Szakítás (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Nagyon rossz lelkiallapotban vagyok.
5 eve vagyok egyutt a parommal.
Most vagyok 4. alkalommal depresszios. Mindegyik depressziot az a gondolat valtotta ki, hogy szakitanom kell vele. De eddig mindig sikerult tullendulnom rajtu, de most mar tobb mint 1 honapja, ha nem is minden nap, de javareszt csak az van a fejemben, hogy vege. Allandoan az jar a fejemben, hogy en csak bantom ot. Nagyon sok olyam tulajdonsaga van, amit keresnek egy ferfiban. Viszont nem vonzodom hozza. Gondoltam idovel ez majd jon. Amikor megismerkwdtunk nagyon rossz allapotban volt, osszetort. En akkor elotte 1 hettel vetettem veget egy 8 eves kapcsolatnak.
Igazabol nem tudtam meggyaszolni az elozo kapcsolatot. Es az uj kapcsolatban is sok volt mar az elejetol a problema. Nagyon sokaig hittem, hogy ha megoldja a csaladjaval valo gondjait, akkor kpztunk is remdben lesz minden. Allandoan kihasznaltak es meg abbol a kicisbol is ami neki van adott. Ez alapjaban veve mondjatmi szép gesztus, hogy gondoskodott, de ez a mi karunkra ment. Folyamatosan munkahelyeket valtott es egyik sem volt jobb. Ugy erzem cska en nyujtottam neki a biztonsagot, de forditva azt nem ereztem, legfokkeppen a csalad miatt, mert sok olyan helyzezbe sodortak ot, ami miatt eladositottak. Legutóbb most ev elejen voltam depresszios. Elkezdtem jarni kineziologushoz, aki nagyon sokat segitett. Utana megbeszeltul parommal hogy csak ugy mukodhet ez tovabb, ha o is ker segitseget, mert a kapcdolatunk alatt sajnos nem tortent valtozas a csaladjat tekintve. Es hat eltelt azota fel ev, ismet meghuhantam. A család ismet kibabralt vele, amiben megint csak nekem kellett segiteni. Ezek miatt a tortenesek miatt rengetegszer sajnaltam ot. Mindig vartam acsodat, hogy majd valtozik valami...a csoda ugyan jott, mert O is elment ugyanahhoz a kinehiologushoz, akihez en jarok, de remenyvesztettnek erzem magam. Turelmetlennek. Miert most? Es nem latok mas kiutat csak a veget. Viszont ott a fejemben az motoszkal, hogy meg fogom banni.
Mindezek mellett, nagyon hatbprzongato, de sok esetben ereztem azt, hogy olyan mint apam. Sajnos mind a kettojukben nagy az erzelmek elfolytasa, mimdkettonek a csaladja miatt. Reszben hasonlit csak apamra, mert apam agressziv volt fizikailag is es verbalisan meginkabb. Paromnal ilyen szinten ezt nem tapasztaltam, de megis sokshor ereztem, ha raneztem, hogy mintha az apam lenne. Borzalmas.
Mindent, az egvilagon mar mindent elmomdtam paromnak.
Igy az 5.evre van kommunikacio, higgadtan meg tudtuk beszelni a dolgokat.
Az intimitas resze nagyon nem mukodik reszemrol. Sajnos regebben is voltak ezzel problemaim, tehat a vonzalom es intimitas jiany resze azt hisuem az en saram.
Sosem gondolok magamra. Ha megis igy tettem es figyelmet szerettem volna forditami magamra, akkor parom ha nem is szepen, de lebeszelt rola. Es en hagytam. O sem figyelt magara soha. Hiaba tudom, hogy hibas O is, megis azt erzem ezt az egeszez en rontottam el. Nem tudom szeretni. Bar jelenleg semmi szeretet erzes nincs bennem. Es ez nagyon megremiszt.
A kapcsolat nagy reszeben En voltam az, aki probalta lpzitivan latni a dolgokat, pozitiv energiat adni, mert sokaig nagyon negativ volt. Minden szar, szerencsetlen vagyok, nekem semmi nem jon ossze, lizer vagyok, dagadt vagyok...stb. Ezeket sokszor emlegette. Hat nekem sincs sok onbizalmam igy azt a keveset ami van, azzal probaltma erositeni.
Sikeres vagyok a munkamban. Ha nem vagyok ilyen lelki allapotbna, akkor nagyon szeretem. De sokszor ereztem rajta, jogy irigy, amikor csinaltam valamit annak erdekeben, hogy haladjak benne elore. O mindig azt mondta csak felt engem.
Igazsag szerint, fogalmam sincs mi a kerdes. Volt e mar valaki hasonlo helyzezben?
Aldozta e mar fel magat valaki ilyen szinten mint En?
Ha van ilyen ember, hogyan jutott tul?
Felek az egyedullettol. Soha nem voltam egyedul. Az jar a fejemben, hogy Uristen, mi lesz vele? Hiszen azzal lezdte a kapcsolatunk elejen, hogy ao ovatos akar lenni, mert mar nagyon sokszor megegette magat az eddigi lapcsolataiban es nem akar megint a padlora kerulni. Es most En vagyok az a kovetkezo no (...mit no, olyan mimtha kislany lennek...) aki padlora kuldi. 30 eves vagyok, de gyereknek erzem magam a viselkedesem miatt.
Normalis, hogy En akarok szakitani es depresszios vagyok?
én sem olyan formában gondolom,ahogy mások csinálják
néha,mikor látja hogy nincs rendben minden egy puszi az arcomra,vagy hogy megsimogatja a kezem igazán jól esne
Hát, akkor rúgj fel Te is mindent, és CARPE DIEM! C'EST LA VIE! EXPRESS YOURSELF! meg ami kell!!!!
Ne higgy nekem, elfogult vagyok, és frissen vált :)
tudjátok mi a legnagyobb baj?
már nem tudom ki vagyok nélküle
igazad van.
mi lesz később? ha most már ezt csinálja.
ahogy az előbb írtam: jobb lesz akkor minél előbb véget vetni...
szerintem az más lenne
most egész nap össze vagyunk zárva és a suliba nem olyan mint ha kettesben vagyunk, és ez engem bánt. pl nem ölel át, vagy néha még puszit sem ad.
remélhetőleg nem egy helyen fogunk melózni, és így nem látnánk egymást egész nap.
Amugy mikor nincs suli, akkor melózunk és olyankor is kedves és aranyos
nagyon fiatalok vagytok.
tényleg, vagy megbékéltek, vagy legyen vége.....
neked nagyon fontos lenne, hogy nyugalomban éljél.
az idő, nagyon gyorsan elszalad----ennyi idősen nem szabadna ennyit idegeskedned (én is így kezdtem és 17 éve ebben vagyok:(((((----ha így maradsz, megszokod és nehezebben tudsz szakítani...:((((
nem mindig van ez így. Csak ha suli van. Amugy egy teljesen aranyos, figyelmes srác,és olyankor minden tökéletes.
Pont ezért nem tudom hogy mit csináljak. most nagyon elviselhetetlen, de ha vége a sulinak,akkor maga a tökély
van igazságod.....
annyi más hapi is van a világon....
És akkor minek loholsz utána?
Gontoltál már arra, hogy neki nagyon kényelmes Téged érzelmileg sakkban tartani. Azt mondja "te kezdted" (mint a dedóban, de mindegy), nem mondja meg, hogy mit, hiszen nem tudod, mit rontottál el. Aztán meg félsz, hogy sok van a rovásodon, és abban hasonulsz, amiben csak akarja.
Szerinted ilyen egy jó kapcsolat? Most már azt mondom, hogy hagyd a felébe. Nem azért, mert megszokás, hanem mert ez egy rossz kapcsolat.
szeretjük egymást, de ami a szívén, az a száján. abban a pillanatban úgy gondolta
suli után elmentünk náluk, hazahozott és azóta semmi. még csak fel sem hívott hogy hazaért, pedig mindig szokott
Teljesen egyett lrtek veled,egy ember nem változtathatja meg a világot,de ketten együtt erősek lehettek,,és minden szépre fordul hidd el!
Ja és csak az öszintét,ezt ne felejtsd el...