Psziché és a testbe zárt fájdalom. (beszélgetős fórum)
Köszi, nem is érzem úgy magam!:) Figyelek!!!-D
Örülök, hogy sokan vagyunk, akik keresik a kiutat.Van füled arra, hogy halljál. Te sem leszel elveszett ember soha.
Ez nagyon tetszett nekem!:)
Kedves Napsugár!
Jó úton haladsz, ha képes vagy foglalkozni nem csak a problémáddal, hanem a gyökerével is. Lényegében már megtaláltad és megfogalmaztad a lényeget. Azt, hogy gyermekkorodban a szüleid nem úgy foglalkoztak veled, ahogy az elvárható lett volna. Hogy ezek a negatív események mik voltak, ezt csakis te tudod. Nem tudom, hogy szóban vagy fizikailag is bátottak-e. Nem vagyunk egyformák, és éppen ezért, azonos események nem egyformán hatnak ránk. De mindenképpen az számít, amit mi érzünk. Azok akik megbántottak lehet, hogy elbagatelizálják a problémádat, ahogy régen sem vették észre, hogy mivel bántanak meg, ezután sem fogják megérteni. De hidd el ez nekik a legrosszabb, mert érzéketlenek. Lesznek majd események, amik majd ráébresztik őket, hogyan kellett volna, illetve hogyan kell cselekedniük. De ez legyen az ő problémájuk.
A lelki problémáink megoldásának kulcsa a saját kezünkben van. A gyógyító segíteni tud a blokkok feloldásában, mert ezek mint egy ólomdarab lerakódott, elállja az egészséges energia áramlását. Pedig ahhoz, hogy a testi, lelki egyensúlyunk helyreálljon szükség van az akadály nélküli pozitív energia áramlására. Te már megtetted ezirányban az első lépést, képes voltál segítséget kérni. De ha nem teljes mértékben használt, ne keseredj el. Nem mindenkinek használ ugyanaz a gyógymód. Sokat számít a gyógyító személye. Lényeges, hogy közös hullámhosszon legyetek. Lényeges, hogy amit te érzel, azt érezze a gyógyító is. Figyelj oda és engedd szabadjára az intuicióidat. Ha érzed, hogy már a beszélgetés alatt erőt, hitet kaptál, akkor ő a te embered. Hidd el nem fogsz csalatkozni.
Ha akarod folytasd a beszélgetést, itt senki nem ismer senkit. Nincsenek következmények. És sokkal több az együttérző ember, mint a lehúzó.
Ha akarod szívesen segítek neked.
Szeretettel
Ági
"A jó dolgoktól boldogok, mosolygósak, magabiztosak leszünk. De a rossz dolgok hasonlóan hatnak, ellenkező irányban."
....mindaddig ,amíg úgy gondoljuk,hogy vannak jó és rossz dolgok,amíg felcímkézünk mindent pozitív vagy negatív tartományba,de ilyen nincs.
Csak a mi gondolataink tesznek rosszá,vagy jóvá,egy történést,embert bármit az életünkben.
Kedves Napsugár és Többiek!
Itt vagyok és folytatom. Délután vagy este visszajövök és beszélgetünk.
Üdv Mindenkinek
Ági
Leírható, h mi volt a betegsége? Én ugyanígy jártam apuval. 49 évesen meghalt. Elvérzett, Végig fogtam a kezét, majd jöttek a "tünetek" és a fóbiák...mire a háziorvos rájött, h nincs semmi bajom testileg, és elküldött a pszihiáterhez. 2 hónap alatt rendbetettek. Ez 1990-ben volt..
A betegségét nem tudom a halálát már szerintem feldolgoztam. Betegségfóbiám van azóta.Igaz sokszor eszembe jut, hogy még simán élhetne.66 éves volt.
Most nézem, ez a fórum már május 8-án meghalt!
Mivel hiába várjuk ági jelentkezését, megkérdezem:Miben nyilvánul meg az, h nem tudod feldolgozni a mamád halálát?
Nem:o(( Az utolsó előtti éjszakájáig fogtam a kezét éjszaka. 9 éves voltam, sajnos anyukámnak is ez a baja, de szerencsére ő jelenleg rendben.(kop,kop)
Nem tudtad feldolgozni????
Én gyermekként átéltem, hogy a nagymamám elvesztettük mellrák miatt, sajnos az egész életemre kihat.
Én is:) Ugyanis érdekelne!:)
köszönöm a bátorítást! várom Ági válaszát is!
Nem tévedtél..ugord át 8-as hozzászólást..és összpontosíts Ágira!!!
lótuszvirág22!Köszönöm , de bántást nem kértem, azt kéretlenül is kapok. Azt hittem itt segítségre számíthatok, de tévedtem.
" Én is sokat szenvedek lelki fájdalmaktól, sokat szorongok, félek, remegek, de ezt nem vallanám be senkinek,"
Ha ez valóban így lenne, ezt sosem irtad volna le.
Tehát mi következik ebből: hogy csak próbálod utánozni a dolgokat-de a valóságban nem éled át.
Kedves Ezo Ági! Én is sokat szenvedek lelki fájdalmaktól, sokat szorongok, félek, remegek, de ezt nem vallanám be senkinek, mert még kiszolgáltatottabb lennék.Régebben próbáltam kibeszélni mindezeket a problémákat, megbeszélni azokkal az emberekkel, akik kiváltották ezeket a kissebségi érzéseket nálam, de csak vissza éltek ezzel és még jobban szerettek volna érzelmileg manipulálni. A sok év alatt volt időm gondolkodni, és kerestem a problémáim okát, csak gyanakszom, biztos nem merek lenni benne, de úgy érzem, hogy nálam az anyai szeretet meg vonása, a szülőknek meg nem felelés okozza az önértékelési zavart. Ezt már kezdem sejteni, hogy így van, csak arra szeretnék tőled választ vagy segítséget kérni, hogy ezt hogy tudom megoldani. a kineziológiai oldás nálam nem működött, viszont annyiban igen, hogy meg erősítette a gyanumat, hogy a problémáimat, az anyukámmal való kaocsolatom okozza. Várom válaszodat. Szeretettel: Erika
Vannak akiket az élet keménnyé tesz. Irigylésre méltó üzletemberek lesznek, mindenhol megállják a helyüket. De otthon is ilyenek. Nem tudnak megnyílni még a társuknak sem. Érzéketlennek tűnnek. Egyik rossz kapcsolatból a másikba lépnek. És így mennek el az évek. Senki nem érti, hogy egy ilyen sikeres pasi vagy nő miért nyúl mindig mellé, ha szerelemről van szó. Hát ők még nem ismerték fel a lényeget, hogy lélek nélkül az élet semmit sem ér. És a lelket meg kell nyitni, fel kell szabadítani, hogy szárnyaljon.
Minden, amit megélünk hatással van ránk. A jó dolgoktól boldogok, mosolygósak, magabiztosak leszünk. De a rossz dolgok hasonlóan hatnak, ellenkező irányban. Azonban van-e valaki, akivel ezt megbeszélhetem? Ezért lényeges, hogy a gyerekeinkkel olyan bizalmas kapcsolatban legyünk, hogy a legféltettebb titkait is el merje mondani. Ennek alapja a bizalom. Ha csak egyszer is visszaélünk vele, ez soha nem jön vissza.
Először nem felülírni, hanem elengedni kell. Úgy képzeld el, hogy beleírtál valamit, azt el kell engedned, majd valóban felülírni. Ez egy magasabb rezgésű energiával történik. A negatív energiákat elengedjük majd pozitívval töltjük. Ez így elsőre kicsit furcsa, de működik. Kérdezzetek nyugodtan tovább, és meséljétek el szomorúságotok okát, ha még emlékeztek rá.
A kamaszkorban rögzült dolgokat is felül lehet írni valamivel?
Szia!
És szerinted hogyan? Engem nagyon is érdekelne.
Legtöbben a gyermekkorban szerzett trauma, sokk hatására szenvedünk pszichés betegségben. Sokszor nem is emlékszünk rá. De a kiszolgáltatottság rákényszerít a felejtésre. De ez csak a felszín. Valahol mélyen ott marad és fertőz. Megfertőzi szívünket, lelkünket, agyunkat, később a szerveinket is. Félelmeink mindenben gátolnak. Érzelmeinket is magunkba fojtjuk. Nehézen működik a párkapcsolat, de lehet hogy a szülő gyermek kapcsolat is. Úgy érezzük egyedül vagyunk a nagyvilágban és megoldásképpen az elzárkózást választjuk. De nem kell hogy így legyen. A fájdalmaktól, félelmektől meg lehet szabadulni. Megtanulhatjuk, hogyan védjük meg magunkat a negatív hatásoktól.
További ajánlott fórumok: