Rossz álom! (beszélgetős fórum)
Ezt nem kell megfejteni. Azzal álmodtál, ami épp kéznél volt, a fejedben volt.
Az agy összerakja azt valami játékos variációban.
Hát ott aztán nincs. De már egyre kevesebben hisznek a pokolban, még akkor sem, ha tényleg vallásosak.
A jóságos isten sem akarhatja, hogy valaki örökkön örökké szenvedjen, akármit is követett el életében. Szerintem.
jó reggelt lányok,
addig irom még eszembe van,
valami kiállitásra mentem,1500-ft volt a belépő,megvettem de mindig kikellett mennem valamiért,és mindig elkellett mondanom mikor visszamentem hogy van belépőm csak kimentem most meg visszajövök,
aztán egyszer csak ott áll előttem a fiam,
kérdem ,te hogy kerülsz ide kisfiam?
mondja,hoztunk egy gépet a kiállitásra,{repülőgépszerelő,}
kérdem, a Gpipent?
mondja,mi mást,
megint kértek pénzt a belépőre,
azt mondja Gábor,kifizetem anyunak a belépőt mégegyszer,de akkor és oda megy ahová akar,
a Retró rádiós,Várkonyi Attila volt a pénztáros,
erre elkezdett ugatni a szomszéd kutya és felébredtem,
a másik meg,valami keresztelőn voltunk,valami 3-ik keresztszülők,nagyon fájt a derekam alig tudtam menni,
kérdeztem a párom,vettél a gyereknek valamit,
de nemtudom mit vett,
kelkáposzta főzelék volt az ebéd,
na ezt fejtsétek meg,
azt nem lehet,ott nincs bocsánat,
ott van jó helyen a pokol mélyén,
Nem bizony!Majd eljön az ideje!
Megszenvedte apukád!
De azért te is!
Mennyien szenvedünk egy szülői dolog miatt!
Segítsünk egymásnak!Hátha kívülröl máshogy látjuk!
Na tessék. Még egy megbocsátanivaló… :-)
Nekem az egyik pasim volt pokolfajzat, de már eléggé begyógyította az idő az akkor szerzett sebeimet. Most is azt mondom hogy dögöljön meg ott ahol van, de emlékszem ugyan arra hogy gyűlöltem, viszont csak a tényre és az érzésre már nem.
na apámat,megaztán,,,,,,,,,,,,
remélem olyan mélyen van a pokolban,hogyha eljönne a feltámadás,nehogy előkerüljön,
Ja tényleg, hát itt írtam, neked. Összetépted? Akkor talán tényleg korai volt még.
Az ördög tudja, mikor minek jött már el az ideje.
Én is sokmindenért nehezteltem az apámra, valódi, elég súlyos okok voltak. De vele már az élete utolsó időszakában sem lehetett beszélni, teljesen fölösleges lett volna.
A végén még bennem maradt lelkiismeretfurdalás azért mert nem engedtem a kórházból hazajönni. Nem tudott már lábraállni, nagyon rossz állapotban volt. Viszont elkövetelte hogy anyám támogassa ki a wc-re, anyám az alatt az egy kritikus hónap alatt irtózatosan lefogyott, a vérnyomása az egekben volt, az ő éleltét féltettem, nem az apámét, ő már úgyis a halálán volt.
Ezért nem engedtem hogy hazajöjjön, pedig nagyon akarta.
A lelkiismeretfurdalás mostmár örökre az enyém, de nem furdal már. Akkor frissen még igen. Megóvtam az anyámat, ő meg megkönnyebbült, amikor meghalt az apám, jól tettem amit tettem.
Az apám iránt meg már csak szeretet és szánalmat érzek, nagyon megszenvedte azt az utolsó pár hetet. Szegény papa. Én már nem írok neki levelet.
Tudod mit majd együtt kijutunk ebből!
Ha készen állunk megtesszük rendben?
Nekem javasoltad,elkezdtem írni és össze téptem!
Még nem vagyok elég erős hozzá!
Hú gratulálok!
Látod profitáltál! Az élet megajándékozott!
lehet hogy igazad van,
a gyerekeim sok mindent nem is sejtenek,
gondolkodtam rajta,lekellene irnom mindent,de ha már nem leszek mért rágódjanak ezen,
igy aztán elvetettem a dolgot,
Hát az nem jó. Vele már nem tudod megbeszélni, neked mégis el kellene ezt engedned ezt a haragot a mamáddal szemben, ez egy hülye manapság divatos kifejezés, de igaz.
Valakinek írtam már, van egy olyan módszer hogy levelet írsz neki, nem baj hogy már nem él. Jelképesen átadod, azt csak gondolatban lehet. Az írás a lényeg, és az hogy bocsáss meg neki. Attól neked is könnyebb lesz.
csak tudod,nics olyan nap hogy valami miatt eszembe ne jutna,
egy évben egyszer megyek ki a temetőbe,gyomorgörccsel,
akkor is úgy hogy előtte már egy héttel 7-fejem nől,és tüzet fújok,
a párom besokall,,,na elegem van,,,
szálj be a kocsiba,kiviszlek,legyen vége mert megzakkantál,
Már meg is fizetett neki az élet.
Ne táplálj mostmár senkivel szemben sem haragot.
Nagyon kiszúrtak veled, te mégis boldogultál, erős és kitartó vagy. :-)
hát a kisfia mindennél fontosabb volt,
mindig mindennél előbbrevaló,
unoka is csak egy volt,a kisfia egyetlen lánya,aki ha felbukik bennem akkor se köszön,
de azt hiszem,mindenkit utol ér a sorsa,
az első felesége ott hagyta,
a második mindenből kiforgatta,
igen,az a szép az egészben,hogy van 5-csodálatos gyerekem,
és lassan már a 44-ik évet húzzuk le a papával,
Uh, egy kisgyerekes anyát, aki ráadásul az ő gyereke- igen kemény dolog kitessékelni, a kényelmetlen körülmények közé, idegen helyre, úgy hogy a férje távol van.
Ez bizony még enélkül sem lehetett könnyű időszak, mit nem könnyű, rohadtul nehéz. És akkor még a kilakoltatás... Szörnyű.
rosszul,
belemenekültem egy rossz házasságba,
7-fejű sárkánnyal megtoldva,
Jézusom!
Hogy kezelted gyerekként?
hát nem,
mikor egyszer megkérdeztem,hogy van az hogy amit kiejt a száján,megkapja ,
a válasz,ha ő született volna előbb,te nem is lennél,