Szakítani akarok a fogyatékkal élő párommal. Borzalmasan... (beszélgetős fórum)
Más az, hogy mit tudunk elfogadni elméletben, és megint más a gyakorlatban. Én most tanulom, s van amikor kigyúl a vészjelzőm. Egy biztos, tényleg nagyobb a felelősség, de például egy kapcsolat elején kiderülhet, hogy a személyiségük nem talál, vagy a jelen helyzetben az, hogy nincs szerelem, mert ha van, az elég lenne arra, hogy másképp lássa a FI a helyzetet.
Nem a partner állapota volt zsákbamacska, hanem a FI tévedett saját magával kapcsolatban, amikor azt gondolta, hogy a szerelem felülírja a hétköznapi igényeit. Ez elég gyakori, az önismeret fejlődésének része. Én is így ismertem fel annak idején, hogy nekem a humor nagyon fontos egy partnerben - ha azelőtt megkérdezi valaki, hogy milyen partnerre vágyom, nem jutott volna eszembe a humort megemlíteni. A FI-val is valami ilyesmi történt, csak az ő esetükben sajnos nagyobb annak a kockázata, hogy a (fogyatékos) partner lelkileg sérül. De a FI nem akarta bántani.
A dolog szempontjából amúgy lényegtelen, de milyen fogyatékossággal él amúgy?
Szakítás vele, neked is jobb, s neki is. Nem gondolom átverésnek a helyzetet.
Igazad van, egy véleményen vagyok veled/rólad.😀 Ettől még elolvashatod az 5-ös bejegyzést is.
Gondolod, hogy abszolút zsákbamacska volt a partner állapota? Nem tudjuk, hogy mi, én mozgásszervire asszociáltam.
Az amputációs fórumban néha van társkeresős bejegyzés, kifezetten hangsúlyozzák, hogy csak olyanok jelentkezését várják, akik el tudják fogadni a helyzetet.
Ez nem átverés. A FI sem gondolta, hogy az, amit hiányol, ennyire fontos neki. Ha ép párja lenne, akivel azért nem lehet "programozni", mert aszociális vagy lusta, helyeselnétek, hogy elhagyja. A fogyatékkal élő nem tehet róla, hogy nem lehet vele "programozni", ami igazságtalan, de legfőképp az élet igazságtalan, sajnos.
Ne a fogyatékosságára hívatkozz amikor szakítasz, hanem arra, hogy nem alakult ki benned olyan mélységű szeretet (szerelem?), ami elengedhetetlen egy kapcsolatban.
A fogyatékkal élőknek amúgy is önértékelési gondjaik vannak, amire a társadalmi megbecsültségük, elfogadottságuk hiánya is rátesz egy lapáttal, így csökkentheted a te negatív hatásodat.
Ó, de jó a fogyatékosoknak, mert akkor szerinted őket nem szabad elhagyni, mint az egészségeseket. Ha egyszer lesz egy párjuk, az örökre köteles együtt maradni velük.
Bakker, te melyik bolygón élsz???
Igen, elég szar ügy, de ilyen az élet. Nem egyformák a kiosztott lapok. Én meg vállalom, hogy bunkó vagyok azzal, hogy kimondom ezt és nem álszenteskedek arról, amit legbelül valójában mindenki így érez-gondol.
Rossz de lépned kell. Itt írják, hogy ez árverés, dehogy az. Max magadat verted át, hogy neked ez "elég" lesz.
Sokkal jobban fájna a másiknak ha csak szánalomból lennél vele, vagy ha később egy vita folytán kibukna belőled, hogy mi mindenről maradtál le miatta.
Hidd el minél előbb lépsz annál kevesebb kárt okozol.
Szerintem meg jogodban áll meggondolni magad bármikor, nem kell a párod fogyatékossága miatt a saját mentális épséged kárára kitartani mellette. Igen, biztos károgna pár ember, de a párod előtted is élt valahogy, utánad is fog. Főleg ha nem is tart régóta a kapcsolat, hát majd talál mást ő is, ilyen az élet.
Az a baj, hogy meggondolatlanul vállaltál kötelezettséget. Ez pedig komoly dolog, ha ebből kihátrálsz, lehet hogy életed végéig mardosni fog a lelkiismeret. Persze nem ismerlek, csak úgy jár a szám, mi szerint én éreznék ilyen esetben.
Minél többször olvasom ezt az átverés szót, egyre inkább ezt érzem én is. Meggondolatlanul állt vele össze, akkor nem gondolt azokra a programokra amiket még akar, és fontosabbak lehetnek egy jó társnál.
Bár az előző bejegyzésem megfontolandó, viszont amit most írtál, azon meg én gondolkodtam el. vajon lehet az életben még egy ilyen jó ember melletted? Érdemes eldobni egy szép életet vele csak mert még fiatalon programozni szeretnél? Ez elmúlik. Programozgatások nélkül is lehetünk boldogok.
Sajnálom. Főleg az ő szemszögéből. Magát adta hazugság nélkül, mégis átverték.
Már így ismertem meg, nem annyira rég óta tart. Tudom, bele sem kellett volna mennem, de sohasem tapasztaltam még ilyesmit. Szörnyű embernek érzem magam. Valami megfogott benne mikor összejöttünk, sohasem találkoztam még ennyire jó emberrel. Vicces, aranyos, értelmes, pozitív és talpraesett. De ahogy telnek a hónapok egyre jobban előjött hogy vele sohasem csinálhatok olyan szabadidős elfoglaltságokat mint egy egészséges emberrel. Az elején lebeszéltam saját magamat erről, hogy örüljek hogy végre van egy normális párom, de egyre jobban zavar a dolog.
Elvárná tőled hogy vele maradj csak azért, mert ő fogyatékkal él?
Ha mindig azt fogod tenni amit mások elvárnak tőled, az utolsó napodon elmondhatod: Mindenkinek tetszett ahogy éltem, csak nekem nem.
Gondold át, ezt akarod-e.
Akkor is becsapnád, ha vele maradnál kényszerből. Egy szakítás így is, úgy is megbántja a másik felet, elkerülhetetlen.
Egy kapcsolat nem szociális intézmény. Lépned kell, ha nem érzed jól magad benne!
Már így ismerted meg, vagy a kapcsolatotok alatt vált fogyatékossá?
Nehéz helyzet, de egy életed van.
További ajánlott fórumok: