Segítséget szeretnék kérni a fiam miatt (beszélgetős fórum)

Szia Gesztenye

Régen írtál. Hogy vagytok

Sikerült a gyerekkel kapcsolatban tanácsot kapnod

nem értek egyet a 79-es hozzászólással

igenis a szülő tudja igazán elnevelni a gyereket

az én anyukám is különbséget tett köztünk

kamaszként rettenet voltam

féltem is amikor a fiaim kamaszodtak de ez a kor nálunk elég simán lezajlott kellett azért türelem

elég sok hozzájuk

azóta szépen felnőttek

nemsoká az unokáim kamaszodnak.....

Nem bulizik nyilván még ahhoz nagyon fiatal. Kimehet a haverokkal kicsit délutánonként.

Én piszok szigorban nőttem fel nemkartam hogy neki is át kelljen éllni ugyanazt. Ja hiába a szigor juszt sem voltam jógyerek.

Amúgy mennyire van szigorúan fogva? Mikor csinálja ezeket, nappal? Vagy este? Járhat bulizni, ilyesmi?

Még eszembe jutott, hogy ezt elmesélem, képzeljétek el, a férjeméknél nem volt ilyen, hogy kamaszkor, se ő, se az öccse nem lázadtak sosem. Ennek az oka az volt, hogy iszonyat szigorral nevelték őket. Mondjuk mindkettő okos lett, több diploma, nyelvek, stb. de nem tudom, megérte-e. Pl. sosem társasoztak, kártyáztak, míg én be nem léptem a képbe.

Hát igen most is próbáltam vele besélni de gyből támadt nemis halgatott meg pedig szépen beszéltem vele meg kedvesen.

De mondjátok meg ha valamit kérni szeretnék tőle pl porszívózás vagy ilyen apróságok akkor már kiakad hogy lejhet nyugodtan tehát azt azért nem lehet hogy mindent ráhagyjak.

Most épp azon akadt ki miért nem adok neki pénz, a hónapban elköltött már nagyon sokat és nem adtam. Most másodszámú közellenség vagyok. Az első az apja ezt mondta.

Ja tegnap apja mondta neki jó lenne ha nem inna mert látja rajta de persze tagad én meg mondtam neki miért kell bezsívva hazajönni erre elkezdi kiabálva hogy ő nem füvezik. Mondtam neki ki beszélt fűről én a piálásról beszéltem. Össze vissza beszél.

Azért nem lehet szónélkül mindent elnézni neki.

nem panasz... ha kérdeznek válaszolok, amúgy az sose baj, ha tudjuk, hogy más kamasz gyerekkel se tejföl az élet, mert minden esetből lehet tanulni... vagy kicsit talán megnyugodni. :)

Bocs, ha zavartalak.

Nem igazán értem: nem Gesztenye57 indította e fórumot?

Mintha Te kicsit több panaszt ontanál itt, mint ami még beleférne...

Persze lehet, hogy rosszul látom.

Egyet fogadj el: SOHA ne hibáztasd magad!! Nem Te tehetsz róla, és akik olyan szöveget tolnak neked, hogy "nevelés kérdése", azok nem tudják, miről beszélnek:)

Egyetlen módszer létezik: a szeretet, de az mindig. Ha betépve megy haza, akkor is. Ha undok, akkor is.

És elkapni a jó pillanatait, amikor hajlandó a kommunikációra, és olyankor NEM a hibáit ragozni, listázni, hanem meghallgatni.

És HALLGATNI.... És még mindig hallgatni.

Majd megpróbálni - a lehető legokosabban és furmányosabban - kérdezni, ilyen rávezető kérdésekkel, hogy gyakorlatilag Ő mondja ki azt, amit hallani szeretnél.

Persze ez nagyon hosszú idő, talán többszáz sikertelen próbálkozás, de csak így működhet.

Hidd el, tudom, miről beszélek.

Sok sikert kívánok:)

sose mindegy mi történt... szeretem, és ha egyszer itt lesz az ideje, akkor visszajön, és várom... mert összetartozunk. Azt mondta nekem "anya, mi fogva tartjuk egymást a szeretetünkkel." ... aztán egyszer csak nem így volt, de vannak dolgok, amik nem múlnak, nem múlhatnak el... lehet baj, probléma, de ami alap... az alap.... és azt hiszem, ott benn, legbelül ő is tudja. Ha pedig mégsem, akkor valamit nagyon elszúrtam 17,5 év alatt.

Szóval nem lenne OK a vasárnapi ebéd... most nem... még nem... érezni fogom, amikor igen.... és várom, hogy azt érezzem.

sajnos ezt a világot éljük nekem a gyerekeim folyton azt játszák hogy cigiznek de én mindig rájuk szólok hogy nem szabad és meg kell beszélni velük hogy miért mert hát nem lehet elég korán korán kezdeni.kislányom 1 osztályos és egy osztálytársa azért kapott szaktanárit mert cigizett az udvaron.

én is fiatal vagyok én is kipróbáltam mindent ami rossz de anyukám mindig kitartott mellettem. mára mondhatnám ő a legjobb barátnőm. pedig rengeteg fájdalmat okoztam neki, kezdev azzal hogy 16 évesen szültem. de ő mindig mindenben mellettem álltt szerintem ez a legtöbb amit egy szülő tehet.

... ehhh, kisinasok hozzám képest... anyukám végig asszisztálta a szenvedésem, és csak mosolyog, boldog lett volna, ha csak ennyi a probléma velem.... és én is tudom ezt... csak én azt hittem, hogy a mi életünk MÁS, mert én is MÁS vagyok... és ŐK is MÁSok... közben nemis... a saját hüleségeit mindenkinek meg kell élni, el kell követni.

:)

... ehhh... nem gátlásos, bírjuk egymást. Egyszer volt itt egy olyan fórum, hogy a "fiam a bugyimba maszturbál, mit tegyek"... vagy valami hasonló... megkérdeztem, mit kellene tenni... válasz: vegyen neki egy csomag szalvétát, vagy papírzsepit. :o)

Szóval laza... úgy érzem, amit tudnom kell, tudok.... aztán egyszer majd itt is jön a pofon. Nála a tanulmányi eredménye romlott tiniként, nem a személyisége. Leány a tanulmányi eredményeket hozta rendesen, okos, szorgalmas volt, ő más téren produkálta a kor sajátosságait.

Szóóóval mindent megkapok, ami jááár! :))

A történet természetesen ennél sokkal hosszabb és bonyolultabb, mint amit itt olvastál, sok mindenre talán szó se lenne... most ez van. Nyitva vagyok persze bármikor, mindig... még azt a szarházit is elfogadtam volna, ha nem úgy történik minden, ahogy.... de nincs választásom pillanatnyilag. Nézd, a gyerekem boldog és szerelmes... nem kell belelépnem, hogy hjajj, itt vagyok ám, és annyira szeretlek, és mit segítsek.... semmit... pillanatnyilag nem kellek, mert az önálló életet próbálja... így-úgy... Vallom, hogy az élet X-re játszik, a pasi vissza fogja kapni az élettől, amit velünk csinált, mert azért én végigasszisztáltam a 14 éves fiam életét, aki a testvérét vesztette el... mert egyszercsak "takarodj" lett a neve. Hozzáteszem, imádták egymást előtte... mindegyiknek volt külön szobája, de rendszeresen együtt aludtak el... sőt aludtunk el..

hosszú lenne... hidd el, ha lenne lépéslehetőségem más, ami helyes és jó, meglépném.

nem, csak itass át málnaszörppel egy tampont és tedd a cipősdobozba:DDDDDDDDDD

amugy valószinüleg nem meri kidobni a kukába, vegyél neki egy csomag alufoliát:D

Ez jóóó! :)

Én a fiam szobájában óvszereket találok feszt, szerintem csak maga próbálkozik, sőőőt tuti... de kellő humorral tudjuk kezelni... (mondjuk a használt óvszer a cipős dobozban) kicsit elgondolkodtatott. :D

Cóóóval vegyek neki én is? :D

vegyél neki egy doboz cigit hogy édesfiamaz anyáduristenit ne az enyémat szivd

ebből rájön hogy te rájöttél hogy bagozik:D talán meglepődik annyira hogy elmeséli miért csinálja, miértszokott rá, hogyan, hányat sziv stb és el tudod mondani hogy mennyire gáz függeni tőle hogyha nem kapsz egy szálat orákon kereesztül akkor az milyen szenvedés hogy letennéd de már nem birod stb

Hát anyuéknak el sem merem mondani. Anyu csak dicséri milyen aranyos okos fiú.

Nagyon nehéz. Biztos van valami megoldás. Mindenképp azon vagyok hogy megoldjam.....

Köszi.

Hidd el szigor volt van itthon is! Le nem kötözhetem itthon nem ezt látja sőt a családban sem mindenki normálisan él.

Nem nem engedem meg neki de mit tudsz tenni ha elmegy és csinálja? nem zárhatom be a lakásbba annál rosszab ismerem már. Úgy kezdtük szobafogság számítógép megvonás stb stb. Nagyon nehéz eset. vannak könyebben kezekhető gyerekek az enyém nemtatrozik közéjük.