Rossz álom! (beszélgetős fórum)
tettem fel képet Kisveruska lovagol,
meg egy csodát amit most találtam,
mi szoktunk menni mikor ilxen kajálós van,
egyébként az enyémek szeretik a lovakat,
a legnagyobb fiaméknál vannak lovak,kettő nagy,egy csikó,meg Veruskának egy póni,
Levente járt versenyekre is,de tavaly megszületett a picurka,igy az töltötte ki az időt,de otthon minden nap lovagolnak,
már ha olyan az idő,
Most nem esik és vasárnap szép lesz az idő!
Húúú még soha nem voltam lóversenyen,de nagyon szeretem a lovakat!!!
Két éves lehetett a gyerek amikor lovardába jártunk és a kis csibész meglépet,amikor odanéztem egy ló alatt futkározott!
Meghűlt bennem a vér,de láttam,hogy a lóban is!Így lemerevedni lovat mint akit kitömtek!Gyorsan felkaptam a gyereket többet nem eresztettem el:-)
milyen idő van arra,itt már harmadik nekifutásból jön az eső,
remélem vasárnapra kitombolja magát,
megyek Évihez,megyünk a lóversenyre,
én megértem,nem olyan könnyű ám olyan dolgokról beszélni,ami belülről mar szét,
én sok mindent magammal viszek a sirba,
már megbékéltem azzal ami volt,de megbocsátani soha nem fogok,
pedig sokszor vagyok álmomban abban a házban ahol felnőttem,de mégis másnak tünik mint akkor,
pedig nagyon nem volt jó,
kicsinek sem ,meg nagynak sem,
Igen,tudom:-)mármint,hogy írtad!És amit anyukádról írtál nem hittem,hogy bizalmi kapcsolatotok volt!
De a gyerekeidnek,Te az vagy!
Nem akar róla beszélni szerintem!
A legnagyobb kincs olyan mint TE!JÓ ANYA!!!
Nekem is volt egy gyémántom,de angyal lett!
Tudod, én annak idején nem mondhattam el sok mindent az anyámnak, de az én gyerekeim mindent elmondhatnak, tudják és megis teszik,
Tudják hogy akár éjjel is hívhatnak.
Akkora mélyponton voltam hogy nekem még a hajam is fájt, de komolyan, az izületeim sokkal jobban mint máskor. Elmentem az ortopéd rendelésre, és ott egy doktornő olyan emberséges volt velem, látta hogy magam alatt vagyok, mondta hogy ne bánkódjam, minden megoldódik. Hát én isten bizony, szinte elbőgtem magam, annyira jólestek a szavai... Egy idegené.
Ott már kicsit recsegtek az eresztékek, kezdett szakadni a gát.
Aztán megkerestem a régi barátaimat, és a szüleimnek is elmondtam, mi emészt.
Én is olyan voltam, hogy magamban tartottam a sérelmemet, bánatomat, félelmeimet, aztán egy pokoli nehéz helyzetben egyszercsak átszakadt a gát.
Effektíve nem tudott senki sem segíteni, azt a helyzetet nekem kellett megoldani, de rajtam sokat segített az hogy már mertem arról beszélni.
Ha nem te voltál a hunyó, nem követtél el semmit, és annak ellenére bántottak, nincs is mit szégyellni. De még ha részed is volt benne, akkor is elmondhatod "valakinek" de akkor már tényleg szelektálni kell. Csak olyannak, aki nem ítélkezik hanem megért.
Azért ha van akivel megosztod a gondodat, sokat javítana a helyzeten, nekem ilyen volt a keresztanyám,
A lányomnak meg én, hajnal 2-kor is felhívhat ha baja van.
És még is teszi.
abból a legnehezebb kikecmeregni,amikor nem te vagy a sáros,mégis téged bántanak ,és taposnak a sárba,
de hidd el lassan kikecmeregsz,csak merj a sarkadra állni,
és tojd le azokat akik bántottak,
akkor se könnyü,de legalább tettél magadért valamit,
a lelkednek jobb lesz,
Bajban voltál álmodban. És bepiszkolódtál, plusz onnan nyilván elég nehéz is lehet kijönni.
Talán egy szerencsétlen élethelyzet.