Pünkösdi királyság

A pünkösdi királyság hagyománya régi magyar népszokás, amely egészen a középkorig nyúlik vissza. Az ünnepet Pünkösd napján tartották, amikor a természet már teljes pompájában ragyogott, és az emberek örültek a tavasz bőségét hozó ajándékainak.

Ilyenkor a falusi közösségekben fiatal legények versenyeztek egymással különféle ügyességi próbákban – például lóversenyen, tusakodásban, futásban, karikás ostor csattogtatásában, néha még vízben úszásban is. Aki a legjobban szerepelt, azt nevezték ki pünkösdi királynak.

Ez a megtiszteltetés nem volt örök életre szóló – csak néhány napig vagy egy hétig tartott, innen ered a "pünkösdi királyság" kifejezés is, ami mára már azt jelenti: valami rövid ideig tartó dicsőség.

A pünkösdi király különleges jogokat kapott: ingyen ehetett-ihatott a kocsmában, minden lakodalomba meghívták, és nem kellett dolgoznia azon a héten. A gyerekek és lányok körülrajongták, ő volt a falu hőse. Néhol még a pünkösdi királyné-járás is kapcsolódott hozzá: a lányok virágkoszorút tettek a fejére, és végigvonultak vele az utcákon, énekelve, jókívánságokat osztogatva.

Ez az ünnep összekapcsolta a természet megújulását, a fiatal erő próbáját és a közösségi örömöt. Bár ma már ritkábban rendeznek pünkösdi királyválasztást, a hagyomány emléke tovább él a népmesékben, a nyelvben és néhány faluban még mindig megrendezik – hogy emlékeztessen bennünket arra, milyen fontos a közösség, az összefogás és az is, hogy egy röpke pillanat dicsősége is emlékezetes lehet.