Pokoli történetek (beszélgetés)

Igen, emlékszem rá, mármint a korfusra is. Nagyon szomorú és tragikus. Én már csak azért sem ugranék utánuk, mert én sem tudok úszni.

És ami igaz az igaz, a lepratelepre sem mennék el, vagy Kambodzsába, amilyen állapotok vannak. Le a kalappal Tvrtko és a többiek előtt, hogy ilyen áldozatkészségre képesek. Nélkülük nem is hallannánk ezekről a borzalmakról.

11 könyve van összesen /tudtommal/, de ebből 3 könyv bővített kiadás, amibe leír pár érdekesebb történette újból és, h azóta mi történt az illetőkkel.

ez a Bobhercegnő arról szól, h egy fiatal lány kiment amerikába és egy "bnőjével" elkezdtek bobozni maguk teremtették rá elő a pénzt. és indultak az olimpián is. de előtta, mintha lett volna egy baleset ami után kérdéses volt, h tudnak-e indulni az olimpián. húúú, d emegfogtál ezzel a kérdéssel, h miről szól :D most elővettem ám a könyvet és elolvasom mégegyszer a történetet.. egyébként az alexandra.hu oldalon most akcióban lehet hozzájutni a tvrutko könyvekhez, vagyis pár napja még úgy volt.

meg volt egy érdekes története Z/ figyel téged! mikor egy 17éves srác kukkolta a nőket és e-maileket küldözgetett nekik, h Z/ figyel téged. és kiderült, h orvos v nem is tuom milyen szülők gyereke és ez volt a "hobbija" h nőket figyel meg és félelemben tartja őket.

Sajnos, nem mindegyik végződhet jól - mint ahogy ezek a kampbodzsai árvák története sem - hiszen kivitték nekik a segélyeket (nem semmi utakon és milyen áron), de szomorú, hogy nem lehet őket kimenekíteni a nyomorból... és hány ilyen nyomortelep van a világon... éhező gyermekek, emberek és így tovább.

Hány könyve van egyébként ezekről a poklokról?

A Bobhercegnőt még nem olvastam. Miről szól?

Ha minden igaz, én is babát várok, kicsit lehidaltam, mikor olvastam a kambodzsai nőkről, akiket lefizettek, hogy béranyák legyenek, de úgy, hogy ahogy nő a hasuk egy deszkával, meg kötéllel leszorítják, így szerencsétlen baba torzsszülött, szörnyeteg lesz, mire megszületik: a feje ellaposodik, a szemei kidüllednek, a karjai-lábai pókszerű nyúlványokba megy át... úgy keresnek pénzt velük, miután megszületnek, hogy mutogatják őket... s ha ez még nem lenne elég, minden nap a "gazdájuk" megcsipkedi őket egy ollóval, hogy olyan legyen a bőrük, mint egy varangyosbékáé... a szőr is felállt a hátamon, mikor ezeket a sorokat olvastam. Hát hogy tehetnek ilyet, emberek???? S nem egyedi eset, Tvrtko könyvéből kiderül, hogy sokan élnek ilyesmiből.

Szeretek olvasni, sokmindenről olvastam már, de mindig van valami, amire soha nem gondolnék, hogy ilyen is létezhet.

Nem vitt rá a lélek, hogy elolvassam. Elég érzékeny vagyok és akár évekig is tudna egy-egy borzalom kísérteni.

Sok igaz történetet olvastam már, most is ép egy autista életrajzát rágom át. Tehát nem azzal van baj, hogy nem szeretek olvasni.

Arról, hogy ki a bátor és ki a vakmerő, meg nem szeretnék vitát nyitni. :D

De ha nem lennének vakmerő emberek, akkor az olyanok mint én, aki szorongósabb, sok mindenről lemaradnánk.

A cím önmagáért beszél, biztosan tudjátok már, hogy Vujity Tvrtko történeteiről indítottam ezt a fórumot.

Olvastátok már valamelyiket? Tetszett? Nem tetszett? Miért igen, miért nem?

Ti inkább kívül akartok maradni az olyan szörnyűségeken, mint pl. a leprások, vagy a kambodzsai gyermeksorsok?

Mit gondoltok Tvrtko és operatőre bátorságáról, hogy elmegy és a világ elé tárja ezeket a borzalmakat?

Mit gondoltok riportjai "hőseiről"? - és így tovább. Akinek van kedve, jöjjön, beszélgessünk, osszuk meg gondolatainkat, véleményünket, érzéseinket.