Szakítani akarok a fogyatékkal élő párommal. Borzalmasan... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Lehet színházba és moziba is menni, sőt kirándulni is.
Meggyőződésem, hogy ezt a vallomást az én naplóm inspirálta. Remélem a FI azt a választ kapta, amit szeretett volna!
Mi köszönjük az aggódást, jól vagyunk. A páromtól is megkérdeztem, hogy miként látja az itt felvetett helyzetet, szóval azt is tudjuk, hogy esetleges érintettként mi a véleménye.
Most még!
Nem biztos, hogy mindig így lesz.
Ha azt írtad volna hogy szakítani akarsz a pároddal, mindenki, de legalábbis a többség helyeselné. De így hogy beleírtad a címbe hogy fogyatékos, már a fejedet akarják venni.
Ha úgy érzed nem működik ez a kapcsolat, akkor lépj.
Az meg hülyeség hogy ebbe a kapcsolatba bele sem szabadott volna menni. De igen, akkor úgy érezted, működni fog. Nem működik, lépni kell!
Kedves FI!
Végig olvasva fórumot én is azt javaslom, hogy szakíts! Minél előbb, annál kisebb lesz a "seb" és tisztább marad minden körülöttetek.
Átérzem a helyzeted! Tudom azt is, hogy a pálya széléről könnyű tanácsot osztogatni. Könnyű bekiabálni, hogy fuss, fuss tovább. Igaz, tévedtél. De emberek vagyunk, gyarlók vagyunk, megbotlunk, tévedünk, mint oly sokan mások is.
Hidd el, minél előbb leülsz beszélni pároddal, annál jobban jársz. Mert ha Ő veszi észre rajtad - a vakok kifinomult érzékével -, hogy nem stimmel valami. Akkor jöhet a magyarázkodás, ami már nem lesz olyan, mintha előtte elhangzott volna a Te őszinte vallomásod.
Tudom, nem lesz könnyű a pillanat egyikőtöknek sem. De most élsz, az idő oly gyorsan száguld, szinte a fele el is rohant már az életből mellettetek.
És most "helyzet" van! Amit meg kell oldani, a legrövidebb úton, a legjobb tudásod szerint. A sorsodról döntesz, és a döntés a Te kezedben van.
Kívánom, úgy sikerüljön minden, ahogy szeretnéd!
( Végezetül inspiráljon a dal: "Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár..")
Én csak arra akartam rávilágítani, hogy lehet elfogadható életet élni vele. Egészséges emberek is szétmennek, indoktól függetlenül.
A vak nem magatehetetlen.
Mivel a vallomást kiíró a kiránduláson akadt fent, ezért èrthetetlen ez a fogyatékosság dolog. A jó levegőt se élvezze szegény? :D
Főleg, ha ilyeneket írtok neki...
Teljesen mindegy, hogy mit gondolt, mit érzett akkor, ha most nem érzi. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy fogyatékos-e vagy sem, nem ápolónak szegődött mellé. Sőt a pasi örüljön, hogy csak sajnálatból nem marad mellette.
Nem tudjuk, hogy a fickó mit ígért a kapcsolat elején, nem tudjuk, hogy akkor lelkes volt-e programok iránt, most meg inkább fúrja a lelkiismeretét, ha ő menni akar.
Nehéz kérdés, de egy élete van mindkettőnek. Ha egy kapcsolaton gondolkodni kell, az már halott.
Uhhh, na ez gáz. Ja nem :D
Szegény Agárdi Szilvi meg milyen remekül él a férjével vak létére :D
Miért lenne ez átverés, a kapcsolat elején gondolunk valamire, hogy milyen lesz, aztán ha nem olyan, nem jó, nem úgyan azt szeretjük, másfelé visz az élet, akkor szakítunk.
Most azért maradjon vele, mert hónapokkal ez előtt nem gondolta, hogy lehet jó lenne kirándulni néha? Jaj ne legyetek már ilyen álszentek, ez nem így működik.
Szenvedjen még 30 évig, hogy majd amikor 60 éves lesz és már nem akar "programokat", akkor milyen szupi párja lesz? Ezt nem gondoltátok végig, sztem.
Nem fogod. Értékelik az őszinteséget. Fájni fog neki, de inkább ez, mint a kínlódás. Azt előbb-utóbb észreveszi. Hány évesek vagytok?
Ha gondolod, írj rám, hasonló cipőben járunk, de nem szeretném a nagyközönség elé tárni.
Te ne érte aggódj, csak magadért.
Érted ki aggódik?
Egy évig szinte csak ismerkedés van, randiidőszak, pont arra való, hogy az ember megtapasztalja, hogy működik-e a kapcsolat a kezdeti vonzalom kívül is. Ebbe az is beletartozik, hogy kielégítő módon tudtok kikapcsolódni ... És ezek hosszútavon válnak fojtóvá, az elején nem tudod felmérni.
Szerintem nem vetted át, az a bolondság, hogy ma már néhány hónap kapcsolatot örök kötelezettségnek gondolnak. Persze nagyon egyuttérzek a pároddal, nehéz lehet neki nagyon :(
Én is így gondolom!
Adtam szívecskét! :)
Mással csinalj prigramot, ne vele! Igy lehetsz teljes.
Vele otthoni programokat csinálj.
Járj el mindenhova, ahová szeretnél! Éld meg önmagad teljes mértékben.
Ez egeszseges emberekre is igaz, hogy a párkapcsolatban ne adjuk fel magunkat. Én is ezt teszem. A párom egészséges, de könyvet ir, és alig találkozunk. Én csak varhatnék és varhatnék, hogy mikor megyünk már valahová. A környezetemben számtalanszor megkaptam, hogy hogy lehet ekkora türelmem, miért nem rugom ki a p'csába!
Én úgy döntöttem, hogy örülök hogy egy ilyen értékes embert találtam, akivel harmóniában vagyunk, inspiráljuk, motiváljuk egymást, nincs kontroll, féltékenység, birtoklás, ezek nekem nagyon fontosak - tehát úgy döntöttem, boldog leszek és élvezem az életet. Nagyon jól működik!