Szemezés (beszélgetős fórum)
A férjem most is olyan,amilyennek megismertem. Szerintem én sem mutattam másik arcot a számára. Az alaptulajdonságaink, gondolati világunk nem hiszem, hogy változott. Egy kapcsolatban ugyanakkor változik, fejlődik az ember (nem mindig jó felé), van, hogy egymásból a legjobbat, van, hogy a legrosszabbat hozzák ki a partnerek. Ha az egyik keményen játszmázik, bele tudja vonni a másikat, ami szintén változásokat hoz. Ja, meg azért fel is mérik a kezdetekben az erőviszonyokat, főleg a fiatalok, akik még feszegetik a határaikat.
Igazából három (és fél:) ) komoly kapcsolatom volt, ebből egy személy mutatott mást, mint ami valójában, de ő... nos, ez életforma a számára. Tudnom kellett volna (talán tudtam is, de néha olyan vonzón gyönyörű a tűz, hiába tudjuk, hogy éget)
Na,mi a helyzet?
Agyon szemezted mán a csávót?
Ha most szerepről beszélünk akkor gondolj csak bele egy kapcsolatba,hogy indul és mi lesz a vége.
Hogy ismersz meg valaki és mi is ő valójában,én erre a kétszínűségre gondoltam,hisz akkor derül ki milyen valójában
Vannak szerepek, de ezek a szerepek is mi vagyunk. Amikor itthon vagyok, akkor anya vagyok és feleség, amikor a munkahelyemen, akkor dolgozó, amikor angolórán, akkor diák. Viszont mind én magam vagyok. A szerepek nem ütközhetnek, nem lehetnek ellentétesek egymással és önmagunkkal, különben baj van.
Nem tudnék hazugságban, azaz hamis szerepben élni, többek közt azért sem, mert baromi fárasztó:D De nem csak fárasztó, hanem komoly frusztrációkhoz is vezet, az önértéklesi zavarról nem is beszélve (nem is tudom, hogy melyik generálj a másikat, de szerintem leginkább egy erősödő tornádóhoz hasonlítható)
Szóval nézz csak vissza bátran, mosolyoghatsz is. Ne leszel kevesebb attól, hogy kiderül, hogy tetszik valaki.
Elmondaná nekem valaki, hogy mi jó a szemezésben? Már a szó maga is egy baromság, nemhogy csinálni.
Mit kell szórakozni. Ha tetszik, akkor egyértelmű jelet adok neki, esetleg odamegyek, elhívom kajálni, vagy inni egy üdítőt vagy bármit, de ez az egymás bámulása annyira beteges számomra.
Ha engem néz valaki, akkor kb. 3 másodperc után megkérdezem, hogy mit néz. Én biztos nem állnék neki farkasszemet nézni vele.
A legjobb, amit Luaz írt:D
:D
De legalább most fiúról van szó...
:DDD
Hát hogyne! :)
Én nem .
Engem fáraszt ha játszanom kell.
Nembeszélve arról ha valakit elkábítanék a hamis énemmel és előjönne a valóságos nem biztos a barátjának nevezne.
És lehet szerencséd lesz
Kívánom!
Én nem,magamat adom.Neked is azt kellene,mert gondolj bele.Megszeret valakit akit játszol,aztán elengeded magad és csalódik.
Gondold át hogy mit is szeretnél és hogy is állj neki.Ne színészkedj,engedd el magad,légy vidám!!Egy zárkózott lánynak nincs sok esélye,de egy életvidámnak igen!!
És ha az a srác nem, majd a másik
Nem gondolod ugye hogy én mindig sikerrel nyomultam egy nőre?
Ajjvé, ahányszor "lemaradtam"
De ezek nem is számitanak. Ami számit az a siker, csak nem kell nyuszinak lenni
Higgyél nekem!
Akkor miért a barátaid?
És miért nincsenek barátnőid?
Nem az a gond hogy nem adod ki magad teljesen.
De az már gond ha más vagy mint amit mutatsz.
Nem lehet szerepet játszani egy életen át.
De ha ők nem mondják el neki,te meg nem mered elmondani,akkor honnan tudná meg a nyomorult??
Ezek a cimborák csak segítenek neked ebben.
Szerinted mi történne ha visszanézel egy srácra, akárha utána el is foditod a szemed?
Csak be tudsz kapcsolódni a dumájába akármiröl is kezd beszélni, vagy magad irányitod azt
Mitöl félsz, tartasz?
Nem minden srác egy macsó, nekik is megvan a maguk parája
Az még jobb.
Előttük meg tudsz nyílni?
(Mármint lelkileg!)