Popper Péter idézetek (beszélgetős fórum)
"Vajon mi lehet a fantáziában rekonstruált élményvilága egy magzatnak? Hogy van egy zárt tér, az anyukája méhe, ahol ő az egyedüli létező, és ebben a saját kozmoszban, ahol ő van egyedül, minden őt szolgálja. Minden azért történik, hogy neki jó legyen, hogy ő fejlődhessen. Ennek következtében pedig lassan növekedve betölti ezt az egész kozmoszt, az egész teret. Ilyen élménye a magzaton kívül csak egy Istennek lehet. Ez egy isteni élmény, hogy egy kozmosznak én vagyok az egyedüli, központi létezője, minden az én szolgálatomra rendelt, és én lassan terjeszkedve és növekedve betöltőm ezt a kozmoszt. Ezt nevezi a pszichoanalízis nárcisztikus ősélménynek. Ha ez igaz, akkor a magzat a születéssel ebből a helyzetből szakad ki, vagyis minden ember egy megtestesült Isten. Egy emberré testesült Isten. Én pontosan érzem ennek a felfogásnak a fantasztikumát, mégis afelé hajlanék, hogy ez a nárcisztikus ősélmény egy isteni ősélmény. Az anyaméh sötétségéből egyszer csak megszületünk a világra, és lőn világosság!"
/Popper Péter/
"Anyám minden szeretete ellenére sem tud belépni az én félelmembe, az én szorongásomba, az én fájdalmamba. Ezt a műtétet egyedül kell végigcsinálnom. Akkor kezdtem megérteni, hogy az ember minden lényeges helyzetben egyedül van. Nem hiszek abban, hogy az élet valódi terheit át lehet ruházni egy másik emberre."
/Popper Péter/
"Én elég erősen meg vagyok fertőzve pszichoanalízissel, illetve bizonyos keleti filozófiákkal, és azt gondolom, hogy az állatoktól való félelem és undor ösztönfélelmeket takar. Egy ember, aki nagyon visszariad az állattól, az a valóságban a saját ösztönlehetőségeitől fél. Az undor, a szorongás, a viszolygás állatokra való rávetítése egy projekció, ami irreális, mert az állat kevésbé félelmetes, mint az ember. Az állatnak nincs rossz szándéka, nincs hátsó gondolata, érzelmileg sokkal tisztábban reagál. Ezért, ha hozzám kerül egy ilyen kliens, én lassan a saját ösztönélete felé fordítom a terápiát. Hogy van a saját szexualitásával, a saját agressziójával, a saját ösztönös viszolygásaival, undorodásaival?"
/Popper Péter/
"Én azt gondolom, hogy tele van a gyerekkor ilyen irreálisan eltúlzott problémákkal, amiket ha a gyerek komolyan vesz, akkor rettenetes szorongások alakulnak ki benne."
/Popper Péter/
"Az emberi képzelet halálosan meg tudja kínozni az embert. Erre már Epiktétosz, a római kor sztoikus filozófusa is rájött, és azt írta, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink."
/Popper Péter/
"A reális félelmek valódi veszélyt jelentenek. Egy adott kultúrában, egy adott társadalomban megnövekedhet a félelem például háborútól, politikai átalakulásoktól, a megélhetés nehézségeitől, a lecsúszástól, a nyomortól. Rengeteg olyan dologgal van tele a világ, ami valódi fenyegetettséget jelent az ember számára. Ha valaki ezektől fél, az nem nevezhető patologikusnak. Joggal fél. Egy társadalom szorongásszintje megnőhet objektív okok miatt."
/Popper Péter/
"A paradox terápiának az a lényege, hogy minden szorongásos, félelmi folyamatban kialakul egy séma. A séma úgy néz ki, hogy elöl fut a kliens, és utána fut a tünete, mint egy harapós kutya. A beteg megpróbál elmenekülni az olyan helyzetek elől, amelyek kiváltják a szorongást, az irreális félelmeket, no de azok a nyomában vannak. A paradox terápia lényege, hogy ezt a meneküléses helyzetet megfordítjuk. Vége a menekülésnek, fordulj szembe a tüneteddel, vállald fel tudatosan, és vond be az akaratlagos szabályozásod alá!"
/Popper Péter/
"Ki tudja, hogyan alakul ki egy irreális félelem? Valószínűleg úgy, hogy egy szorongó ember keres magának valami racionalizálási lehetőséget, például a svábbogarat, az egeret, a kígyót, és arra vetíti rá a fenyegetettségét. Vagyis átalakítja a szorongását irreális félelmekké. Ebből logikusan az következne, hogy fóbiát csak úgy lehet gyógyítani, ha az ember visszafordítja a folyamatot a szorongások felé. Vagyis nem fogadja el, hogy az egér a reális veszély, és megpróbálja egy föltáró terápiában megérteni, hogy mi hozta létre a szorongást."
/Popper Péter/
"Az emberek úgy próbálják a szorongásukat csillapítani, hogy keresnek valami racionális okot, ami nem a valódi ok, de a megértés illúzióját kelti. Ezzel azonban a kérdést nem lehet megoldani."
/Popper Péter/
"Mi a különbség a szorongás és a félelem között? Az, hogy a félelemnek van tudatosan megfogalmazható és valódi tárgya. Ha én félek kilépni az ötödik emeleten az ablakból, az nagyon is racionális. Attól félek, hogy szörnyethalok. Jogos. Ha félek attól, hogy egy oroszlán jön velem szemben a dzsungelben, az is jogos. Vagyis tulajdonképpen kétfajta félelem létezik. Az egyik a reális félelem, amely valódi veszélyektől véd meg engem. A másik az irreális félelem, ami megjelenik akkor is, ha nincs veszély. Nem fenyeget semmi, mégis rám tör a félelem. Míg a reális félelem élni segít, az irreális félelem megnehezíti az életet, ezért tartjuk patologikusnak. Az irreális félelmek legélesebb formája a fóbia, az, hogy a jól megtermett, nyolcvankilós hölgy sikoltva fél az egértől. Hát milyen veszélyt jelent számára az egér? Semmilyet. De a félelem berobban. Ez egy irreális félelem, egy fóbia."
/Popper Péter/
"A szorongás egy irracionális mélységből fakadó tünet, amit nem lehet racionálisan megtámadni. Nem hoz sikert. Megtámadni vagy megszüntetni egy szorongást úgy lehet, hogy feltáró pszichoterápiával utánamegy az ember, mi az a tudattalan ok, ami őt traumatizálja, és ami benne szorongásokat kelt. Ha ez sikerül, akkor elmúlik a szorongás. Ha nem sikerül, akkor nem."
/Popper Péter/
"Az érzéseinkre kell hagyatkozni."
/Popper Péter/
Az önmagát kiküzdő lélek! Az önmagát túlszárnyaló CSODA!
Fény és árnyék! A szkeptikus HIT! A két lábon járó ÖNISMERET!
Popper Péterre emlékezünk! Ne felejtsük el ezt a ZSENIT!