Ponyvaregény (beszélgetős fórum)

üzenetet vettem

kár, hogy én nem erre akartam kilyukadni :-)

másik: eddig nem bíráltam a lekezelő stílust, (most sem fogom, nem megyek ilyenbe bele meg megpróbáltam témánál maradni), de most már kezd nekem is a "mindenki csak ostobaságot beszél, jót mulatok rajta" dolog szemet szúrni

Sajnos vagy nem én az érzelmek embere vagyok.

Apám alkoholista, mikor a tesóm megszületett, én 5 és fél éves voltam, akkor szöktünk el otthonról. Szó szerint. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor sírva mentem el nagyiékhoz, mert hozzájuk költöztem. Rettegtem, hogy mi lesz addig anyával és az öcsémmel, ha apám véletlenül hazaér. Anyám 3 markos legénnyel ment vissza a holminkért. Viszont soha egy percig nem bánta meg, hogy megszülettünk, még akkor sem, amikor tudta, hogy egyedül iszonyat nehéz lesz felnevelnie minket. Persze nagyiék segítettek, meg a család is.

Amíg nem költöztünk el apámtól, addig pokol volt az életünk. Soha nem tudtuk hogyan állít haza. Minden napos volt a veszekedés, a tányér dobálás. Volt, hogy a szemem láttára verte meg anyámat.

Már vagy 20 éve nem beszéltem vele, az unokája sem érdekli, pedig tudja, hogy megszületett.

Anyám mindent, de mindent megtett, hogy a sok szörnyűséget elfelejtsük, pedig szegények voltunk, de nem számított. Kirándultunk, beszélgettünk... szóval együtt voltunk. 18 évesen költöztem el otthonról, azóta a saját lábamon állok. Most van állásom, párom, gyermekem, igaz a lakás nem saját, de bánja a penész. Boldog vagyok...

Nekem anyám a példaképem, az igazi anya...

Látod,csak közelit a véleményünk:)

Én mindig mérlegelek, aztán megyek az érzéseim után.

Azt én se tartom, helyesnek mikor valaki sportot űz belőle, és még csak nem is gondolkodik el, és később se tesz ellene.

Nekem is van barátnőm, aki 3 babáját is elvesztette 29-34 hét között, és a két babája koraszülött lett, akik ha nem is súlyosan, de betegek.

Van barátnőm aki, 14 éve próbál teherbe esni. Néztem már a szemükbe...:((

Hidd el én így is , úgyis sajnálom a gyerekeket.

És az alapján amit írtál érthető hogy ennyire keményen fogalmaztál.

Sziasztok,

végig olvastam a hsz-eket azóta mióta tegnap írtam, és meg kell mondanom, sokat vidultam a veszekedéseken, meg olyan kijelentéseken, hogy miért is nem védekezik valaki? Kedvencem a hiperaktív gyerek! Szuper! Ettől a szótól már önmagában égnek áll minden hajam szála, és totál egy véleményen vagyok mással, aki szerint sincsen hiperaktív, csak neveletlen. De tök jó, hogy van ilyen szavunk, mert így minden gyerekre akire nincsen kellő odafigyelés rá lehet ezt húzni, ahogyan már más is megjegyezte ezt előttem..

Továbbmegyek; nagyon tetszett a védekezésről amit írt valaki, bár nem egészen értem, hogy miért is az én dolgom az, hogy védekezzek? Vagy miért is nekem kellene óvszert vinnem bárhová? Én úgy gondolom, hogy ez (is) a férfi feladata lenne, de lehet, hogy ódivatú vagyok egyesek szemében. Hála Istennek a pároméban nem.

Aztán, ott van az is, hogy attól hogy nincsen gyerekem, még meg tudom ítélni, hogy ki a neveletlen, vagy ki az, akire otthon nincsen figyelve. G. kisfia ezek közé tartozik. Egy szóval nem állítottam sehol, hogy vadállat, ezt már valamelyik hozzászóló találta ki. Amit én azonban neveletlennek hívok, az az, hogy a gyerek bármikor gondolkodás nélkül bokán rúgja a saját anyját ha arról van szó, (10 éves!), vagy haéppen nem tetszik neki valami, vagy nem kap valamit(teljesen mindegy, hogy miért nem), simán hasra vágja magát az üzletben ahol vannak, vagy a játszótéren, amikor indulni kell haza felé, és a gyerek még maradni akar(na). G erre viszont nem tesz semmit, leginkább ráhagyja, és maradnak, vagy megkapja amit akar. Ha azonban bárki erőteljesebben rászólna, megint csak kitör a palotaforradalom, és szó szerint sértegeti a felnőttet. Na mi ez, ha nem neveletlenség?

A pilóta, vagy bármilyen álommunkáról csak annyit, hogy bármennyire is szeretném én, hogy a gyerekemből mondjuk olimpiai bajnok úszó legyen, vagy megnyerje a Megasztár 22-t, ha egyszer nincsen hangja, vagy víziszonya van, nem fogom erőltetni csak azért mert nekem az az álmom. Nekem az a meglátásom - és volt is ilyen példa a munkám során - hogy egy egyébként másban tehetséges gyereket elvittek a Balettintézetbe csak mert anyukát annak idején nem vették fel. Gyereket felvették és ki nem állhatja. Ezért tényleg megérte, nem? Gyerek kijárja a neki szánt utat, teljesít mert - csak hogy a balettnál maradjunk - erre nevelik, csak éppen boldog nem lesz soha.

Azért mert G. nem lett stewardess, mert ahhoz angolul kellett volna megtanulni, és egyébként is mint tudjuk ott a gyerek, ezért majd a fia valóra váltja az ő álmát. Pilóta formájában. Az, hogy a gyerek mit akar? Nem mindegy? Én vagyok az anyja, én tudom, mi a jó neki... vagy nem! Gyerek nem lesz boldog? Miért ne lenne? Én is az lettem volna...

Ne adj' isten, el sem jut odáig, hiszen nem veszik fel a főiskolára. Viszont mivel egész addigi életében másra sem készült csak erre, a világ számra pilótákból és repülőgépekből áll, mást nem tud elképzelni már magának, tehát lesz belőle egy szegény szerencsétlen ember. De jó lesz neki! Na meg az anyjának. És ha nem vigyáznak még meg is utálják egymást. Teszem hozzá lehet, hogy akkor is, ha netán pilóta lesz a gyerekből, mert lehet, hogy néhány év múlva rájön, hogy ő buszsofőr akart lenni. Vagy vadakat terelő juhász.

Ja és a másik: szeretek repülni, tényleg, de merem remélni, hogy a pilóta aki a gépet vezeti nem kettes diplomát kapott, mint ahogy - és gondolom, ebben talán egyetértünk - azt is remélem, hogy az építőmérnök, aki a házat építette ahol lakunk, nem bukdácsolt az egyetemen.

Camembert-nek üzenem, hogy az űrhajós és a vasutas között azért elég sok lépcsőfok van, mellesleg nem is rokonszakma.

Csak ennyit szerettem volna...

Ebben igazad van, nálam csak fekete fehér van. Én ilyen vagyok, most mondhatnám, hogy kaptam elég pofont az élettől, megdolgoztam a boldogságomért, a gyermekemért, mert sajnos nehezen fogant meg.

Alapvetően pozitív vagyok és barátságos, de vannak dolgok, amik kiverik nálam a biztosítékot, ilyen pl az abortusz. Nem mondom, hogy én mindent tökéletesen gondolok, sőt...

Életem során sok embert, sorsot, ismerhettem meg, láttam az emberek jó és "állatias" oldalát is.

Mikor a babánknak vásároltam ruhákat, akkor találkoztam egy nővel, aki a meg nem született kisfia ruháit adta el. 36-ik héten halt meg a baba a méhében... :-(((( sajnos tudnék még ilyeneket mesélni, sőt láttam milyen,ha mostohán bánnak egy gyerekkel. Láttad volna mennyire de mennyire szomorú volt ennek a nőnek a szeme... és amikor a hobbi abortuszozás kerül szóba, nekem óhatatlanul az ilyen történetek jutnak eszembe.

Vagy egy közeli ismerősöm, akik már mindent kipróbáltak, hogy babájuk lehessen. Még a lombik sem jött össze nekik... rá is ment a házasságuk.

Én sem akartam ellenséges lenni, sőt nem akarom a véleményemet senkire ráerőszakolni, de van, amire nincs mentség a szememben.

Nem akartam ellenségesnek tűnni.Csak nekem úgy tűnik, számodra csak fekete-fehér létezik.

Ha annyira abortusz párti lennék, két manóval kevesebbet szültem volna. Hiszen védekeztem, tehát nem terveztük.

De azt is tudom, a legtöbb embernél, ez a döntés nem olyan mintha arról döntene, milyen színű ruhát vegyen fel.Van akit lelkileg igenis megvisel.

Láttam abortuszról, szóló filmet, sőt mikor kórházba dolgoztam, voltam is bent műtőbe.

Én inkább azokra utaltam, akik védekezés mellett lettek terhesek, vagy ne adja megerőszakolták őket.

Azt mikor valaki, szinte rendszeresen vissza jár abortuszra, én is felelőtlennek tartom..

Sajnos,olyan településen élek, ahol, sok kislány szül 18 éves kora előtt, van ahol sorba jönnek a gyerekek. Van olyan család ahol 13 gyerek van, két tartósan beteget a nagyi neveli.

S nem akartam személyeskedni, bocs ha annak érezted...csak kíváncsi lettem volna ha néha tudnád a tényeket...mi lenne a véleményed.

Én azt gondolom, ha egy emberke megszületik,és mindig van egy tál étel az asztalon...és sok sok szeretet nincs gond...lehet nagyon boldog kiegyensúlyozott felnőtt...

Egyetlen szóval sem említettem, hogy hazudnál. Csupán számomra ez annyira hihetetlen, és tőlem távol álló gondolkodásmód, hogy nem igazán tudom elképzelni.

Úgy tűnik valahogyan ösztönösen olyan emberekkel, köztük családosokkal veszem körül magam, akik úgy gondolkodnak az életről, mint Vicububu.

Lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva...

Megértem az álláspontodat, sőt bármilyen meglepő értettem, amit le akartál írni, mert nem vagyok szellemi fogyatékos.

Viszont talán érdemes lenne, olyan fórumokon olvasgatni, ahol a beteg gyereket is vállalták, tudva a következményekről, de megadták az esélyt az életre.

Szerintem kár ezen vitatkozni, egy másik abortuszos fórumon már kifejtettem a véleményem a témáról, ha akarod olvasd el. Ott is és máskor is én a megelőzésen vagyok, nem az értelmetlen, hobbi szintű abortuszozásról. Már ha fogalmazhatok így.

Nem hiszem, hogy az álláspontunk közeledni fog, és nem szeretnék értelmetlen, személyeskedő vitába belefolyni, mert nem szeretem az ellenségeskedő légkört.

Még mindig nem értek veled egyet...de, úgy látszik nem érted, amit mondani próbáltam.

Az említett család állítólag akarta a gyerekeket, még a hatódik babát is, aki valószínű, a bántalmazások miatt törött csontokkal született, és három hetet élt. Pedig, mindenki mondta neki, hogy ne tartsa meg, de ő arra hivatkozott nem öli meg a gyerekét.

Szerinted mi lett volna jobb ennek a babának?

Három héten keresztül, szenvedni..már az anyaméhben is.....vagy ha az anya úgy dönt nem tartja meg?

Kíváncsi vagyok, ha mérlegelned kell, mennyire vagy emberséges?

Van fogalmad, hány "sérült" ember szaladgál a világban, mert nem akarták, de megszületett?

Igen, sajnos, sokan vannak akiknek nem lehet babája....biztos jobb lenne ilyen szülőknél, azoknak a gyerekeknek, akiket a kukába dobtak. De sajnos van néhány kisbaba akik életbe se maradnak...nekik mi lett volna a jobb.??

Te pedig igen határozott vagy és vállalod önmagad,a véleményed, ami szerintem jó dolog, szerintem pont ezért jó anyuka lehetnél, a következetesség szerintem alap, sok szülőnek kéne feltankolni belőle :-)remélem, ha eljön az idő amikor meggondolod magad gyerekvállalás ügyileg,és belefogsz, rámírsz:-)

Megkérdezhetem a csillagjegyed?

"Na de azért szülni, hogy öreg koromra valaki legyen velem, és ez elvárjam? Butaság. hiszen a mai viszonyok szerint lehet, hogy a Te gyereked is több ezer km-re lesz tőled, egy külön élettel és családdal, és nem biztos, hogy azt fogod kapni, amire vártál. . . . . és nem is az ő hibája lesz. "

Ne haragudj, de azért ez elég kemény. Én még nem találkoztam olyan szülő anyával, aki azért vállalt gyereket, hogy majd az pesztrálja öreg korára. Biztosan van ilyen is bár elég nehezen tudom elképzelni.

Én nem vágyom gyerekere és védekezem is ellene, és ha terhes leszek nem fogom megtartani. Én nem vagyok sem felelőtlen, sem önző.

Az élet produkál bizonyos dolgokat, de mindig reálisan, a lehetőségeket mérlegelve kell dönteni, és nem a pillanatnyi elvakult érzelmeink szerint. Ez a felelősség szerintem.

A szülői segítség pedig. Imádom a szüleimet, de elutasítom azt, hogy valaki "ápolónőt" szüljön. Segíteni fogom őket, amiben csak tudom, a lehetőségeim szerint. Na de azért szülni, hogy öreg koromra valaki legyen velem, és ez elvárjam? Butaság. hiszen a mai viszonyok szerint lehet, hogy a Te gyereked is több ezer km-re lesz tőled, egy külön élettel és családdal, és nem biztos, hogy azt fogod kapni, amire vártál..... és nem is az ő hibája lesz.

Ha megtudtad teremteni a feltételeket, akkor Te szerencsés vagy. De az a feltétel ne úgy legyen megteremtve, hogy a szülő közben nem "él", nem éli meg az életét, nem élvezi, csak azért hajt, hogy a gyereknek minden meglegyen. Ezt butaságnak tartom.

Nem tudom, hogy az abortuszok többsége miért jön létre, a fogamzásgátlók miatt vagy csak nem akarásból, erről nincsenek infóim, de sajnos sokan úgy járnak, mintha mi sem lenne természetesebb,visszajárók, erről talán illetékes orvosok tudnának mesélni. Sajnálom az állatokat, de az embereket még jobban, igen, akkor is sajnálom amikor a csirkét le kell vágni, de ez már a túlélés törvénye.

Biztosan nem kell mindenkinek gyerek, ezt nem vitatom, van aki nem alkalmas rá,illetve nagyon nem vágyik rá, az ne essen teherbe:-). Ha azonban valaki megteheti és a karrierje miatt nem vállalja , azt sajnálom. Szerintem nem lehet mindenre felkészülni, az élet olyan dolgokat tud produkálni, amire nem is gondolnánk. Én szültem és meg tudtuk teremteni utána is a feltételeket, mégsem érzem magam felelőtlennek.Amire szüksége volt,illetve van a gyerekeinknek, eddig meg tudtuk teremteni, ha néha nehezen is. Szerintem a szülői segítség sem ciki, amikor a szüleim idősek lesznek és a segítségemre szorulnak, ugyanúgy természetes, hogy visszasegítem Őket. Ezt persze nyilván családi helyzetek válogatják, nálunk természetes, van aki úgy érzi leköteleződött, nekem rosszul esne, ha a gyerekeim így gondolnának rám.

Ahogyan írtad, az esetek 1% a "véletlen" terherbeesés. Én igenis keményen fogalmazok, és nagyon elítélem a kényelmi szempontok miatti abortuszt. Senki nem kényszerítette rá, hogy terhes legyen. Egy felnőtt ember tudja, hogy ha védekezés nélkül él szexuális életet, annak van következménye.

Tudod, hány olyan nőt ismerek, aki a fél veséjét odaadná, hogy végre terhes legyen, életet adjon egy kis embernek. Egyesek meg szívfájdalom nélkül megölik a magzatuk, mert nem fér bele az ütemtervbe. Sajnálom, de az ilyenekkel kapcsolatban soha nem fog megváltozni a véleményem soha.

Sőt ismertem olyan nőt, aki inkább nem evett, de mindent az ég világon megadott a gyerekének. Sokszor, mi a kolléganői adtunk neki enni.

Az általad felvázolt "családban" meg nyilván a szülők vajmi keveset foglalkoztak a felelős szexuális élettel.

Ez a hiperaktivitás, ez egy viszonylag új dolog, amikor én gyerek voltam, még nem voltak hiperaktív gyerekek.

Ez tipikusan egy eufemisztikus megnevezése a neveletlen vis vadócoknak szerintem.

De ma már minden nyüzsgős, pörgős gyerekre azt mondják, hogy hiperaktív - ezzel kábé meg is magyarázzák a dolgot, széttárják a kezüket, bocs, nincs mit tenni, ez ilyen.

Hát szerintem meg nem.

Szerintem az abortuszok nagy százaléka a fogamzásgátlók hibaszázalékának következménye. Aki pedig az mellett marad terhes, szerintem nem nagyon gondolkozik, hogy megtartsa, hiszen azért védekezett, hogy ne legyen terhes. A néma sikoly, meg ez a sok manipulatív film mind azért van, hogy minden gyerek meg legyen tartva....

Én nem sajnálnék egy pár hetes "kezdeményt" "megölni". Az emberek sokkal barbárabbak ennél. Vajon Te sajnálod az állatokat, akikből ételt készítesz a gyerekeidnek? Azokat, akik azért vannak kiirtva, és kitéve az otthonukból, mert kell bármilyen testrészük, vagy csak a hely, ahol élnek? És ők már kifejlett, érző, évek óta élő élőlények. És igen, én semmivel sem érzem magam különbnek az állatoknál, még ha tudok is beszélni...

És azt vallom, hogy nem kell mindenkinek gyerek. Szüljön gyereket az, aki meg tudja teremteni a szükséges feltételeket. És most ne jöjjön az, hogy akkor várhat mindenki. Ha nem tudja csinálni, ne szülje.

Nem tudom, hogy közeledtünk-e.... :)

Nem akarom védeni a cikk íróját. Van ami a z írásában nekem se tetszett.

Nem tudom védekezett e? De, túlzásnak tartom a tények ismerete nélkül elítélni, a baba vállalás kérdésében..

Ha te annyira felvilágosult vagy, tudhatod, hogy sok módszer csak 99%, vagy annyi se (saját bőrömön tapasztaltam, 5-ből 2 manóm fogamzásgátló mellett fogant).

Nem vagyok abortusz párti, de még mindig jobb, mint a világra, hozni a gyereket, kitudja milyen körülmények közé.

Pl.: a szomszédba öt kisgyerek él, apuka iszik, veri anyukát, ellátást nem kap, mert egy napot nem dolgozott. Amit a gyerekek után kapnak abból fizeti az alkoholt, a gyerekek elmondása szerint, csak az iskolába esznek, (néha kicsenik az osztálytársaik táskájából azok tízóraiját , annyira éhesek). Vagy ahol, a gyerekhez nincs türelem, és szeretet helyett csak pofonokat kap....És még lehetne sorolni...

Nem csak vakon ítélkezni kell, hanem mérlegelni....

És ne ítélj,ilyen keményen, mert sose tudhatod mit hoz a holnap...

Hát különbözőek vagyunk, ez így jó,akkor kiegészítjük egymást! Én azért kívánom legyen mielőbb gyereked :-)másképp látja utána az ember a világot. Sok barátnőm van, aki azt mondja, miután megszületett a gyerkőc elgondolkozott mi is volt előtte, ami legalább ilyen boldoggá tette, és nem tudott rá válaszolni. De van olyan ismerősöm is aki inkább kutyákat tart, soha nem akart gyereket és talán neki tényleg jobb is így. Sok minden nyilván neveltetés kérdése, én erre szocializálódtam, nem bánom, nekem jó így. De anyósomnak van egy mondása ami szerintem nagyon igaz: ,,Gyereket csak ész nélkül lehet csinálni." Ha arra várok, mikor lesz elég pénzem, olyan állásom, ahonnan nyugodtan eljöhetek, stb. lehet túl sokáig várok.Szerintem abortuszt javasolni bárkinek is roppant nagy felelősség, visszafordíthatatlan, én a védekezésre helyezném a hangsúlyt, ha valaki nem akar gyereket, akkor védekezzen, ne abortuszra szaladgáljon.Persze biztosan vannak kivételek. De nekem két barátnőm is van, akik elmentek fiatalkorukban, most az egyik 40 éves és hiába szeretne gyereket, a másiknak meg rögtön megmondták nem is lehet neki soha. Boldogtalanok, az egyik minden évben számon tartja hány éves lenne a gyereke, és nem tud szabadulni a lelkiismeret furdalástól.

Sokan azt gondolják, amit nem látunk az nem fáj, egy 12 hetes magzatnak már szinte mindene megvan, mocorog odabenn és ultrahangon hallod a szívverését, ami már élet. Nem akarlak meggyőzni, csak szerintem sokan azt gondolják ami odabenn van, azt még nyugodtan meg lehet ölni, ami meg már kibújt és akkor dobják kukába az már bűn. Szerintem nincs sok különbség, de ez az az én álláspontom.Nekem a felelősségvállalás nem a döntésnél kezdődik, hogy megtartsam-e vagy sem, hanem ott, teherbe essek vagy sem. Kislánykoromban láttam a sikoly című filmet, ami gyerekként olyan hatással volt rám, hogy örökre elriasztott az abortusztól.

Ma reggel megkérdezte a lányom, anya alhatok szombaton a barátomnál? (17 lesz februárban) Mire én persze kicsim, csak legyen nálad óvszer...szóval szerintem a szülők többsége ennyit sem tesz meg, pedig ez tényleg semmiség, pedig életet menthet...na remélem közeledtünk egymáshoz, hogy ne legyek annyira bizarr :-)

Nem bántottál meg, csak én pont az ellenkező oldal vagyok, és számomra döbbenetes amit írsz. Hogy mit ér az élet gyerek nélkül, meg, hogy akár a nagymama is nevelje, csak maradjon életben.....

Én, mint nő, feleség, tökéletesen boldog vagy és elégedett az életemmel és nem attól fog érni valamit, hogy lesz-e gyerekem. Sőt! És mivel azt az életet nekem kell(ene) becsületesen és tisztességesen felnevelni, és az én testemben fejlődne, jogom van eldönteni, hogy akarom-e vagy sem. Ha pedig a körülmények nem adottak, eszembe se jutna. (Mondjuk így se.) Felelőtlen embernek tartom azt, aki nem úgy vállal gyermeket, hogy az összes eshetőségre felkészül, ami egy gyerek életével járhat, és nem teremti meg az egészséges fejlődéshez szükséges feltételeket.

Így például én nem szülnék a szüleim nyakára, ha én nem tudnám nevelni, és ha nem érezném magam aktuálisan bármi okból képesnek a nevelésére, akkor gondolkodás nélkül elvetetném, hiszen a saját testem és életem. Már nem azt a kort éljük, amikor a fajfenntartásért kell szaporodni, sőt..... szóval, csak ennyi. Hogy nekem a Te verziód túl bizarr.... Neked meg nyilván az enyém. :)