Plasztik szerelem-avagy egy közösség ereje (beszélgetés)

Szia!

Ezt a filmet néztem ma én is nem olyan régen...Szerintem igazából nem túl egészséges valakit ennyire "hagyni bennrekedni" a saját világába.

És azt hiszem, a srác kezelésre szorulna, abszolút nem egészséges az a tévhit, amiben él.

De természetesen vannak fokozatok, amikor az ember elfogadja egy személy "másságát."

Pl: pszichiátrián sokszor úgy tesznek az ápolók/orvosok, mintha a betegnek igaza lenne..(pl: ha azt hiszi, béka van az ágya alatt, akkor azb ápolók odavisznek egy seprűt és úgy csinálják, mintha agyonütnék a békát.)

De természetesen ez más helyzet :)

Érdekes filmet láttam az egyik csatornán. A tartalma a következő: Lars és Bianca az interneten ismerkedtek meg. Amikor Lars bemutatja testvérének és sógornőjének a brazil lányt, a család cselekvésképtelen a döbbenettől. Biancát ugyanis a legélethűbb modelleket gyártó gumibaba cégtől rendelte a szociális interaktusokban kicsit gyengécske Lars. A kisváros orvosa - háziorvos és egyben pszichiáter - azt tanácsolja a családnak, viselkedjenek ők is természetesen, mintha a plasztik baba igazi lány lenne. Az orvosi tanácsra hallgatva nem csak a család, de az egész város belemegy a játékba. Így aztán Bianca gyorsan beilleszkedik a közösségbe, modellkedik egy helyi butikban, misére jár, önkéntes munkát vállal a kórházban és elkíséri Larsot élete első házibulijára.

Ami miatt nyitottam a fórumot, az, hogy vajon ez a való életben megtörténhet-e? Lehet-e egy közösség olyan erős, hogy valakinek a álomvilágát elfogadja, belemenjen egy különös játékba, aminek a végén ez a valaki élhet majd teljes életet is.

A filmet szeretettel ajánlom mindenkinek, aki eddig még nem látta, elgondolkodtató, főleg ma, mikor annyira nem vagyunk elfogadóak egymással.