Számít hogy hányszor csalta meg valaki a feleségét? (beszélgetés)

A férj, és a nős pasi nem egy és ugyanaz?

Nem gond ha nem, nehogy félreérts, csak most kicsit megkeveredtem státuszokat illetően, mármint, hogy ki, kicsoda:)

Aha:) Tőle elváltál és utána jött a gyermeked apja?

Én még fiatalabb koromban mentem férjhez ;)

Bocs, akkor nem váltál el a férjedtől és tudta, hogy van egy kakukktojás, vagy elváltál és nosztalgiából megtartottad a nevet?

Egyébként mindegy, mindenki azt csinál, amit akar

A lányod okossága nem attól függ, hogy azt látta tőled, hogy belementél ebbe 36 éven keresztül.

De minden rosszban van valami jó, ha ő ezt másképp látja, legalább tudja, mit nem fog tenni.

Ezek csak papírszörnyek, hidd el! Mindenki, akit ismerek és korrekt módon vált el, beszámolt erről a félelemről, de miután meglépte a dolgot, eltörpült az egész jelentősége mert a nyugalmat, a szabadságérzetet nem pótolja semmi, ráadásul büszkék voltak arra is, hogy korrekt módon tették, tehát NO bűntudat.

Szerintem sokkal több energiát vesz el mindezen kattogni, hogy mi lesz a pénzzel, fél élettel, stb. mint megtenni sitty-sutty. Nem szégyen az, ha egy idő után rájön az ember, hogy nem szereti már azt, akivel él, miért ne lehetne bevallani? Aki ezt frusztrációként éli meg, az ő baja, de az érzelmeket nem lehet irányítani, ezért ha nem lehet megjavítani egy kapcsolatot mert nincs alap, felesleges kínozni egymást.

Maximálisan cáfolom. Tök jó kapcsolat mellett is megtetszhet valaki baromira. Én voltam így. Csak önmagában a másikért, és nem azért, mert valami rossz az eredeti kapcsolatban.

Az más kérdés, hogy engedtem-e ennek, vagy nem, vagy idejében kiléptem, vagy nem..

Szerintem meg nem ne fogjuk a megcsalást a másikra. Ugyanis, ha egy kapcsolat nem jó, azt vagy meg kell javítani (amihez tényleg két ember kell), vagy le kell zárni, véglegesen.

És utána lehet máshoz menni. Ez a menete a dolgoknak.

Egészen addig meg görénység, akármilyen is a másik, mert akkor legyünk már annyira genicesek, hogy kilépünk a rosszból.

A csalás az csalás, azaz rohadt dolog, nem véletlenül használja ezt a szót rá szép nyelvünk.

De mindenkinek mást jelent a szép, ezért csak azon tudsz nevetni, ami SZERINTED nem az, de ő (és mások) meg tökéletesen megvannak vele és annak tartják.

Ha megerőltetem magam, felsorolok én is 100 hibát valakin, akit mindenki szépnek tart, de nem éri meg annyira kritikusnak lenni, hiszen mindenkinek más a szép. Másik dolog, hogy sokkal cikibb az álszerénység, vagyis azok a nők, akik magukat szépnek tartják, de nem merik kimondani, mert ugye "fúj önmagunk fényezése" és akkor direkt mondják, hogy ez is csúnya rajtuk meg az is, holott tök átlagos, csak azért teszik, hogy a körülöttük lévők kezdjék már el dicsérni őket.

Nem nagyobb hülyeség ez? Ők is ugyanúgy megvannak győződve arról, hogy szépek, csak nem mondják, mitől rosszabb egy másik szintén átlagos nő, aki kimondja, hogy igen, tetszik magának? Szerintem szimpatikusabb ez.

Amúgy én a klasszikus szépségkanonok szerint tartok valakit szépnek, mert ezek már évszázadok, évezredek alatt bizonyítottak, nem a divat után megyek (bár a divat is eredetileg a klasszikus szépségkanonokat teszi elénk újra és újra, kis szünetekkel). Ha ezzel megegyezik az illető, magát gyönyörűnek mondó ember külseje, abszolút nem fogom vissza magam, és megdicsérem, nagyon is. Míg rengeteg nő, márcsak irigységből sem fogja soha de soha megdicsérni egy szép nő társát, mert csak. Inkább keresi rajta a hibákat, nagyítóval is, csak nehogy igaza legyen annak, aki rámondta, hogy szép.