Rettegek egész nap (beszélgetős fórum)

Ügyes vagy! Most ne süppedj vissza az ágyba, hanem gyorsan csinálj még valamit, amihez kell egy kis figyelem. Közben meg értékeld azt ,amit megcsináltál. Hiszen most éppen, hogy tettél valami fontosat , megcsináltad, amit terveztél.

Csinálj még ilyen kicsi terveket és kezdj hozzá.

Mondogasd, hogy megpróbálom, nem veszítek semmit és legalább megpróbálom. Utána értéked magad, hogy hasznos dolgot tettél és ez milyen remek dolog volt és képes voltál rá. A többire is képes leszel.

Ezt nem te írtad ?

[link]

Kis lépésekkel menni fog.

Legyenek terveid.

Ehhez tartsd is magad.

Az ágy ,,elszívja,,az erődet.

Az én sógornőm ilyen.

Ha màr meghallom a hangját , összeszorul a gyomrom.

Csak a rossz ,a keserűség a negativitás.

Érzem ,hogy kiszáll belőlem az élet.

Csak megindulni nehéz.... félek...de most öltözök és hozok anyunak sütit.

Gyalog.

1 km a város ide....

Rz rettenetes a környezet számára is. Nagyon nehéz elviselni valakit, aki mindig a vélt betegségeit fújja.

Szakítottam az egyik szolgáltatást nyújtó ismerősömmel emiatt, máshová járok. Fizetek a munkáért, és mindig ezt duruzsolja, végtelenül fárasztó. Akkor áttért messengerre, kénytelen voltam tiltani.

Tény, hogy segítségre szorul, de nem szabad hagyni, hogy kiszipolyozza a környezetét. Mert ugye azt az elvet is valljuk, hogy szabaduljunk meg a lehúzó, ránk negatív hatású emberektől... nyilván ez családon belül nem egyszerű.

Tégy egy lépést sorsod felé, és észre fogod venni, hogy az is mozdul feléd!

Nagy igazság!Próbáld meg, indulj el Te is!

De ha csak fekszel nem is fog változni semmi!

Mire vársz?

Hidd el szégyellem is.

És mindenben próbálok neki segíteni.

Egyszer olvastam a te hozzászólásod valahol,hogy ez nem betegség,nincs szervi baj és ezt kell beszélnünk magunknak

Sikerült is de aztán csúsztam le a lejtőn mert se a munkahely se más nem változik és nem is fog

Így fogok elrohadni az ágyban.

Igen.

Felkelsz ès gondodkodsz az idős anyukàdról!!!

Pánikbetegség miatt hagyod hogy èdesanyàd megszakadjon ès kiszolgàljon???

Èn is pànikbeteg vagyok ezèrt merem leírni: szégyelld magad!!

Ha jobban vagy a mozgástól, a munkától, attól, hogy célja van a napodnak, az óráidnak, akkor gyakorold!

Igen, egyszer majd csak erre áll be az elméd.

Örültem volna, ha ezt a fórumot nicknévvel írtad volna ki. Úgy nagyobb lett volna a bizodalmam az irányodba, hogy nem csak egy kitalált dolog, amit írsz.

De jóhiszemű vagyok, próbálok segíteni, igaz előbb magamon kellene. :)

Világ életemben hipochonder voltam. Miután átvészeltem másfél éve a koronavírust ez felerősödött bennem, ráadásul társult hozzá egy hatalmas adag szorongás.

A lakásban egyedül szinte nem mertem megmaradni. Tartva attól, hogy valami bajom lesz, és nem lesz rajtam, aki segít. Volt, hogy csak ültem a kanapén és remegtem, nem kötött le semmi. Ráadásul télen, volt, hogy ki sem tudtam mozdulni a lakásból mert olyan volt az időjárás. A tavasz és a nyár könnyebb, mert akkor elmegyek sétálni, találkozom az emberekkel.

De ettől függetlenül én is találok magamon minden másnap valamilyen betegséget.

Holott szinte tetőtől, talpig kivizsgáltattam magam az elmúlt hónapokban. Labor, hasi ultrahang, kardiológia, gyomor, vastagbél tükrözés. Minden vizsgálat kis eltéréstől eltekintve, amivel együtt lehet élni negatív eredményt mutatott. Mégis úgy kelek fel szinte minden nap, hogy maximum néhány hetem lehet hátra.

Voltam már pszichiáternél, aki mindenféle gyógyszert felírt. Aminek jótékony hatását nem igazán észleltem. Pszichológussal történő beszélgetés, ideig,óráig megnyugtat, majd ha valamit észlelek magamon rögtön elindul a fejemben a hülyebogár. :)

Most azzal próbálkozom visszatérni a régi kerékvágásba, hogy azt mondom magamnak, hogy én mindent megtettem az egészségemért. Amennyiben mégis van bennem valami lappangó sz@r, az ellen nem tehetek semmi többet. Illetve azt mantrázom magamnak, hogy amíg valamit bebeszélek magamnak, addig a testem, még ha nincs is semmi bajom azokat a tüneteket produkálni fogja, mert a psziché nagyon érdekes dolgokat tud művelni.

Szóval sűrűn félrehívom magam és próbálok a saját fejemmel beszélni, hogy térjek észhez. Mert, ha magamon nem tudok segíteni, más miért tudna?

Te is próbáld meg ezt, hidd el jobban leszel. Ha pedig jön az elkerülhetetlen, úgysem tudsz semmit tenni ellene.

Igazad van !

Tényleg ez a megoldás,hogy felkelni és csinálni?

Tegnap délután takarítottam és vasaltam,utána jobb volt.

Sétálni is elmentem akkor is jobb volt.

De ma felkeltem és megint szar.

Tényleg ez lenne a megoldás ?

Komolyan kérdezem.

És akkor idő amíg ez beáll?

Mert nem értem ha sétálok,vagy megyek valahova vagy vagyok valakivel,akkor utána jobb.

Akkor ez nem véletlen.

De másnap mindig rossz.

Elfeküdted a kezeidet.

Kezdj el azon rettegni, hogy mi lesz veled, ha anyukád majd nem tud kiszolgálni, ellátni!

Kelj fel, és végezd el a dolgokat helyette! Mozdulj meg, és akkor majd elfelejtesz magadról gondolkodni!

Gondolj anyukádra!

Sajnálom.

Mozdulni ,,,kell,,,ha csak otthon akkor is.

Főleg pedig orvosig juss el.

Ma reggel úgy keltem,hogy zsibbadnak a kezeim,már azonnal hogy ez infarktus.

Remegek reszketek azóta.

Nem csinálok semmit, fekszem és ezen jár az eszem.

Mindig találok valamit... amitől rettegek és félek és ezzel foglalom le magam.

Halál félelmem van,nem köt le semmi, este jobb szokott lenni,de a délelőtt mindig csak agyalással telik.

Anyukám megértő de szegény 70 éves , ő csinál mindent,én csak apró dolgokat.

A házból sem nagyon megyek ki.

Nagyon kérem,ha valaki volt így, kérem írja le mi segített mert így már nem lehet élni.