Szerepek (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szerepek
Nekem is megvoltak a szerepeim, szerénység nélkül mondhatom, közel 100%-osan alakítottam. Meg is lett az eredménye, majdnem belehaltam.
Azóta nem játszom szerepet és sokkal jobban érzem magam! Mert aki azóta elfogadott, az valóban az ÉN barátom, az ÉN társam, az ÉN édesanyám.
"Nincs bajom az életemmel, játszom a szerepem, és ez már-már teljesen természetes. És ez így jó.
A jó színésznek is akkor jó, ha teljesen át tudja adni magát az adott szerepnek."
Ideig-óráig vagy évtizedekig, akár egy életen keresztül lehet szerepet játszani, de mindaddig, amíg ezt teszi az ember nem önmaga.
"színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében" - mit tudjuk...
DE(!) ennek ellenére Én úgy gondolom, hogy a cél nem ez. Számomra a cél (amibe rengeteg energiát fektetek) az az ÖNismeret. Ugyanis, ha tudom ki vagyok ÉN (igazából!), mik az ÉN vágyaim, az ÉN céljaim stb... akkor már nem akarok szerepet játszani, hanem MAGAMAT akarok alakítani ebben a "színházban"... ez sokkal kevésbé biztonságos mint szerepet, szerepeket játszani de ez az út a boldogsgáomhoz!!!! így lehet ÖNmagam a munkahelyen, a párommal, a szüleimmel, a barátaimmal - mindig, mindenhol..!!!
Az a véleményem, hogy aki tudatosan szerepet játszik, az nem tud ÖNmaga lenni... csak meg akar felelni az ilyen-olyan elvárásoknak és közben Ő valahol félúton elveszik benne...
Pont most olvasok egy könyvet, aminek az az alapgondolata, hogy NE játsszunk szerepet:
"A legtöbb ember szerelmes a saját színdarabjába. Az ego működteti az életüket.....
....Amitől a legjobban félnek, és aminek a legerősebben ellenállnak, az: véget vetni a színdarabnak."
Tehát - véleményem szerint - épp hogy nem szerepet kéne játszani, hanem megpróbálni saját magunknak lenni, minden szerep és minden függés nélkül...
És ettől félnek az emberek a legjobban, mert épp a lényeget, SAJÁT MAGUKAT nem találnák...
Lehet, hogy kissé érthetetlen voltam, mindenesetre egy megerősítés a mondandóm végére:
Ez az egyik legnagyszerűbb és legfantasztikusabb mondat ("Az akarok lenni, aki akkor voltam....."), amit életem során hallottam.:)
Ugrás a teljes írásra: Szerepek