Szeresd magad! Gondjaid nagyrésze eltűnik. (beszélgetés)
NEM adhatunk olyant, amink nincs (bocs, gyorsan írtam)
Nézd, a gyerekkorom, a fiatalkorom nekem is odavolt... húszonéves voltam, amikor el kezdtem felépíteni saját magam.... ez a történet hosszú része lenne. Ma már a világot felrobbanthatják alattam. (fel is robbantották kicsit ;))
Elfogadtam, megtanultam szeretni magam, és törődni magammal mindenféle szinten. Újra éS újra megharcolok azért, hogy különleges legyek (mindannyian azok vagyunk)Vallom adhatunk olyant, amink nincs. Szeretetet csak akkor adhatunk, ha nekünk is van. Ahogy kimutatjuk szeretetünket mások iránt, ugyanúgy ki kell mutatni a szeretetre való igényünket is.
"A szeretet olyan, mint egy tükör.
Ha szeretek valakit, ő a tükrömmé válik,
én az ő tükre leszek,
és egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk
a végtelent."
Szia, nemtudok mit tenni az anyosóm,és elvettem az imádott kisfiát...Ha azt akarom hogy szent legyen a béke, ami persze nem az mert mindig talál rajtunk fogódzót...Szóval tűrök,és örlődök.
Miért tűröd ilyen rég óta hogy így viszonyul hozzád?
Szia! Ez jó idézet. Akik ott tartanak az önismeretben hogy ezt felismerik, már kicsit megkönnyebbülnek.
Tudjátok én nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt:És ettől eltekíntve egy nyugodt túl sokat is eltürő ember lett belőlem.DE amikor már 21éve egy embernek nemtudsz jót tenni sehogy és csak azt hallod vissza hogy utálatos majom, meg beképzelt liba.Na akkor kiváncsi lennék ki hogy szeretné magát.Nektek lehet nagy szerncsétek van mert oylan emeberek vesznek körül beneteket mind ti magatok,és ez nagy szerencse.Én is ezt szoktam mondani,én több vagyok és ezért van ez de mikor már 21éve robbantgat alattad és nemtudsz vele semmit tenni. DE tudjátok mit, mindig felálok és tovább megyek, csak a tüske megmarad és bögdös bögdös......
A felnőttkori önutálat általában gyerekkorban alapozódik meg. Jó esetben sikerül helyretenni a gyerekkori sérelmeket, de van akinél ez évtizedekig is eltart.
Sziasztok!
Egy idevágó idézet, elgondolkodtató, szerintem:
“Sokan vannak, akik elintézetlen benső viszonyaikat kívül akarják rendezni. Abban a tévedésben vannak, hogy a másokhoz való jóság pótolhatja az önmagunkhoz való jóságot. Sok örömtelen lélek gondolja azt, hogy a szeretet csupán az emberekhez fűződő kapcsolatait jelenti, ezért önmagához nem jó. Önmagát lebecsüli, ostorozza, örökösen bűntudatos, s csak a túllihegett külső pótcselekvések néhány pillanatában éli meg, hogy ő nem is rossz ember.
A másikkal “jót tenni” csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi “jótett” nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük – végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni. Márpedig ha ezt magunkkal nem tudtuk megtenni, másokkal sem fog sikerülni.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)
A gyereket még nem nevezném kiforrott személyiségnek, persze, hogy őt (is) éri a kritika, és nagymértékben függ tőle, hogy milyen lesz... de szerencsére nem csak attól függ. Hogy szeretni kell magunkat, és hogy van miért szeretni magunkat, azt gondolom később kerül előtérbe. Ekkor már rengeteg tapasztalattal, kudarccal és sikerélménnyel a tarsolyunkban tudunk a világ felé fordulni.
Tipusfüggő. Ismertem olyan gyereket ,akiről látszólag minden lepergett, de szerintem valójában csak úgy mutatta.Aki tisztel másokat, az a véleményüket is tiszteli. Még egy felnőttnek is nehéz tudomásul venni, ha negatív kritika éri, főleg ha nem építő szándékkal mondják.
Például? Kitartó munkával meg szerintem pláne nem... ott az ember rájön, hogy alapból gonosz vagy nemtommilyen, aki azon munkálkodik, tehát nem nyom a latban a véleménye. ... szerintem...
de megkukk mindjárt hány éves vagy! ;)
Szerintem DE, le tudják rombolni az egészséges önszeretetet is, persze kitartó munkával.
Szerintem NEM, ha az egy egészséges önszeretet és önbizalom (a kettő együtt jár), akkor nem tudják lerombolni. Szerintem az egészséges ember a pozitív megjegyzésekből építkezik, a negatívakból tanul. :)
Sziasztok :) Az önszeretet mindenkiben megvan, de mások ezt szépen lerombolják a megyjegyzéseikkel,aggodalmaikkal, vagy a tapasztalatok. Társas lények vagyunk, így hiába imádjuk önmagunkat, ha másoktól negatív visszajelzést kapunk. Gyerek korunkban még nem tudjuk az okát, a negatív visszajelzéseknek, így belénk ivódhat hogy rosszak és alkalmatlanok vagyunk. Akkor még nem ismerjük fel az irigyek piszkálódásának okát, vagy hogy miért kerül minket a másik ember (pedig leggyakrabban azért mert olyannal szembesítjük akaratunkon kívül ,ami neki fájdalmas).
Szerbusztok!Hú nagyon jó ez a téma.Szerintem mindnekinek igaza van és mégis senkinek seDe az ember szeresse magát.Mindnekinek van jó tulajdonsága, itt a körülöttünk lévő emberekben van a hiba, hogy ki toreláns ki nem az.És egy olyan embert is nagyon hamar összetörnek aki pedig szereti magát, mert valamit elért, de az irigyek erre nagyon harapnak, és bizony nagyon sokmindent kitudnak találni arra hogy a végén ne érezd jó magad a börődben, akár milyen méretű is az.
... igen, hasonlóan működöm. :)
Ez így van! Türelmesebb, és torelánsabb tudsz lenni! Lehet ezért mondják rám, hogy nagyon nyugott vagyok, és kiegyensúlyozott, pedig, ha tudnák, min megyek keresztül! Hála az égnek az nem érződik!
Hová lett a fórum indító?
... persze a gondok megmaradnak :), de tudod kezelni őket, gyorsabban tudsz döntést hozni, ha magaddal harmóniában vagy, másra is tekintettel tudsz lenni. Aki nem szereti magát, az hajlamosabb arra, hogy a másikat vádolja. .... szerintem.. :)
Nyilván gondok mindig voltak, vannak és lesznek, de én másként tudom kezelni a problémáimat, amióta barátságban vagyok önmagammal. Például egy konfliktus sokkal kevésbé tud megviselni, mint korábban.
Igen, ezzel így kellene lenni. Szerencsés az, aki optimista hozzáállású, kevésbé szenvedi meg a dolgokat. Újra és újra fel tud állni, és főleg adni tud a negatív dolgok után is!
Én szeretem magamat, és az életben még sok mindent, de a gondok azok megmaradnak!
Én nem értek egyet veled, másként látom. Az objektív dolgokra nem tudsz befolyással lenni, csak kezelni tudod őket.
Hiába akarok én lábakat, ha nincs.
Szerintem ez is egy fontos dolog: NE foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak rólad mások! Nem szabad ezzel foglalkozni, ez tényleg romboló hatással van ránk! Te te vagy, magadnak kell (és a párodnak) megfelelned, de elsődlegesen magadnak. Ha nem vagy boldog a bőrödben, nem tudsz másoknak sem boldogságot szerezni - ez saját tapasztalat.
Sziasztok! Megvolt a pro itt a kontra. Én az ellenkező sovány oldalra tartozom. Én is szerethetem és nem szerethetem magam. Csupán arról van szó hogy rossz a hasonlat. Mindenkinek vannak gátlásai, kinél kisses kinél nagyobb. Mindenkiben ott motoszkál a kérdés, miért nincs szép lábaim, szép szemeim és még folytathatnám. Ez pont azért alakult ki mert a média elhitette az emberekkel hogy milyen az ideális testalkat, mi pedig szépen benyaltuk az egészet, mi nem vagyunk ilyenek. Pláne ha kapjuk a körülöttünk lévő emberektől hogy nézünk ki. Pillanatok alatt lerombolnak bennünk mindent. Nekem is vannak gátlásaim magammal szemben és néha ha olyan a kedvem még gyötröm is magam miatta. Sajnos bennem is ott motoszkál a kisördög. Most jelenleg a sulyommal küzdök, két hónap alatt lefogytam 10 kilót, gebének és véznának érzem magam. Ha belenézek a tükörbe rosszul vagyok magamtól idáig süllyedtem de optimista vagyok.
A külső tényezőinket az esetek nagy többségében magunk alakítjuk, ahogy a belsőket is.... és bizony harmónia van a kettő között. Tehát először egy belső építkezés, és az húzni fogja magával a külsőt. :)
Biztos, hogy "menő"ségből megy a "divatos viselkedés" után? Szerintem simán útkeresés, és ha szerencsés, akkor a megfelelő emberektől fogja kapni a pozitív visszajelzést a megfelelő irányra. :)
Nem vonom kétségbe, hogy ez fontos tényező az ember életében, csakhogy a külső tényezők alapvető rombolást tudnak véghez vinni az ember lelkében.
Itt van mindjárt a kövérség és a soványság kérdése, ami sokakat érint.
Ha valaki még elfogadná magát olyannak, amilyen, de a környezetében folyamatosan azt hallja, hogy milyen kövér vagy, vagy milyen girnyó vagy, egy idő után el is hiszed, hogy veled nagy bajok vannak.
Hogy lehet ebből folyamatosan felépítkezni, hogy az önbizalmad táplálhassa az énképemet?
Miért kell, hogy másoknál jobbak legyünk ahhoz, hogy szeretni tudjuk magunkat? ;)
További ajánlott fórumok: