Pénztárca kímélő részletek - hogyan spórolsz? (beszélgetés)

Az evolucio errol szól, én nem felek, megmaradunk. Annyira sok pelda van ervenyesulesre, hidd el! A personal trainerek, akiket ismerek, mind sik hulyek. Egyhez ertenek: edzeni, kipunnyasztani az embereket edzessel. A tobbi nem erdekes, betegre keresik magukat agyhalottkent is.

Most nem mondom, hogy mindenki menjen el edzonek, csak azt, hogy egy rakas uj foglalkozas, szakma van, kell egy kis kreativitas es ki kell hasznalni amid van. Mindenkiben van ilyen

Igen, erre ma is van pelda, pl az olasz nagykovetek mind havi 20 ezer eurot keresnek, mig a fejlett nemetek "csak" havi 8 ezer eurot fizetnek az o nagykoveteiknek szerte a vilagban. Nagykovetbol van tobb mint 100 ugye, mert minden orszagba kell nagyjabol. A baj az, hogy erre az olaszoknak meg torvenyuk is van, hogy ha valamelyik nagykovetet levaltjak, attol meg ugyanannyit fog keresni es kell neki egy munkahely, pl "nagykovethelyettes":)

Most azon dolgoznak ok is, hogy azert nehogymar.... Mig a korhazi apolono es szuleszno meg nyomorog. Szoval be-becsusznak a kapitalizmusban is ilyen kis bakikak, hogy hulyenek nezik az embereket. Senki sem tokeletes!

Ezert nagyon orulok a mostani miniszterelnoknek, mert egy brutal módon oszinte ember, remelem, hogy nem valtjak le ido elött! Matteo Renzi (sot, kepzeld, o speciel egy olyan majdnem komcsi es megis csipazom)

Nem bántol! Én is végig-dolgoztam az életemből a 43 évet, most nyugdíjasként én is osztom-szorzom, amit a postás havonta hoz.

Szerencsére még ott tartok, ha az ágynemű-garnitúrát ki kell dobni, még mindig maradt jónéhány, és azt hiszem nem is veszek a tönkrementek helyébe másikat.

(Édesanyám varrónőként megvarrta akkor a méterben megvásárolt anyagból a damaszt ágyneműt. Ezek jól bírják.) És mivel időközben még vásárolgattam is mellé plusz garnitúrákat, no meg nálunk szokás volt, hogy névnapra, karácsonyra ilyesmit vettünk egymásnak a családban. Szóval én már túl a 60-on, biztosan nem fogok ilyesmire költeni.

Orvos-gyógyszer szerencsére eddig elkerült, ill. én kerülöm őket. Eddig még meg tudtam oldani, ha valami gond adódott. Bízom benne, hogy igaza lesz annak a tenyérjósnak, aki azt olvasta ki a tenyeremből, hogy egyik percről a másikra fogok a másik világba menni, valami baleset, vagy hasonló révén. Úgy legyen! :)))

A mai napig nem tudom, mi volt a 70-es években az egyik munkatársam munkaköre, amit úgy neveztek: Levegő-felelős.

Egyébként társadalmi munkában ő volt az SZB-titkár!

Nem. Azert nem ilyen gyors, de bizonyos munkak eltunnek, igen, mert ezeket gepek is vegezhetik, nekik, akik ebbol eltek, tovabb kell tanulniuk. Mas munkak pedig regebben nem voltak ennyire felkapottak, most meg jól lehet vele keresni (pl regen nem voltak personal trainerei, personal shopperek es personal coach-ok sem, ma meg milyen meno:D)

Meg kell ujulni, uj dolgokat kitalalni, alkalmazkodni. Nem kell felni az ujtol es nem kell masokra varni, cselekedni kell mindig. Vagy oke, lehet varni es sirankozni (bûnbakot keresni).

Jól mondod, nem "kell" költeni, mert jobban meggondoljuk, mire költsük az ötvenezer Ft. nyugdíjunkat, szigorú beosztással!

Mi fiatal korunkban sem cseréltük évenként a ruhatárunkat, nem ehhez voltunk szokva, szerintem a mai fiataloknak sem "kellene".

Jut eszembe: tudod, hogy mennyi betegség üti már föl a fejét ilyenkor, 60 fölött? S a gyógyszerek ára!...:(

Talán a lakás fűtésére is többet költünk, mert bizony fázósabbak vagyunk, mióta nem ég tűz a bokánkban!

Az ágyneműből nekem is annyi volt a negyvenes éveimben, azt hittem, kitart életem végéig! Tévedtem. Most jutottam oda, hogy azokat is újítanom kell.

Tányérokat, poharakat sokkal gyakrabban török, mint régebben. Évekig nem fordult elő, mostanában ha nem is naponta, de havonta. Ezeket azért mégis pótolni kell!

A párnák, paplanok is elavultak az elmúlt 43 év alatt, ezeket akkor kaptam anyukámtól és rokonoktól, amikor esküdtünk.

Mostanában kezdtem el egyesével vásárolni hol egy nagypárnát, hol egy paplant, hol egy kispárnát, stb., s reménykedem, hogy ezek is bírják még pár évig.

S tudod, mire költünk még így 60 fölött vagyonokat? Én legalábbis évekig spóroltam a fogsoromra, de ha a jelenlegi tönkre megy, soha az életben nem lesz módom ilyet csináltatni.

És nem beszélve a szemüvegekről, ennyi év alatt már az is rengeteg pénzbe került, bár ezt a fiatalabbak is tudják.

Félre ne érts, nem akarlak én bántani, teljes szívemmel kívánom, hogy jusson mindenkinek mindenre, amire igénye van!:))

Továbbra is szívesen olvasom a spórolási ötleteket.

Viszont a munkahely egyre kevesebb, egyre több ember munkáját végzik el a gépek.

Mi legyen azokkal akiknek nem jut munka? Taigetosz? Emberségesebb, mint a lassú éhhalál.

Én nem mondom, hogy jobb ez vagy jobb az. Nyugaton is diktatura volt, es a diktatura barmilyen (jobbos vagy balos), nem jó. Az a jó, ha nincs discriminacio vagyis ha valaki komcsi akar lenni, legyen, ha valaki templomba akar jarni, jarhasson, mindossze ne legyen hazugsag es a kapitalizmus, ha kemeny is, de oszintebb.

Ha valamire nincs kereslet es emiatt nem gyartjak, a gyarat bezarjak, az embereket kirugjak. Ez CAR ugy de oszintebb, mint az, hogy tovabbra is gyartsuk a cart, nem baj, ha nem lehet eladni, az embereket nem rugjuk ki, van egy fals fizetesuk (kolcsonbol), amit a kesobbiekben ok fognak kinyogni kamatostul.

A kapitalizmusban is lopnak a politikusok de a rendszer maga vilagosabb, direktebb.. Ha nincs munkahelyed, holnap nem eszel. Ennyi. Ez a szociblokknak ujdonsag volt mert nekik akkor is volt munkajuk, ha nem is volt minderre kereslet

Én a 70-es, 80-as évekre emlékszem, de akkor már 20-on felül voltam, amikor már jobban ment, a férjemmel együtt kerestünk annyit, hogy nem kellett osztani-szorozni.

Gyerekként mi is nagyon beosztottuk még az 50-as, 60-as években, nálunk sem volt csak vasárnap husi, a hét többi napján minden más, és bizony mi is az otthonról vitt zsíroskenyeret ettük a suliban. Irígykedve néztem azokat az osztálytársaimat, akik szünetben a kiflit mártogatták a tejfölös pohárba....

Persze, ha az ország lakossága a 70-es, 80-as években tudta volna, hogy az a jólét az MSZMP = Kádár-kormány által erősen szidott, "piszkos kapitalisták"-tól felvett hitelből ered, ha tudtuk volna, hogy az a "halódó kapitalizmus" nem is halódik annyira, mint ahogy nekünk magyarázták tv-ben, rádióban, stb. stb. akkor egész biztos, hogy lemondunk róla. De nehogy azt hidd, hogy a szűk belső körön kívül bárki is tudott erről!

Erdekes, én akkor pici voltam es mi annyira rosszul eltunk, hogy egyenesen el akart vinni a gyamsag. Én nem emlekszem olyanra, hogy ne lett volna kiszamolva a penz, pl a suliban sem vehettem szendvicset a bufeben, hanem az otthonit kellett vinni. Pedig a szuleim dolgoztak mindketten, kozepfoku vegzettseggel.

De attol fugg, honnan nezzuk, apum soha nem volt parttag, a nagyapam sem. Ebbol adodott, hogy apum nem lehetett uttoro, de aztan o sem lett parttag, igy én nem voltam nyaralni, nem erzekeltem semmit abbol a mestersegesen fenntartott jómodbol, amirol sokan beszeltek, sokan emlegettek, igy nem is sirom vissza. Amugy meg nem ertem miert jobb az, hogy kolcsonbol jól elt az orszag egy resze, ha a kolcsont vissza kell fizetni ugyis, ez egy fals boldogsag volt, nem?

Nektek, mert nekem nem volt az, mi 1 evben ha egyszer kaptunk banant, mig az osztalytarsam partvezeto apukaval mindennap kindertojast vett a dollarboltban. Tok nem hianyzik ez az egesz, neked igen? Egy mestersegesen fenntartott allapot volt.

Olyasmire gondoltam, hogy pl. ifjú asszony koromban nem biztos, hogy volt annyi ágynemű-garnitúra, mint ami most van. Nem biztos, hogy volt annyi komplett u.n. ünnepi teríték tányérból, kávés készletből, hasonlókból, mint ami most van. Nem tudom, nagymamám kb. 1910. körül ment férjhez, akkor kapott nászajándékba porcelán tányérokat, leveses-tállal, pecsenyés tálcával, még mindig meg van a komplett garnitúra, pedig családi összejöveteleken azért asztalra kerültek = 100 éves készlet!!! Ott lapul a szekrényemben, a lassan 50 éves porcelán kávés-készlettel együtt, amit akkor sport-versenyen nyertem, stb. stb.

Ha valami "baleset" éri akármelyiket is, biztosan nem szaladok az üzletbe, hogy másik garnitúrát vegyek.

Egy idősebb (60 éves, vagy még ennél is idősebb) nem biztos, hogy minden évben szükségét érzi, hogy kicserélje a ruhatárát a legfrissebb divat szerint .... szóval ilyen kiadásokról beszéltem.

Szóval azért vannak dolgok jócskán, amikre az idősebb korosztálynak már nem kell költenie!

Miért is nem kell költeni használati tárgyakra az időseknek?

Hisz nem tart örökké sem a hűtő, fagyasztó, mosógép, vasaló, mikró, kávéfőző - ha már hozzászoktunk ezek használatához! A lakást is kell festetni még az időseknek is, esetleg az étkészlet is hiányos már évtizedek után, pótolni kell a tányérokat, a teflon serpenyő is karcos már... és még sorolhatnám.

Tehát ugyan úgy kell vásárolni egy idősnek is, mint a fiatalnak.

Annyi különbséggel, hogy egy fiatal mindent egyszerre szeretne, az idős tapasztalatánál fogva fontossági sorrendet állít föl, majd megspórolja a rávalót.

Egyébként sok más dologban egyetértek veletek, ügyes módszerekről olvasok.

Igazad van!

Teljesen más beosztással éltem én is amíg dolgoztam, és eléggé sokat kellett agyalnom, a hogyan-miként-mi lesz nekem jó módin, mire kialakult, hogy amikor már "csak a nyugdíj van"-ból kell megélni!

Másrészt nagyon lehet, sőt biztosan másként működnek a dolgok az egyszemélyes, kétszemélyes háztartásban, másként ha fiatalok vagy idősek. Nem azért mert a fiataloknak nagyobb (lenne) az igényük, hanem mert sok mindent be kell még vásárolni, (= használati tárgyak stb.) amire egy idősebb már nem költ.

Tehát amit írtam, az a saját módszerem, a tervszerűség, az előre beosztás, ami módszer sajnos kell, mert úgy, mint a 70-es, 80-as években, hogy még a hónap utolsó napján is minden megkötöttség nélkül vásárolhattam, nem volt gond, szóval azok az évek nem mostanában fognak visszajönni.

Jó, persze, de ezt már sok más fórumon leírtuk, szóval maradék költhetőt sokféleképpen lehet csoportosítani, pl. elosztom 30-al, majd szorzom 7-el és akkor ennyit költhetek heti (bármi másra, kaja-ruha-egyéb), vagy külön külön még ezt is csoportosítom.

Nálam pl. van külön ruhapénz is, amit úgy csinálok, hogy a férjem ruhapénzét nem én szponzorálom, mert neki munkája miatt is más, és levonhatja adóból stb. DE a ránk esőt úgy osztottam el, hogy 3 gyerek és én, tehát 12 hónap alatt mindenkire 3x kerül sor.

És a ruhapénzt az egy fix összeg nálam, és abban a hónapban, aki soron van, arra költöm. Nem mindenkire, hanem 4-ből valakire. Természetesen olyan összegben határoztam meg, hogy ez nem elég egy komplett ruhatárra, így összevonhatom a ruhapénzt ami egy évre esik (tehát 3-3havi mindenkire), veszek egy nagyobb dolgot, ami az egyhaviból nem kerülne ki, de akkor annak a családtagnak már stop.

Költhetnék többet is, mert kikerülne, csak akkor meg nem jutna másra. A picúrka mindent örököl, ezért az ő ruhapénzét költöm legkevésbé ruhára, ehelyett neki más valamit veszek, amire szükség van, vagy tartogatom. A legnagyobb pedig most lassabban nő, ezért neki is vehetek már jobb, márkás cuccokat, mert kibírja, momentán a középső lányom az, akire a legtöbb megy el. Nagyon növésben van még, (1 éven belül is többször ki kell cserélni mindent, annyira kinövi, míg a nagynak azért éves szinten tök oké), és nem tud örökölni sokat, mert a nagy az fiú, és nem minden fiús cuccot lehet ráadni egy lányra, csak az olyanokat, ami uniszex, pl. farmerdzseki. A fiam kinőtt márkás farmerjeiből pedig csináltam neki szoknyákat:)

Magamra szintén éves szinten költök 1x, és tudom késleltetni, megvárom, míg leárazás van, és tudom, hogy megmarad a méret, már kimondottan úgy megyek, hogy tudom, mi kell, mert itthon leltáraztam, szóval az enyém nem sürgős, nem növök ki semmit, jó minőséget veszek és tudok rá vigyázni.

Mindennek a kulcsa valahol ez a tervezés és a vágyak késleltetése, időzítése, a megfelelő időben kell venni. Ahol gyerek van, pici is, ott ezt nehéz folyamatosan tartani, megértem ezt, mondjuk aki feltalálja magát, az feltalálja magát. Nincs is varrógépem, de nagyon sok cuccot átalakítok a lányoknak, kézzel, és ugyanolyan szép, csak lassabb, de megvan. Nem 10 perc alatt van kész egy szoknyácska, vagy blúz, hanem 1 hét, vagy gyöngyöket varrok a farmerdzsekire, és imádja:)))