Spirituális Kávéház (beszélgetős fórum)

"magamat viszont sose figyeltem"

"mintha én nem is lennék jelen"

"el is felejtettem magamat"

Ezeket TE írtad.

Min csodálkozol hogy így viszonyulnak hozzád??

Sajnos nem tehetem meg, hogy minimálisra korlátozom a kapcsolatot ezekkel az emberekkel, mert a feletteseim. Minden nap találkozok velük és függök tőlük. Annyit tehetek meg, hogy elbújok hátul a sarokban és próbálok úgy tenni, mint aki nem létezik. Hogy csesztessenek mást. Mert ugye ezeknek mindig kell egy célpont. Olyan nincs, hogy nincs. Kell egy bűnbak, akire rá lehet pakolni mindent. Mindegy, kicsoda. Annyira profi meg még nem vagyok, hogy álarcot tudjak hordani. Pedig jó lenne. De amíg nincs belül harmónia, addig nem tudok álarcot hordani. Pedig ez lenne itt a megoldást. Szépen mosolyogni és nézni, ahogy vergődnek. Mert lényegében ezek az emberek is csak vergődnek. Szenvednek. Csak másra vetítik. De én nem tudom őket sajnálni. Én is szenvedek. És? Én hajlandó vagyok tükörbe nézni, ők meg nem. Akkor teljesen jogosan röhögöm ki őket. Egy csónakban evezünk, mert valahol ugyanolyanok vagyunk, mert nem véletlenül vonzottam be őket. És? Én akkor is szembe merek nézni magammal, ők meg nem, úgyhogy kuss a nevük. Néha tudok nevetni ezeken az embereken, amikor stabilabb vagyok. Akkor olyan jól el tudom poénkodni az egész játszmázásukat, hogy szinte lepereg. Olyankor úgy érzem magam, mintha tényleg gyerekekkel lennék a homokozóban, akik homokkal dobálnak. De ha egymást dobálják és én csak néző vagyok, az még jobb. Néha megpukkadok rajtuk a röhögéstől. Amikor nem velem szórakoznak, hanem egymással. Az már tényleg az értelmi fogyatékosság határát súrolja. Hogy nem veszik észre magukon, hogy mennyire gyerekesek... És akkor még ők ugatnak, hogy ők az idősebbek, meg már ezt és ezt letették az asztalra. Akkora a szájuk, mint a Bécsi kapu.

De lényegében ez az állapot visszafelé fog elsülni, mert falat húznak fel maguk köré, ahonnan később nagyon nehéz lesz kitörni. Most még el vannak telve magukkal, mert sikerélményt sikerélményre halmoznak, mert magas pozíciókba jutnak és beletipornak az érzékenyebb emberek önbizalmába, amitől megint csak hatalmasnak érzik magukat. És ez tart, ameddig tart. És utána mi lesz? Ez át fog csapni egy másik állapotba és hatalmasat fognak szívni, mert saját magukat zárják börtönbe. Úgyhogy ha mélyebben belegondolok, nem lennék a helyükben. Meg lesz a böjtje annak, ahogy viselkednek. Régen szívesen lettem volna a helyükben, mert csak annyit láttam, hogy nekik mindig minden sikerül. Meg minden úgy van, ahogy ők akarják. Méghozzá tartósan. De hát ezt akkor is meg kell fizetni, csak lehet, hogy nem ebben az életükben.

A gyermekiség egy tiszta tudatállapot, míg a gyermetegség egy tisztátalan, fejletlen, egoista, megrekedt állapot. Jellemzője az infantilizmus.

Úgy teszi meg magát középpontnak, hogy mindenki őt szolgálja, miközben nem hajlandó észrevenni hogy kik is vannak körülötte. Senkire nincs tekintettel. És innentől kezdve azt hiszi, hogy azt csinál bárkivel, amit akar. Néha az sem jut el a tudatáig, hogy mit művel. Ez egy nagyon veszélyes állapot.

Sok ember ebben a gyermeteg infantilizmusban létezik.

Ugyanazt a játékot próbálja játszani, mint gyermekként, csak komolyabb játékokkal, hatalom vezérelt eszközökkel.

Ha tükröt tartasz nekik, az majdnem olyan, mintha meg akarnád őket semmisíteni vagy el akarnád venni a játékukat. Persze hogy idegesek lesznek és neked támadnak. A legkevésbé sem nagyon érdekli hogy kinek van igaza, mert a saját életét hiszi végérvényes tapasztalatnak.

Ez az, amikor abszolutizáljuk az illúzióinkat és nem vagyunk képesek változni. Ennek fejében mindenki fogadja el a világképünket.

Egy dolgot tehetsz. Minimális kontakt az ilyen emberekkel és csak akkor kapcsolódsz be, amikor feltétlenül szükséges.

Úgyis ki fogja harcolni, hogy a saját feje után menjen, így csak a saját kárából fog tudni tanulni, jobb esetben.

Egyrészt van a világ, ami olyan, amilyen. Aztán vagy te, aki olyan, amilyen. Egyiktől sem lehet eltekinteni.

Van az úgy, hogy a környezeted frusztrált, te pedig nyugodt vagy.

Van az úgy, hogy a környezeted nyugodt, te pedig frusztrált vagy.

És van az úgy, amikor mindketten nyugodtak vagytok, vagy mindketten frusztráltak vagytok.

Mindegyikben ki kell próbálnod magad, és ez adja a tudat fejlettségét.

Az sem jó, ha mindentől óvva vagy, és az sem jó, ha mindig rajtad csapódik minden.

De végső soron neked kell megtanulni, hogy hogyan viszonyulj saját magadhoz, és végül a környezetedhez.

Erre mondják, hogy "fejben" dől el minden, azaz lélekben/tudatban.

Pont ez a lényeg, hogy pozitív ember nem rabol!

Nincs rá szüksége!

A rablás az mindig valami negatív.

De teszteld, aztán majd rájössz hogy hogyan működik.

Szerintem bőven elég, ha csak magadon munkálkodsz, és idővel minden letisztul.

Az erőlködésben, hatni próbálásban még mindig van valami durva, kifinomulatlan. És nem is annyira hatékony. Persze ez érthető, amíg nem tisztulnak le a dolgok.

Visszaverődés csak akkor keletkezik, ha a tudat egyre tükörszerűbbé vált. Tehát csendes és tiszta.

Hát ez az, hogy utólag mindig okosabb az ember. Tehát észre sem veszi hogy nem a tutiban volt, hanem annak az ellenkezőjében. És akkor már késő! Jön a fejfájás!

Többnyire ott van a hiba, hogy még benned is kavarognak a dolgok, ezért nem veszed észre a másikat. Ha letisztulnál, lecsendesednél, akkor már elütnél attól, aki le akar rabolni, így látnád és tudnál is védekezni.

De akkor már zsigerből megtudnád magad védeni, bárhogy. Akkor már szinte olyan tudatos az egész, hogy ösztönösnek hat.

Egyszerre?

Az a kvantum ugrás.

----------

Megkérdezték Tolle-t, hogy meddig tart meg világosodni?

Azt mondta: Semeddig. Csak döntsd el!

Kvantum ugrás???

Én ilyenekkel nem foglalkozom.

Nálam ÚT és CÉL van!

Egyszerre!

A francba, mindig ide lyukadsz ki.

----

Már többször tapasztaltam nálad.

Te mindig a "folyamattal" vagy oda.

---

Barátom!

Nézd már meg a KVANTUM UGRÁST!

Igen, ez éppen a folyamat része!

De fontos folyamat!

A fenébe már!

-----

ISTENGYERMEK

----

Mit mond ez neked, vagy bárkinek itt a fórumon?

Ez még mindig nem a lényegre tör.

Szerintem.

No, csak hogy érthető legyen!

(Tudom sokan nincsenek tőle elájulva...)

"Erről szól az elme minden ellentmondása: mindig szeretne egyre boldogabb és boldogabb lenni - a boldogság akkor lehetséges, ha tudatos vagy. Ugyanakkor szeretne egyre kevesebb és kevesebb fájdalmat megélni - a kevesebb fajdalom azonban csak akkor lehetséges, ha nem vagy tudatos. Na most itt a dilemma. Ha kevesebb fájdalmat akarsz, a gyönyör, a boldogság abban a pillanatban eltűnik az életedből. Ha boldogságot akarsz, megnyitod a csapot - és azonnal elkezd folyni rajta a fájdalom is. Ha tudatos vagy, mindkettővel kapcsolatban tudatosnak kell lenned. Az élet fajdalom és gyönyör, az élet boldogság és boldogtalanság. Az élet nappal és éjszaka, az élet élet és halál. Mindennek az ellenkezőjével kapcsolatban is tudatosnak kell lenned. Ne feledd hát: ha félsz a fajdalomtól, örökre a hipnózis állapotában maradsz; öregszel, mígnem öreg leszel és meghalsz. Elszalasztasz egy lehetőséget. Ha tudatos akarsz lenni, akkor mind a fájdalommal, mind a gyönyörrel kapcsolatban tudatossá kell válnod; ezek nem különálló jelenségek. És az ember, aki tudatossá válik, nagyon boldog lesz, ugyanakkor képes lesz a nagyon mély boldogtalanság megélésére is, amire te nem vagy képes." /OSHO/

Gondolom.

Jó neked, hogy csak kettőn. :)))

Tudod, hogy miért jó embernek lenni?

Mert tudod, hogy ki a főnök.

Nagyon erős kijelentést tettél!!!!!!!!!!!!!!

Rab vagy?????

Istengyermekként??????

----

Gondold csak át még egyszer!!! :)))))