Rákos a családban .. te hogy élted meg, élted túl? (beszélgetős fórum)
Egy barátnőm rákban halt meg 3 éve, 17 éves volt. Közel állt hozzám. Borzasztó volt, de előtte talán egyszer bőgtem el magam. Ő vigasztalt meg. Ott megfogadtam, többet nem lát sírni, megpróbálok segíteni neki (már amennyire lehet ilyen helyzetben). Minden nap látogattam, sokat voltam vele, borzasztó volt látni, ahogy épül le... A csodaszép haja hogyan tűnik el, és egy szinte duci csajból hogyan lesz csontsovány valaki... A közérzete tűrhető volt, legalábbis előttem soha nem mutatta ki, mennyire kegyetlen az élet vele. Kitartó volt és bizakodó. Én meg minden este bőgtem otthon, hogy hogyan lehet egy fiatal, halálos beteg lány ennyire erős... erősebb nálam. Sajnos gyorsan elment tőlünk, még a mai napig nehezen beszélek róla, és könnybe lábad a szemem, de hát sajnos ez ellen nem lehet mit kezdeni.
Nem tudom, mit írhatnék neked. Sok-sok erőt, kitartást, és legfőkképen JOBBULÁST APUKÁDNAK!!! Tudod, a remény hal meg utoljára, és soha nem szabad feladni! Ismerek sok olyan embert, aki a rákból állt fel, és most egészségesen él! :) Az édesapádnak is tiszta szívből ezt kívánom!!!
Szia!
Neked sok erőt kívánok, Édesapádnak teljes gyógyulást.
Ezen a fórumon sokat olvashatsz a témáról.
Erősítsd,biztasd!!Lássa h.te erős vagy,ebből ő is erőre fog kapni!!Ne adja fel,mert amíg ő hisz benne,nincs gond!!
Biztasd hogy majd megerősödik!
Kitartást!!
Ez sajnos egy nagyon nehéz és hosszú út. Bár rákkal nem találkoztam, de mással meg kellett küzdenük nekük is. Szerintem mindenkinek más az ilyen helyzetekre a túlélési technikája, én próbáltam kicsit kintebb nézni a dolgokat. Hogy vannak emerek, akik háborúba születnek, és sajnos vannak olyanok, akiknek hatalmas terhekkel kell megküzdeniük. Ezt hozza az élet, ezért senki sem hibás. Én esténként gyertyát gyújtottam, és imádkoztam a szerettem jobbulásáért.
Kitartást neked is! ÉS tudod, belőled tudják meríteni ők is az erőt!
Nem sikerült végig írnom mert közben elküldtem véletlenül.
Tudom hogy nem az a lényeg én hogy érzem magam. Az érdekel én hogy tudom segíteni apukámat , anyukámat támogatni, ha én magam teljesen kivagyok borulva.
Még nagyon az elején vagyunk az egésznek, tegnap voltunk a 2. kezelésen.
HOgyan lehet ezt megemészteni, feldolgozni elfogadni a tényt, hogy szerettünk beteg?
Tudom, hogy rengeteg pozitív hozzáállás kell. De jelenleg annyira elkeseredettnek dühősnek és tehetetlennek érzem magam. :(
További ajánlott fórumok:
- Minimálbérből családban egyre nehezebben jövök ki, vagy talán már ki sem jövök.Ti hogyan csináljátok?
- Alkoholista a családban, mit lehetne tenni, hogy befejezze az italozást?
- Influenzás a családban! Szeretnék tanácsokat kérni Tőletek, hogy egy fedél alatt élve egy influenzással, hogyan tudnám megúszni ép bőrrel?
- A családban úton van egy baba, akiről az 5. hónapban állapították meg, hogy vízfejű
- Szerintetek az igaz, hogy minden családban a nőé a főszerep és nem a férfi hordja a kalapot, hanem mi a NŐK?
- Rákos gyermek a családban