Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Hobbi & Otthon témák » Sissy, a cicám cikk

Sissy, a cicám


A gazdim 2007 nyarán talált rám, borzalmas állapotban. A cicája elköltözött a szomszédba, a saját kölykét annyira nem szerette, pedig már mindkettő ivartalanítva volt. Nagyon fájt ez neki, mert imádta, és mindent megkapott tőle.

Elhatározta, hogy szeretne egy cicát, akit szerethet, és aki szereti. A nyaralójukhoz indultak el, és ott látott meg engem, aki mindenáron kellett neki...

Sissy, a cicám

Kb. 2 hónapos lehettem, amikor bementem egy kertbe, magam sem tudtam hová, és néhány másodperc után egy lány jött utánam kajával a kezében. Féltem tőle, elszaladtam, de aztán mikor megéreztem, hogy kaja van, azonnal dagasztva mentem oda hozzá. Sajnos addig sokat éheztem, nem etettek, sőt majdnem én lettem kutyakaja a csúnyaságom miatt. Igen, a kutyának akartak adni addigi gazdáim, mert csúnya voltam. Persze egy éhező, beteg kiscicától nem tudom mit vártak.

Szóval ott tartottam, hogy találkoztam a gazdival... Sajnos a szülei nem akarták megengedni, hogy velük maradjak, de Ő kiharcolta. Aznap megfürdettek, barna ragacsos lé folyt rólam. A Sissy nevet kaptam új gazdimtól. Végül 2 nap múlva egy kocsiba tettek. Nem voltam ideges, nyugodtan aludtam a hátsó ülésen új gazdim ölében.

Mikor hazaértünk egy kutya(!) és két cica várt. Féltem tőlük, az asztal alá bújtam. Persze azonnal körbeszagoltak, ismerkedtek velem. Én meg fújtam, köpködtem ahogy csak tudtam.

Aznap már a gazdimmal aludtam az ágyban. Másnap reggel játszottam a másik két cicával is. Amikor a gazdi suliba indult én kétségbeesve, sírva szaladtam utána, mert azt hittem itt hagy. De nem így történt. Rájöttem, hogy minden délután visszajön. Ha viszont sétál a kutyával, vagy átmegy a szomszédba mindig ellenőrzöm, megyek vele. 5 hónaposan ivartalanítva lettem az ugyancsak lelenc Picurral együtt, hogy elkerüljük a felesleges szaporulatot. Egyre jobban megszoktam őket...a kutyát kivéve. Vele soha nem voltam túl jóban, de szerintem nem lehet csodálkozni az előéletemet ismerve.

Szépen elvoltunk mi hárman cicák és a gazdijaink. Aztán a gazdim hazahozott egy beteg kiscicát...majd még egyet. Hát nem örültem nekik egy cseppet sem. De rájöttem, hogy ez nem veszélyeztet engem. Ugyanúgy imád, mint eddig. De azért ha a gazdi ölében vannak, mindig kipofozom őket, hihetetlenül féltékeny vagyok.

A gazdi és a szobája csak az enyém, senki sem veheti el.

A nyávogás nem erősségem, csak akkor szoktam, ha kizárnak véletlenül a gazdi szobájából, ő pedig bent van. Ha nem hallják, akkor fejjel nekicsapódok:)

Sajnos közben két társam és a kutyus meghalt.

Később kaptunk 2 kutya(!!!) társat, akik mindig játszani akarnak velem, de én továbbra sem szeretem őket, hiába látom, hogy a többieket sem bántják.

1 éve lett egy új cicatársunk is.

Nagyon jóra fordult az életem, amit soha nem gondoltam volna. Mindenem megvan, remélem még nagyon sokáig így marad.




Írta: DeltaHamster, 2011. február 4. 16:08
Fórumozz a témáról: Sissy, a cicám fórum (eddig 19 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook