Elhunyt Popper Péter (beszélgetős fórum)
Végső búcsú Popper Pétertől
Megjelent: 2010.04.20. 15:32
Frissítve: 2010.04.20. 16:20
Kedden vettek végső búcsút a 77. életévében elhunyt Popper Péter pszichológustól, írótól családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői a Kozma utcai Zsidó Temetőben.
Végső búcsú Popper Pétertől
Képgaléria
Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora kiemelte, hogy Popper Péter 53 éven át tanított, nevelt. Tanított a SOTE-én, az ELTE-én, a Színház és Filmművészeti Főiskolán és az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen (OR-ZsE).
Nyugdíjazását követően elfogadta az izraeli Bar Ilan Egyetem meghívását és több éven át működött az egyetem vendégprofesszoraként. Hazatérése után, betegsége súlyosabbá válásával csak egyetlen egyetemi státuszáról nem mondott le: halála napjáig az OR-ZsE professzor emeritusa, a Vallástudományi Doktori Iskola Tanácsának tagja maradt.
Schőner Alfréd szerint Poppert vándor hajlama vezérelte a tudományba és utazásaira is. Zsidóságához elkötelezett hűség kötötte, noha formaságaiban kevésbé volt vallásos, a történeteket a mába emelte, mert a jelen megélését tartotta fontosnak. Schőner idézte a már nagybeteg Popper búcsúlevelének részletét, melyben elköszön a számára kedves emberektől: "Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben". "Mester volt a szó legjobb értelmében, bölcsesség és humor jellemezte" - emlékezett az elhunytra Schőner Alfréd, aki végül Popper Péter legkedvesebb mondatát idézte a Bibliából, Dániel könyvéből: "A tehetségesek világítanak, mint az égbolton a fények, és akik sokakat igazságra visznek, világítanak, mint a csillagok, örökkön-örökké".
A pályatársak nevében búcsúzott Pléh Csaba akadémikus, aki Popper Pétert mint a magyarországi modern klinikai pszichológia vezető alakját méltatta. Pléh Csaba emlékeztetett arra, hogy Popper nevéhez fűződött a SOTE I. számú Gyermekklinikáján a gyermekpszichológiai laboratórium létrehozása, amely a magyar klinikai szakpszichológusok meghatározó műhelyévé vált. Az akadémikus felidézte, hogy a Magyar Pszichológiai Szemle, melynek egy évtizeden keresztül főszerkesztője volt Popper, a kibontakozó magyar pszichológiai tudományosság fóruma lett. Harmatta János pszichiáter egykori közvetlen munkatársaként Popper Péter filozófiai megközelítését idézte fel, mellyel a problémákhoz fordult. Mint elmondta, Popper nyugdíjba vonulását követően, a 90-es évek elején a klinikai pszichológusok képzésében oly fontos műhely megszűnt.
Kende Péter, aki a barátok nevében búcsúzott az elhunyttól, a közzétett - 168 óra című laphoz eljuttatott - búcsúlevél részleteit olvasta fel: "...megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele? És én felelek: borzogat."
Videó
Búcsú a példaképtől Popper Péter 1933-2010
Tetszik vagy sem, ő mérce volt. Egy időben divat volt őt leszólni, mert az értékrendje nem mindenkinek volt szimpatikus. Maradjunk annyiban: irigyelték. Mert a szó legigazabb módján polihisztor volt. Nemcsak a magas homloka mögött megbúvó tekervény milliárdok okán, hanem mert mindaz, amit belőlük előcsalt, briliáns volt.
Egyszer szexuálpszichológiai fakultációt tartott az egyetemen, s az évfolyamból valaki lefitymálóan megjegyezte, már ehhez is ért? Azután ő bánhatta a legjobban, hogy nem jött el. Csodálatos mélységeit, váratlan összefüggéseit tárta fel a tanár úr – hát mi másnak, persze hogy a szerelemnek. Töprengés nélkül idézett ókori klasszikusoktól és legújabbkori gondolkodóktól, irodalmi óriásoktól és kevesek által ismert fontos irodalmároktól.
Diákjai rajongtak érte. Mindenki a barátja szeretett volna lenni. Előadásain itták a szavait – emlékszik még erre az állapotra valaki? Minden gondolatáradata katartikus hatással bírt, anélkül, hogy ezt ő akarta volna. A szellem nagysága hozta ezt létre, amely előhullámzott belőle.
De sziporkázó is volt. Úgy bánt a közönségével, mint Chipolla: elvarázsolta őket. Persze, nem is igaz, hogy örökre elment. Életműve itt lobog majd lángoló fáklyaként közöttünk. Tőle tanultuk meg ezeket a sorokat is, egyik kedvenc költőjétől, bizonyos J.A.-tól: „Magamban bíztam eleitől fogva, ha semmije nincs, nem is kerül sokba ez az embernek.”
Úgy kalauzolt minket saját belső útjainkon, fogva a kezünket, mint a kisgyereknek, hogy el ne tévedhessünk ebben a rengetegben.
Sosem olvasta fel az előadásait, úgy vélte, hogy amikor először kerül olyan helyzetbe, hogy csak jegyzetből tud előadni, akkor leteszi a lantot, befejezi a tanítást. Ugyanis az volt az elve, hogy ha a diáktól a vizsgán megköveteli a könyv nélküli felelést, akkor neki is jegyzet nélkül kell tudni előadást tartani.
"Nem volt olyan félév az egyetemen, amikor erkölcsi fejlődést tanítottam, hogy ne állt volna fel egy hallgató azzal, „Professzor úr, azt tetszik tapasztalni, hogy az erkölcsös embernek jobb sora van a társadalomban?” Nem, azt tapasztalom, hogy rosszabb sora van. Nem egy jutalmazott magatartás a tisztesség. „Akkor miért tetszik minket erre tanítani?” Mondom, nyuszi, én nem azt tanítom, hogy jó üzlet tisztességesnek lenni, hanem vannak emberek, akik annak ellenére megpróbálnak tisztességesek maradni, hogy ez társadalmilag hátrányos helyzetet teremt számukra. Ma minden kisiparos, meg egyéb ismerősöm azt mondja, hogy ha nem csal adót, akkor meghal éhen. Hát adót csal. Na, most az erkölcsileg hova vezet, ha lassan mindenki legálisnak érzi az adócsalást? Miközben az amerikai vagy a svéd társadalom kidobja magából az adócsalókat."
részlet a cikkből:
Határozott véleménye volt, és azt el is mondta, a diákjai szerint ezért voltak annyira népszerűek az órái, hogy sokszor be sem lehetett férni a terembe. A magyar közéletről például nemrég ezt mondta: “most egy olyan korszakot élünk, hogy a vízcsapot kinyitom, és szeretet folyik belőle. Nincs az a gonosz politikus, rosszindulatú nagytőkés, akiből második mondatként ne a szeretet buggyanna ki. És akkor én akkorákat vihogok magamban, mint mikor a társaságban a pasi elkezd a szexuális sikereiről beszélni, és én már 10 perc után megkérdezném, hogy mióta tetszik impotensnek lenni? ”
recept az, hogy az életben semmire sincs recept. A látszat borzasztóan csalóka. Ha például egy ötéves kisgyerek a tengerparton kettévág egy gilisztát, akkor mindenki azt mondaná, hogy ez agresszív cselekedet, miközben ha a kisfiú közelében lennének, hallanák, amikor azt mondja: „Te szegényke, most már nem leszel egyedül.” Az ítélkezéssel nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen nem tudjuk, mi van a másik lelkében, nem tudhatom, hogy a másik mit miért csinál.
Az élet hosszú távon igazságos?
– Nem az, miért lenne igazságos? A mélyen hívő költő, Pilinszky egy beszélgetés során egyszer azt mondta nekem, hogy: „Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert tönkreteszitek az emberi életeket azzal, hogy azt hirdetitek, hogy az élet problémái megoldhatók. Ezáltal az ember ugyanis azt gondolja magában, hogy ő a hülye, mert nem tudja megoldani a gondjait önmagával, a szerelmével, vagy nem tud mit kezdeni az anyjával való kapcsolatával. Honnét veszitek ti ezt a marhaságot? Az élet problémái nem megoldhatók, csak elviselhetők. Te úgy gondolkozol, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy, hogy az életben tragédiák vannak és irgalomra van szükség” – vágta a szemembe Pilinszky.
– Bele lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba?
– Bele, többször is.
Kung-Fu-ce írja:
"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam:
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."
Nagyon szerettem....
Rengeteget segítettek az írásai, KÉPES VOLTAM változtatni gondolkodásmódon, stb.-n...
Örülök, hogy kb, fél éve - egy előadásán - találkozhattam Vele személyesen....
Olyan hihetetlen, hogy elment...:(
Idézet :
"Egyszer - még régen, az iskolában - felelnem kellett. Nem tudtam megoldani egy matematikapéldát, valami képletet kellett volna használnom, de nem jutott eszembe. Körbelestem, hátha súg valaki - hát súgott is az osztályelső. Azt súgta:
- Gondolkozz!
Hát nem ilyen segítők vagyunk mi is?"
(Popper Péter
Ő nem halt meg...örökké élni fog!
Legalábbis én mindég emlékezni fogok rá..
Csak azok halnak meg, akiket elfeledünk...szerintem amiket ő írt azok örök érvényüek!
Szerintem kiváló gondolkodót vesztettünk.Szerettem olvasni a gondolatait.
Nyugodjon békében!
Nagyon megdöbbentem, most olvastam, hogy elhunyt.:(
Nyugodjon békében!
Én nagyon szerettem ahogy ő gondolkodott.
A 80-as 90-es években ment a Szókimondó című műsora. Gyerekként ott ragadtam a tv előtt és már akkor tudtam hogy ő egy "EMBER" volt. Lenyűgöző türelme és nyugalma példamutató volt. Nagyon megjegyeztem akkor ezt az embert.
Békéből békébe ment!!
Nyugodjon békében!
Nagyon sajnálom:(
Igen, és Popper Péter pótolhatatlan személy volt...
Nagy veszteség a halála... :((
További ajánlott fórumok:
- Lehet hogy velem van a baj? Mindenki azt mondja elhunyt szerettünk lelke velünk marad...
- Hallottátok, hogy elhunyt Kolonics György? :'-(
- Bank kinek adhatja ki egy elhunyt régi számlakivonatait?
- Melyik megadott körbe tartozó, és már elhunyt ember szemén keresztül néznéd meg a életét, mondjuk egy megmaradó álomként?
- Érzeted már elhunyt hozzátartozód jelenlétét?
- Popper Péter idézetek