Ponyvaregény (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ponyvaregény
A sok hozzászólásból és a címből sajnos tévesen arra következtettem, hogy valami nagyon jó kis téma került terítékre, hát elolvastam, bár ne tettem volna. Szánom-bánom, ha előítéletesnek tűnök, biztos az is vagyok most, felvállalom, de a cikk íróját egyszerűen rettenetesen unszimpatikusnak találom, az egész stílust, gondolatmenetet.
Nem kívánom neki, hogy ilyen hendikeppel induljon az életben, ráadásul tinédzserkorban, ami köztudottan a legérzékenyebb része az életnek, bár ha az oktatásban dolgozik, akkor talán tanult pedagógiát/pszihológiát, tehát tisztában kell(ene) lennie ezzel a ténnyel. "G" nem tehetett arról, hogy a szülei elváltak, hogy rossz volt a házasság, hogy az édesanyja lába alól kicsúszott a talaj, hogy senki nem állt mellette és nem fogta meg a kezét, pedig legbelül, teljesen biztos vagyok benne, nagyon szenvedhetett. A másik, ami iszonyatosan idegesített, az a diplomák, nyelvvizsgák felsorolása...na bumm, kedves Cikkíró, biztos vagyok benne, hogy itt jó pár embernek van, de senki nem kérkedik vele, számomra az intelligencia egyik fokmárője, ha valaki nem ezzel példálózik, bár beigazolódott több mondás is, miszerint 'diplomával intelligenciát nem osztogatnak' és 'ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna'.
Végezetül pedig nagyon remélem, hogy az én gyerekem nem fog veled találkozni a közoktatásban és lehetőleg nem ezt a felfogást fogod továbbadni.
dehogy vállalja, ezt a "barátnőjének" nem merné megmutatni, az tuti! és az is furcsa, hogy nem reagál a hozzászólásokra! Annyira nem bátor!
De akkor az volt, mikor megírta ezt a cikket, és "kibeszélte", lehordta az állítólagos barátnőjét.
Kár hogy a cikkíró nem reagál a kommentekre.
Nekem az derült ki a cikkből, hogy a cikkíró egyeltalán nem barátként viselkedett G-vel. Ha ide merészkedik válaszolhatna pár kérdésre:
Hogy segített-e vajon G-nek és ha igen hogyan??? Mert nagyon úgy tűnik hogy nem.
Ja és nekem szemet szúrt az, hogy nem azt írta hogy a ma már tízéves fiúcska kezelhetetlen és szemtelen stb... hanem azt hogy nem tudja hogy kell viselkedni az anyjával(kíváncsi lennék mit ért ezalatt a cikkíró).
És arra is kíváncsi lennék pontosan mit dolgozik az oktatásban(remélem nem óvónéni, vagy dada mert jajj azoknak a gyerekeknek).
A cikknek az ősanyasághoz vajmi köze van, hogy más kommenteket is felhozzak.
És valóban olyan emberek ítélhetnék meg ezt a helyzetet, amit felvázolt G., akik letettek valamit az asztalra (karrier, családfenntartás, stb), ugyanakkor gyermeket is szültek, nevelnek. Így ilyenformán G., mint ahogy írtam jobban tenné, ha a saját életével foglalkozna.
És egyébként mindannyian jobban tennénk, ha nem foglalkoznál ezzel a cikkel, ha nem kommentálnánk, akkor abból is rájött volna, hogy mélységes bakit követett el a megírásával.
Nem vagyok G. pártján, nem gondolom, hogy úgy jó, ahogy ő csinálja. 20 éves vagyok, érettségim van, nincs semennyi diplomám, nincs két-három nyelvvizsgám, négy hónapos a fiam. Én persze másképp csináltam, feleségül mentem a gyerek apjához, tudom, hogy hogyan akarok továbblépni innen, ha majd kicsit nagyobb lesz a gyerek. Szóval a korai szülés és a tehetetlen állapot között nem érzem a szoros összefüggést. Lehet így is menni és csinálni, bár egészen biztos vagyok benne, hogy nehezebb, mint gyerek nélkül lenne.
Viszont a cikk hangszíne egyáltalán nem tetszik nekem sem. Másodszorra elolvasva is azt látom, hogy "G. ezt elszúrta, miközben ÉN jaj de jól csinálom", "G. otthon van, miközben ÉN - tanulok, dolgozom, háztartástvezetek"
A kedvenc mondatom, hogy "Hiszen amit látok, és ahogy majd én fogom a gyerekemet nevelni, ahhoz képest az a kisfiú csak nő, mint a dudva"
Az "ahogyan majd én fogom a gyerekemet nevelni" egészen addig egészen jó ötlet, míg nem születik tényleg gyereke az embernek, mert én úgy vettem észre, hogy sok mindent "ahogyan" akartam csinálni, aztán "máshogy" lett belőle. Nekem is először elveim voltak, aztán gyerekem lett.
Azért a második indok már eléggé gázos, mert valóban könnyű annak, akinek csak tanulnia kellett.
Egyébként újra elolvastam a cikket, és azért nem hiszem, hogy G-nek olyan rohadt könnyű élete volt/van. De nem nagyon fedi a róla kialakított képet, mikor a cikkíró arról ír, hogy szakközépiskolai érettségivel, és egy nyelvvizsgával is rendelkezik a barátnője. Nézzük már meg, hogy ilyen rossz családi háttér mellett, hány ember tesz le egy nyelvvizsgát? Valószínűsítem, hogy kicsit sok volt neki eddig az élet, és előbb-utóbb kilábal belőle. De ilyen kétszínű barátnőt nem kívánnék senkinek az biztos!
Azon lenne jó túllépni, hogy a konkrét szitu helyett a cikkíróval foglalkoztok.
Azért, mert rendezettebb az élete (amiért mondjuk tett is, nem is keveset), még fogalmazhat meg kritikát. És a kritikát nem azzal kéne félresöpörni, hogy
- irigy, mert nem szült 19 évesen a nagy semmire
- neki könnyű, csak tanulnia kellett
meg ilyenek.
..egyébként én nem éreztem úgy, hogy a cikk gyereknevelés témára lenne kihegyezve.
Érdemes lenne nemcsak azt kiragadni belőle.
az ujjbegyemből vetted ki a szót :D
a gyereknevelés nem csak móka és kacagás; ezt a gyerektelen barátnőim is nagyon jól tudják :D