Szerelem vagy boldogtalanság? (beszélgetés)

Nincs semmi baja a gyerekekkel, szereti őket nagyon! Találkoztak már többször is és ő tényleg foglalkozott velük, az apjuk pedig még a játszótérre se viszi ki őket. Azt nem akarja, hogy a gyerekeknek rossz legyen. Új környezet stb.

Azt nem akarja, hogy ha a későbbiekben esetleg szakítanánk, nehogy a fejéhez vágjam, hogy miatta költöztem el otthonról, adtam el a lakást stb...

Szerelem.

Egyszer élsz!

Mert eddig nem voltam boldog. Voltak jó pillanatok, de az nem boldogság. Amióta a barátommal vagyok, boldog vagyok. Minden nap, minden órában.

Viszont itt vannak a gyerekeim, a megszokott kis életük. Abban biztos vagyok, hogy a barátom nagyon jó apa, sokkal jobb mint a férjem.

A lakást nem szeretném eladni.. A férjem nem akar költözni. Csak albérletbe tudnánk menni hogy együtt legyünk. Ezt viszont a barátom nem akarja, hogy én költözzek 3 gyerekkel miatta..Ezért is volt a szakítás. De csak pár órára, mert utána már nem bírta nélkülem..

Idő közben itt a válasz.

Talán magába az érzésbe szerelmesek az emberek, és nem magába a személybe.

Sziasztok. Volt már pár kiírt fórumtémám a házasságomról, hogy nem úgy működik, agogy kellene. A férjem kocsmába jár, meg hozzám sem úgy viszonyul, ahogy kellene.

Történt valami 3 hónappal ezelőtt. A volt szerelmem jelentkezett, találkoztunk párszor és egymásba szerettünk őrülten. A férjemnek elmondtam a dolgot. Az első reakciója agresszív volt, nekilökött a falnak és összetörte a telefonomat. Aztán sírt, könyörgött hogy ne hagyjam el, nagyon szeret és adjak neki még egy esélyt. Adtam neki, de bennem nem változott semmi, érzelmileg már a barátomhoz kötődök. Vele is majdnem szakítottunk már a kilátástalan helyzet miatt. Mivel a férjemmel közös a lakás meg van 3 gyerek. De még mindig kitartunk egymás mellett és imádjuk egymást. Csak ez így nem jó senkinek. Fogytam már 3 kilót, nyugtatókon élek, nem tudok odafigyelni a dolgaimra.

A szívemmel és az eszemmel is tudom, hogy sokkal jobb életem lenne a barátommal. Viszont még együtt élünk a férjemmel és erőden kötődök hozzá is. Ha elmegy itthonról, féltékeny vagyok...Ha arra gondolok, hogy összejön más nővel, gyomorgörcsöm van. Normális ez az állapot? Volt már valaki ilyen helyzetben? Tanácsokat várok, nem kioktatást. Köszi.