Szeretőnek lenni!? (beszélgetős fórum)

A probléma nem ez.

A probléma az, ha valakinek a hazastarssal szeretkezés annyi csak, mint egy haverral egy korsó sör, vagy egy másikkal egy teniszparti.

Vagy egy szekondhendes turka.

Csak ők ezt nem értik, és mondják, hogy de miééért..........

Van egy ismerősöm, egy hölgy, mondhatni, bizalmas a kapcsolatunk, szinte barátok lettünk. Ami miatt tudok a magánéletéről. Kb. 47 éves, van két gyereke, és a férje után egy normális kapcsolata sem volt.

Elmondta egyszer, hogy már vagy 6 éve viszonya van egy nős kollegájával (akit tavaly kirúgtak mellesleg.) Egy munkahelyen dolgoztunk, volt alkalmam észrevenni, mit művelt a hölgy. Azt a kelletést, ahogy szinte a pasi (nála fiatalabb a pasi, ő most 40 éves) ölébe ült, és állandóan a nyomában volt...

A pasi már 6 éve hitegeti, hogy elválik a kibírhatatlan feleségétől, aki nem is szép, nem is olyan csinos, mint ez a nő ugye :) ahogy lenni szokott stb.

Közben megtudtam, hogy 3 éve a pasi és a felesége örökbefogadást kezdeményeztek együtt, hogy legyen végre gyerekük. Ennyire akar elválni.

A nő meg azt hiszi, kapcsolatban vannak. De egy nős pasival hogy? Nem tudom felfogni, csak ámulok és bámulok.

Közben néha elmegy megnézi a feleséget, aki eladó egy üzletben és elégedetten dicsekszik azzal, hogy milyen ronda és testes az a nő, bezzeg ő a gyönyörű nádszálvékony, sportos és a feleség hozzá képest semmi. Jaj.

Nem látok különbséget nők és férfiak között szeretői státuszukban. Mindkét nem egyedei olyan élethelyzetet választanak, amelyben megalázzák saját magukat is és a házastársukat is, ennél fogva buták, mint az éj ... - ahogy mondod.

Persze ez már rég lerágott csont sokszor, sok helyen, és csak egy vélemény :)

Hát nem is végleges dolgokról meg eleve elrendelésről mondtunk véleményt, hanem a jelen helyzetről :))

Végleges a halál.

Minden máson lehet változtatni.

Fogja ő is még vállalni, vagy nagyon megbánni. Ezzel egyetértek.

A bűn és a bűnös szétválasztása viszont fontos dolog, mert azt gondolom, amíg az ember szíve dobog, lehet megtérés. Abban igazad van, hogy ehhez valóban kell a rossz rossznak nevezése, és megbánása. Ez így van, sunnyogással nincs javulás. Viszont még lehet, ezért nem neveznék senkit véglegesen semmilyen rossznak. Majd meglátjuk. Ezek a dolgok nem két hét alatt dőlnek el.

Amit főztek, azt meg meg fogják enni. Ezt nem lealázásból mondom, csak pont azért, mert ami nem jó, annak a hatása sem lesz az. Éppen ezért nem gondolom, hogy kellene külső ítélet. Persze véleményünk, aaaaz lehet :-)

Azt érzem, fiatal vagy még. 20 év múlva kicsit árnyaltabban fogod látni.

Az alapokat illetően nyilván igazad van, ezt senki sem vitatta, én a legkevésbé.

Itt most a 100-ból azon 98 esetről beszélgetünk, amikor az eltervezett tökéleteshez képest valami nem úgy alakult. Ebből a 98-ból nem mindenütt a megcsalás, vagy a szex a gond, csak mondjuk 60-ban.

A többiben a társadalmi rang, az érdeklődés, az eltérő fejlődés, a gyerekek neme, száma, állapota, előmenetele, az anyós, após az örökség...

Hiába tudta valaki előre, mit vállal, a baj nem jelentkezik be előre..

Egyébként jó helyen tapogatózol, valószínűleg sokan nem is tudják, mi is a hűség meg a házasság. Ugyanis sohase látták élőben, relatív jó példán.

A házasság ugye azzal jár, hogy valaki örök hűséget fogad. Feltételezhetően, mielőtt erre adta a fejét, átgondolta, mit is jelent ez rá nézve. Gondolom, mindenki, aki cselekvőképes és kimondja az igent, az felfogja, mit jelent az, amikor erre rábólint. Nincs félrekúrás. Egy test, egy lélek, egy család, nagy felelősség, gyerekekkel. Nem fér bele a hazugság. Ha a házastársamnak hazudok, mintha magamnak hazudnék.

Ő ezt tudja, érzi, látja, fájdalmat okoz neki, és a gyerekek is érzik.

És a szeretőt nem a gép dobja, az egy aljas döntés eredménye.

Mert... feltalálták már a válást, mint opciót, ha nem megy az örök hűség.

Hatalmas gyávaság a szeretősdit választani inkább.

Minek is házasodik az ilyen? :(

Én is csak megszeretném érteni a másik oldalt. De attól tartok, hogy nem fogok választ kapni a lenti kérdéseimre.

Mégis csak tudja a csaló fél, hogy nem helyes amit tesz, a párja nem fogadná el, mert a háta mögött keresi más társaságát. Mennyivel másabb lenne, ha megbeszélné, hogy neki nem elég, amit otthon kap, döntési helyzetbe hozná a "párját" is: ha tudja elfogadja, ha nem, hát nem. De ugye szeretné megtartani a káposztát is és a kecskét is jóllakatná.

Érdekes dolog ez.

Azt mondod, bűnös nincs, csak a bűn maga.

Dehát hogy keletkezne bűn, ha nincs elkövetője?

Érdekes az is, hogy múltkor egy másik megcsalásos fórumot olvastam, ott női főszereplővel, és amit ott tapasztaltam.

Olyan szinten írta le a kínjait, hogy megsajnáltam, mint embert. Nagyon megsajnáltam!

Aztán arra jutottam: hát az ő élete, ő csinálta magának, ki más felelőssége lenne a mostani szenvedése? Tudta, mire vállalkozik, sejthette előre a következményeit.

Tehát -számomra- a bűn elkövetése alól nem ment fel senki és semmi.

Emelt fővel kell vállalni minden tett következményeit, és nem elsunnyogni ... még ha ez keményen hangzik is.

Persze ez csak az én véleményem.

Igazad van, hogy ez kicsit buta szó, és nem is jó ide.

Nekem ugyan semmi problémám vele, - Veled legkevésbé - és az alapvéleményeddel egyet is értek, én sem vagyok 20 év kapcsolat és négy gyerek után alapból a feleségüket csaló pasik fun-ja..

Csak attól, hogy erről senki sem beszél, attól még van, és néha "jó" hallani róla.

Nem vagyunk egyformák, ezt nekem fokozottabban meg kellett értenem. Én a bűnt igyekszem elítélni, és nem az embert. Igen, keresztény vagyok, és ezt szeretem is megélni. Jézus sem ítélte el a bűnöst magát, csak a bűnt. Mindig van felállás és lehet kegyelem. Szeretném hinni, hogy nekem is, ha hibázok...

De a legkevésbé sem kell ezt bárkinek így gondolnia, és nem mondtam soha, hogy bárki nem írhatja le a sajátját. Máskülönben hogyan töltekeznénk egymásból??

Ezt az "ítélkezést" a leghatározottabban visszautasítom. Egész más jelentése van a megítélésnek, ami egy vélemény, elgondolás, konkrétan pl az enyém vagy másé, mindegy, mint az elítélésnek.

Sokan sose fogják megérteni ezt, itt a hoxán különösen szállóigévé vált a kifejezés :)

Az viszont nagy igazság, hogy mindenki azt mond, amit akar.

Ha neked tetszik, én nem bánom, te se bánd kérlek, ha nekem nem.

Én nem mernék más problémájáról olyan határozottan ítélkezni.

Én is leírtam, már előző hozzászólásaimban is, hogy nem osztom a lelki világát,én másként élek, és másként is szeretnék, de ahhoz már sokmindent megéltem, hogy ítélkezzek. Pláne egy fórumon, ahol mindenki azt mond, amit akar.

Ez a fickó egy friss hang, nekem tetszik, még akkor is, ha csak egy troll esetleg.. Nem, nem a bűne tetszik, nem az élete tetszik, hanem a hangvétele. Evvan.

Úgy érzem, hogy mellébeszélsz, és ellent mondasz magadnak.

Az "ezt dobta a gép" mi, ha nem másra hárítása a felelősségnek? ( - és egyben más által megoldandó feladatnak?)

Mondjuk én is minden "hibás és bűnös" lelket megértek, és abból indulok ki, hogy nincs ember, aki ne küszködve-tépelődve élne időnként, meg hogy mindenkinek meg van a maga keresztje.

De az, hogy nem lett megbeszélve, nem lett kimondva, csak hagyta elsimulni a hullámokat "hosszú évek vitái veszekedési után", arra nem mondhatod, hogy nyíltan meg lett beszélve. És ez szégyen, igen. Éli a kis félrekefélő orgazmusos létét, és elhiteti magával, mert a lelkének úgy könnyebb, hogy a feleségének is milyen jó így. Hát ez is szégyen.

Pilinszkyt kár volt ide keverni ..

Szerintem sokan ismerjük nem teljesen kiegyensúlyozott életét, hányattatásait, pszi-vel kezdődő problémáit.

Mondhatja bárki, hogy bizony a gyermekkor meghatározó "egy Nádor Tamásnak adott interjúban, a riporter kérdésére, "Milyen gyerek voltál?", a következõképpen meséli el:

"Nagyon szelíd. Mesélték, hogy szüleim operában voltak, és édesanyám elfelejtette a szoptatást. Amikor sokára rádöbbentek erre, s hazasiettek, nagy csönd fogadta õket: belefeledkezve játszottam az ujjaimmal." (Török, 1983, 128.)

Ugyanakkor Pilinszkyről nem csak azt beszélték, hogy homoszexuális volt, hanem tanulmányok is jelentek meg erről, például Czeizel Endre orvos-genetikus látens homoszexuálisnak nevezte.

Főhősünk viszont vígan és büszkén éli az életét más nőkkel a feleségén kívül.

Lehet, hogy nem értél még meg elég sokmindent az életben.

Én sem úgy élek, mint ő, és elvben is más a véleményem dolgokról, de mint egy másik "hibás és bűnös" lelket megértem. Neki ezt dobta a gép.

Képzeld én mindig szuper gyerek voltam, jó tanuló, jó magatartású, és imádtak. A gyerekeim közül kettő is magatartászavaros, problémás, emiatt gyógypedagógiai intézménybe jár. Nem, nem mindig úgy van az, ahogy gondoljuk, hogy majd nekünk tuti lesz, mert annyira hibátlanok és tökéletesek vagyunk. Aztán pont ott nem jönnek össze a dolgok, ahol szerintünk lehetetlen, hogy ne jöjjenek...

Az, hogy a feleségével nem ment a szex, ezer oka lehet, olyan is, ami nem az ő hibája, mi van ezen szégyen. Szerintem az a szégyen, hogy ezekről még ma sem lehet nyíltan beszélni.

A zombi PC válasz pont ez. " Ő a nem férfi, mert nem tudta kielégíteni a feleségét" - mert hogy máshogy lehetne??? "az ő hibája, mert nem tudta megnevelni a gyerekét, bezzeg én igen" - mert más válasz nem is lehet??? " Ő a hibás, mert minek szülte meg a gyereket, hiszen nem volt még lakása" - igen, mert az életnek ez az egy aspektusa van???

És igen, azért, mert velük ez történt - mint leírta szakemberhez is jártak, komolyan vették, segítséget is kértek - attól még lehetnek, pont a közösen átélt nehéz idők miatt jóban, és megbékülhettek a helyzetükkel.

Nem, én sem irigylem egyikőjüket sem, de mások meg más kemény helyzetben élnek benne, amit csinálni kell.

Pilinszkyről mondták, hogy az mondta, hogy azért utálja az összes pszi-vel kezdődő foglalkozásút, mert csak problémában, és megoldásban tudnak gondolkozni. Ergo, ha nem oldja meg valaki a problémáját, az lúzer. A mélyen vallásos Pilinszky annyit mondott, hogy szerinte nincs mindig megoldás, szerinte kegyelem van....

A nem kifejezetten ebbe a vallási körbe tartozó Popper Péter pedig egy idő után csak annyit mondott, hogy egyre több tapasztalat után látja, hogy Pilinszkynek igaza van. Sok esetben csak kegyelem van.

Hogy zavar, az a legnagyobb jóindulattal is túlzás.

De hogy egy "férfi" azzal menőzzön, hogy utál vele szexelni a felesége, mert nem tudja kielégíteni, ezért hosszú évek vitája után ugyan, de ma már nagyon boldogok úgy is együtt, hogy ... Hát az gusztustalan. Az nem férfi.

(a PC választ fújó zombi az mi?)

Sajnos egyetértek Pankrisszal. Az ember lelki csatornái ennél összetettebbek, és mindennek mindenre hatása van.

A házasságba ez nem fér bele. Persze lehet a házasság fogalmát tágítgatni, de "abba" a szeretet-szövetség kapcsolatba, amiről mi beszélünk akkor se fér bele.

Egyszerűen azért, mert az pont azoktól a lemondásoktól lesz értékes. Ez a paradoxon, amit nem lehet átlépni. (Néha egy-egy hiba után lehet gyógyulás, de arról akkor is ki kell mondani, hogy hiba volt, és nem magyarázni, hogy de azért, mert.....)

Ha valaki nem így akar élni, ne éljen, csak akkor ne hazudja azt, hogy így él.

Ebben nem hiszek mármint az utolsó mondatodban. Ha szereted a másikat,megérzed, ha máshol jár. Agyban és/vagy és ágyban is. Átéltem. A kérdés egy másik dolog. Hogy felteszed-e. És ha igen, a másik őszinte-e. Akar-e az lenni.

És a másik fél, ha igazán szeret akkor igenis van lelkiismeretfurdalása. Mert amit tesz az nem helyes, ezt pontosan tudja, hiszen azért csinálja titokban (és marhára ügyesen) és azért nem él nyitott házasságban, mert a másik valószínűleg nem osztozna a nézeteiben. Igaz, ez csak az én véleményem :)