Ponyvaregény (beszélgetős fórum)

Amiket leírtál teljesen igazad van, teljesen egyet is értek.

De! Nekem is van olyan barátom, akivel nem cserélnék életet, és pont a hozzáállása miatt. Mégsem írom ki ide, hogy micsoda szánalmas lény (bár én nem tartom annak a barátomat) és írom le, hogy bezzeg én milyen fasza csaj is vagyok, ahogy azt a cikkíró tette.

Félreértesz teljesen.

Az én véleményem a cikkben szereplő lányról az, hogy bár nem volt tündérmese a gyerekkora, de az ő saját személyisége vastagon hibás abban, hogy ennyire félrecsúszott az élete. Nem tartom selejtnek emiatt, hanem gyenge embernek. Akit nem kell felmenteni, és vétlen, sajnálatra méltó, segíteni való kis prüntyinek beállítani.

Őszintén szólva nem érzem úgy, hogy megkeményített az élet, fejlett az empátiás érzékem, és sokszor vagyok naiv, simán át lehet verni. De ezt zárójelbe, nem rólam szól a dolog :)

Csak az nem tetszik, amikor valaki abszolút fel van mentve a tettei, döntései következménye alól, a "környezet a hibás" jelszóval. Ezzel nem értek egyet - úgy általában sem, de a konkrét esetben meg aztán abszolút nem.

Amit magadról leirtál beigazolja a gyanúmat, hogy valószinüleg neked sem lehetett valami könnyü, és mivel te tudtál másképp dönteni, ezért mindenki más, aki nem tud, az egy selejt. Sajnálom, hogy téged megkeményitett az élet, de attól még nem ez a természetes, és rossz, hogy ezt te igy akarod beállitani. Ha teirtad volna ezt a cikket, akkor legalább lett volna jogalapod kritikusnak lenni, de a cikkirónak nincs, ezért rossz, hogy őt véded.

(nincs hosszú i,ü-m)

Nem beszél úgy a cikkíró a csajról, mint egy darab sz@rról.

Szerintem én nem ítélkezem, egyszerűen csak azt a hozzáállást utasítom el, hogy szegény csaj nem tehet semmiről, mert a körülmények, meg a hendikep...

Nem megyek bele, mert nincs erre igényem, de a cikkben leírtaknál egy hangyányit sz@rabb pozícióból indultam az életben. De ez igazából fel sem tűnt egy csomó ideig, mert nekem az volt a normális, csak azt ismertem, és elfogadtam, hogy hát igen, az élet ilyen. Csak kb 14 éves korom körül kezdett leesni a tantusz, hogy bzmeg mások mennyire másképp élnek, ez is van nekik, azt is együtt csinálják, stb. Én már a középiskolai jelentkezési lapomat is egyedül töltöttem ki, mert kábé csak engem érdekelt a dolog.

Mindezek alapján, tehát nem az elefántcsont-toronyból kinyilatkoztatva, hanem a saját példám alapján mondom azt, hogy az egész hendikep-dolog kimenetele AZ EGYÉNTŐL függ, ha az egyén sodródó, gyenge ember, akkor segítséggel SEM fog megváltozni, ha pedig erős, és nem azonosul az "ó én szegény szerencsétlen" szereppel, hanem előre néz, akkor segítség nélkül is le tudja dolgozni a hátrányokat.

Ez meggyőződésem. A saját példám és mások példái alapján.

Eleve lábrázást kapok attól, ha emberek a családi háttérrel magyarázzák a rossz természetüket, sikertelenségüket stb. Hát nemár! Ez van, ezt dobta a gép, abból főzünk, ami van. Lehet hogy lassabban, lehet, hogy kis kitérőkkel, de ugyanúgy elérhetünk jó szintre, mint a rendezett családi háttérrel rendelkezők. De ha mondjuk annyira ostoba valaki, hogy 19 évesen szül, arra nem nagyon tudok mit mondani. Mert itt nem az iszonyat nagy gyerek utáni vágyat érzem, hanem a hatalmas ostobaságot.

Kedves Mindenki!

Volt szerencsém beleolvasni a cikkíró más fórumaiba is és elképesztő, hogy ott is kicsapta biztosítékot, nem is egyszer...Arrogáns és lekezelő!Nem is érdemes foglalkozni vele...

Nem akarok átmenni személyeskedésbe.

De például, a rossz családi helyzet lehet ok arra, hogy ha véletlenül teherbe esik valaki, akkor nem veteti el. Ahogy elnézem G életét eléggé nagy deficitje lehet szeretetből. Ezenkívül visszatérve a hendikeppes témára, nem az lett volna jó neki, ha válás helyett évek alatt egymást kikészítik a szülei, hanem, ha szeretik egymást, és támogatják a gyereküket. Ez lett volna normális, és akkor ez nem lenne hendikepp. Ha normális környezetben nő fel, nem kell a gyerekkora nagy részét boldogtalanságban eltöltenie, akkor talán már megért volna arra, hogy merjen felnőtt lenni, és felvállalja az élet nehézségeit is. Nem az ő hibája, hogy nem nevelődött rendesen, hanem a szüleié, viszont ilyenkor segítség kellene neki, hogy sikerüljön felnőni, és normálisan élni. A cikkírónak, ha tényleg barátja lenne, vagy egyszerűen, ha jót akarna neki, akkor ebben segítene. Ezenkívül visszavonom, hogy el kellene mondania G-nek ezt a cikk témát, ettől G élete csak még rosszabb lenne, inkább gőzerővel el kellene kezdeni segíteni neki, hogy talpra álljon.

Kedves cikkíró!

Nekem sincs diplomám és nyelvvizsgám se, és van gyerekem,( bár nem fiatalon és véletlenül szültem), de nem érzem magam élve eltemetve! Nem is sajnálom magam és szomorú, hogy a hozzád hasonlók viszont lesajnálnak. Én boldog vagyok és értékes embernek érzem magam így is. Lehet, hogy az állítólagos barátnőd , akit szépen kibeszéltél is máshogy ítéli meg a saját életét, mint Te az övét.

Jó néhány gondolat megfogalmazódott bennem. De előszór az utolsó mondatra reagálnék: Az , hogy valaki az oktatásban dolgozik nem jelenti azt, hogy tudja, hogyan kell gyereket nevelni, és, hogy mint szülő, nem fog soha hibát elkövetni, a saját gyerekének nevelésében.

Az biztos, sokat jelent a háttér amit az ember a szülői házból visz magával.....de ha, valakinek az élete félresiklik és nincs senki aki "megfogja a kezét", vagy észérvekkel kirángassa őt, akkor az az élet tovább, fog siklani...:))

Az igaz, hogy gyerekek mellett lehet tanulni (én is azt teszem, öt gyerkőc mellett járok egyetemre), de nehéz, az ember néha nem biztos benne mivel tesz jót a gyerekének?!

Elvált szülők: ez mitől lenne hendikep? Az lett volna a jó, ha nem válnak el, csak szépen lassan kikészítik egymást?

Rossz anyagi helyzet: lehet elmenni dolgozni, senki sem tiltja meg. Ez sem hendikep.

Lecsúszott édesanya, aki inni kezd: a cikkben az van, hogy G istenítette az édesanyját. A válás után G anyja lecsúszott, inni kezdett, G meg eljárt bulizni. Talán csak nem egy önző kis dög ez a G?

Nem túl jó viszony az apjával: ez sem hendikep. Miért lenne az? Miben gátolta meg G-t?

Rossz lakókörnyezet/rossz lakáshelyzet: a munka, és ennek folyományaként a pénzkeresés erre is gyógyír lehet.

Az anyja halála: nehéz helyzet, megviseli az embert, de miért is hendikep? Miben hátráltatja G-t?

Ami hendikep:

- korai terhesség. Ha nem akarta, akkor nem kellett volna megtartania.

- G hozzáállása az élethez: bulizom, élek bele a világba, 19 évesen fölcsinálnak, megtartom, a gyerek már óvodába jár, de én még mindig otthon vakarom a micsodámat, nem tanulok, nem dolgozom

Ezekről nem tudom, ki tehet G-n kívül.

- elvált szülők

- rossz anyagi helyzet

- lecsúszott édesanya, aki inni kezd

- nem túl jó viszony az apjával

- rossz lakókörnyezet

- az anyja halála

- korai terhesség, amit valószínűleg nem akart, és az apa sincs mellette

- rossz lakáshelyzet

Nem tudom, neked mit jelent a hendikep, de ha ezek nem azok, akkor nem tudom mi az...ha gyilkosok között nevelkedsz, megerőszakolnak, vagy árvaházban nőssz fel..csak ez lehet szerinted hendikep? Nem értem.

Amúgy miért is indult pontosan hendikeppel G?

Mert ha jól értettem, válás előttig jó színvoalon éltek, utána az anyjával élt, már alacsonyabb színvonalon.

A hendikep leginkább a 19 évesen bevállalt gyerek miatt alakult ki. Hiszen gyerekkel már nem otthon lakott, hanem a nagyszüleinél/apjánál.

Tehát feltételezem szülés előtt is költözhetett volna.

Csak valszeg volt abban jó is, hogy az anyjával élt, gondolom, az anyja pont lesz@rta, hogy bulizik, nem tanul stb., míg ha nagysülőkhöz/apuhoz költözik, ott esetleg lettek volna elvárások.

A bölcs nagymamám mindig azt mondta, az okos ember azzal sem dicsekszik amilye van, a buta meg azzal is, amilye nincs...

Igazad van, sokan vagyunk itt biztos diplomákkal, nyelvvizsgákkal, jó állással, közben gyereket nevelünk, háztartást vezetünk, próbálunk csinosak maradni... stb. Mégse ítélkezünk.