Szeretni s szeretve lenni! (beszélgetős fórum)

Kedves Miso84!

örülök,hogy ezeket a szép gondolatokat leírtad,talán az én félelmeimet is egy kicsit sikerült eloszlatnod!Én nem szültem hanem örökbefogadtam egy pici fiút,aki májusba lesz 6 éves!Tudja,hogy nem az anya pocakjába volt hanem egy másik néniébe,de mégis félek,hogy mit fog érezni ha majd rájön,hogy az a néni valójában"anya"igaz csak biológiai,de hát mégis csak anya.Te mennyi idős voltál amikor tudatosult benned,hogy örökbefogadtak?Féltem az én drága kicsikémet,hogy megviseli majd az "igazság"szeretnénk ha minnél kevésbé okozna neki ez a "nagy"dolog fájdalmat,kétségeket.Köszönöm előre is!

Teherbe esés nagyon nehéz föleg akinek egyáltalán nem sikerül , mi is sztereoid szedésével sikerült ,mielött pont inszemináciora került volna sor, Mikor meg kellet volna kapnom az injekciót pont nem volt az orvos na feladom mondtam .én de mirre vissszajöttünk a nyaralásból akkor kiderült , baba van 8 hetesen uh- 1 babát mutatot és egy cystát, 12-hetesen derült ki hogy ikreink lesznek

sajnos a 3 dik nem tudot meg maradni de valami csoda

1 szülészet -nögyogyászati klinikán van egy doktor aki érti ennek a segitségét

Neve Dr Szendei György endokrinologus hozzá forduljatok hosszadalmas igaz de megéri meg probálni krisztina38

Azt hiszem az ösztönök súgják meg az embernek,hogy akik nevelik nem a vérszerinti szülei.

Az igazi szülő az aki nevet veled és sír ha fájdalmad van.

Megvígasztal amikor kicsiként félsz.Ezek a szeretet jelei.

Volt egy NŐ aki megszült az nem anya csak életet adott.

Sziasztok!

Miso!Nagyon jó a cikked és szerencsés vagy,h megkaptad a SZÜLEIDET.

Ahogy olvastam az írást,eszembe jutott egyik munkatársam.Ők majdnem 10 éve szeretnének gyereket,minden vizsgálaton,kezelésen,terápián átestek már,és mindnek a vége az lett,hogy nekik-kettőjüknek-soha sem lehet saját gyerekük.Most ott tartanak,h az örökbefogadási kérelmüket, több év várakozás után -TALÁN-szerencse kíséri.(17 éves lány,aki épp a terhessége miatt lett a családból kitiltva,nagymama szárnyai alá dugva,aki persze szintén nem tudja felvállalni ilyen szinten őt-őket.)

Szóval a baba már lassan egy hetes,ők minden nap látogatják,ezt-azt visznek neki és az anyukának(a munkatársam felesége még a szülésnél is vele volt).Mindenféle,a baba kényelméhez,egészséges fejlődéséhez fontos dolgot beszereztek már,és nagyon várják,h hazavihessék.

Hosszúra nyúlt hozzászólásom lényege csupán a közted és a kisbaba közti párhuzam.

Remélem ő is jó kezekbe kerül,mint te(szerintem ez biztos!)míg neked gratulálok,és becsüld meg,amit kaptál(bár gondolom ez nélkülem is megvan:)

Még egyszer minden jót,üdvözlöm a szüleidet(akik felneveltek),és további sok boldog-együtt töltött évet kívánok!

Kedves Miso!

Szerencséd van, hogy megtaláltad a boldogságot a szüleid mellett. Nem az számít, hogy ők e a vér szerinti szüleid, csak az, hogy szeretitek-e egymást.

Az én életem is hasonlít valamelyest a tiédhez, csak én sajnos nem ismerhettem meg milyen is ha szerető szülők mellett él az ember.

Nekem elváltak a szüleim 3 éves koromban és a bíróság apunak adott engem és a két testvéremet is. Apu alkoholista volt és meghalt 3 éve.

Az ,,anyámat,, nem láttam azóta. Valójában azt sem tudom, hogy néz ki. Állítólag született még 3 gyereke, de mindet intézetbe adta.

1 éve elindultam, hogy megtudjam él-e még és hogy megváltozott-e, de nem mertem végig csinálni. A testvéreim tanácsára (és igazuk lehet, hiszen minket is eldobott) nem kerestem fel, mert szerintük csak a bajt hoznám magamra és rájuk is.

Annyit tudtam meg, hogy él és ha akarnám elküldenének egy levelet hivatalosan neki az elérhetőségemmel és majd ő eldönti, hogy akar-e látni.

Merész voltál, hogy végig merted csinálni, biztos nem volt könnyű. Én inkább megfutamodtam és lehet hogy az én esetemben jobb is így.

Drága Miso!

Nagyon örülök a cikkednek, sokat jelent számomra! Köszönöm!