöntenie!
A szeretet pont erről szól! Lemondás a másikért, tehát megadjuk neki, amit ő kér és szeretne! Ha képesek vagyunk erre akkor szeretjük a másikat, de viszont is ezt várjuk tőlük!...és itt jön elő a szabadság kérdése! Én bizonyos esetekben szabad szeretnék lenni, ezt kell megengedni a másiknak, de úgy hogy a mi érzelmi biztoságunk ne csorbuljon!
Ez is nehéz kérdés szerintem!