Pénzkérdés (beszélgetős fórum)

Én már 25 évvel ezelőtt - jogi egyetem után - elvégeztem egy gépkocsi oktatói tanfolyamot, a vizsgán azt kaptam, hogy egy ZIL-en cseréljek kereket.

Amikor megszünt a munkahelyem, komoly gondban voltam, hogy ügyvéd legyek-e v. gk oktató.Volt néhány tanitványom, de az utóbbi ellen az szólt, hogy akkor volt pici a fiam és az oktatói beosztásban benne volt a reggel 6-8ig, illetve este 20-22ig való óraadás, de az elmult 25 évben többször meginogtam.

Nehogy támadásnak vedd, csak más a véleményünk, másként éljük meg..

Nagyon szeretünk :-))

A férjemet felvették a közlekedés karra a Műegyetemre. Nagyon ügyes volt, tehetségesnek tartották. Ezzel együtt ő sokkal szívesebben feküdt az olajban az autók alatt, és így végül nem lett befejezve az egyetem. Neki ez kellett..

Nem mindenkinek ugyanaz az álma..

Az egy más kérdés, hogy végül azért kiemelkedett a "csak" szerelők között, és a mérnöki résznek is hasznát veszi ma... Nem egy átlag szerelő nyilván, de még ma is csak fél napot tud ülni a gép előtt, aztán rohan a műhelybe..

Abban nyilván igazad van, hogy akinek nincs más lehetősége, csak a napi 8-10 órai meló egy útépítésen, az azért nem annyira romantikus... Ez se romantikus, csak mi szeretjük..

Pedig gépírni is tanultam :-)

Szóval értjük..

Te nem érted, amiről beszélek.

Én nem idealizálom, hanem hegeszteni járok, és 40 fokban szorongatom az 5000 fokos pisztolyt. És rohadt nehéz, nem csak az, hogy szép és jó legyen a varrat, hanem a vizsgához azért kell más is, tanulni is, és aki nem jó, simán nem kapja meg a minősítést.

Az volt évfolyamtársam meg asztalosnak tanul (szintén nő). A másik meg buszsofőrnek. Igen, így okleveles mérnöki diplomával.

A rokonaim - jogászok - szakácsnak.

Nem a fizikai munkáról, meg a kínlódásról van szó, meg arról, hogy valaki ilyen-olyan okok miatt nem lehetett, "csak" utcaseprő, akkor az olyan szuper. Persze, hogy nem.

Pusztán arról van szó, hogy pont olyanok, akik csinálták az irodai, meg diplomás munkát, egy részük vagy kiábrándult belőle, vagy ha nem is, a fizikai - vagy nevezzük alkotómunkának - az értékét is elkezdik értékelni.

Nálam ez konkrétan egybeesik, mert elegem is van, meg a megélhetésünk is afelé tolódik. Jó, mi tervezünk is, tehát megvan az "irodai számítógépes" rész is, de mi is csináljuk meg a cuccokat.

Arról nem beszélve, hogy jobb terveket tudok csinálni, ha tudom, hogy mi gyártható. Hiába rajzolok én le valamit, ha nem lehet megcsinálni, mert nem fér oda pl. a hegesztőpisztoly.

Persze van akinek ez csak hobby marad, van akinek megélhetés lesz belőle.

Ez még %-osan kevés, de elindult egy tendencia, és ez már jó. Ha marad, el fog vezetni oda, hogy a jobb szakmákra - mert ne idealizáljuk, igazad van, nem minden munka egyforma tudást, képességet igényel - nem fognak mindenkit felvenni.

Apám is szerszámkészítő, a férjem is egész nap a műhelyben dolgozik, esztergál, mar, műanyagot önt.. A munkásruha-mosás világában nőttem fel, olyan nagy ideálom azért nincs. Mostmár moshatom a sajátomat is...

Ezzel együtt ezt a trendet tartom egészégesnek, bár nyilván nem mindenkinek kell ezt csinálni, és ettől nem lesz minden segédmunkásnak szuper, mert a "sorrend" az emberek között sajnos marad, ez igaz..

A média is hibás. Nézzétek meg, hogy a mai magyar filmekben, sorozatokban milyen munkakört töltenek b a fiatalok.

Egyetlenegy szakmunkás nincs köztük ( mint ahogy a barátok közten sincs, talán csak a Kristóf a tűzoltó )

Eleve nem érted. Én nem "adom"semminek a gyerekem. Igyekszem megmutatni neki a világot, bíztatni fogom próbáljon ki amíg tud ezer féle dolgot aztán választ ;)

Nekem pl egy irodai meló halál lenne (tudom, próbáltam) végül az eszemből élek, de inkább talpalnék egy hétből 6 napot cukrászdában mint egy irodában a számlázáson ücsörögve. Villanyszerwlőt meg kőművest stb meg usmerek. Egyik se cserélné el urodai melóra ;) hidd el mindenkinek mást jelent a nehéz élet .

Az autószerelő reggeltől-estig dolgozik, ha jó szerelő, akkor sok a munkája.

A gépek mellett nagyon is kell az emberi munka, nézz körül egy útfelújítás mellett! Nem egy leányálom.

A kőművesek látástól-mikulásig dolgoznak, forróság, szakadó eső sem akadály.

Azért mielőtt a gyerekedet a villanyszerelő szakma felé orientálnád, nézz szét pl. egy építkezésen, találsz ott több szakma képviselőjét, nyugodtan nézegesd pár órán át őket, ha engedik. Nem unatkoznak. Sőt, kérdezd meg őket, hogy ha újra kezdhetnék, és olyan kondíciókkal rendelkeznének, mit választanának: a fizikai munkát, vagy a teljesen más jellegű (agyban fárasztóbb) "irodai" munkát?

Én nem látom nehezebb sorsnak az autoszerelőét pl mint az irodistáét aki pl jogot végzett. Ez egyéniség kérdése.

Vagy mit értesz fizikai munka alatt? Az árokásást? A nehéz fizikai munkát már a gépek végzik. A közepes meg a könnyű van. Az meg nem olyan nehéz sors ;)

Nézd, diplomával is önmegvalósíthat valaki, ha rájön, hogy mégsem a filozófia, vagy az egyszakos tanárpálya az ő útja, és képezheti magát villanyszerelőnek (akár).

Fordított esetben is meg van a szakmunkás előtt a lehetőség, hogy képezze magát (ismerek ilyet többet is), de ha valakinek nincs rá agyi kapacitása, akkor hiába erőlködik. Ezzel nem akarok semmilyen szakmunkát/szakmunkást degradálni.

Én takarítottam főiskola alatt, jártam napszámba, mostam benzinkúton szélvédőket, de voltam pénztáros, és legvégén főiskolai pályám csúcsán laboraszissztensként 4 hónapot az egészségügybe is belekóstoltam.

Én pontosan azért tanultam annyit, hogy minél több választási lehetőségem legyen.

Nem becsülöm le egyetlen munka értékét sem, de mivel dolgoztam fizikai- és szakmunkát is, ezért könnyebb sorsot szánok a gyerekeimnek, mindemellett pedig remélem, hogy legalább feleannyira élvezni fogják a saját majdani munkájukat, mint én az enyémet (amiben egyébként folyamatosan képzem magam, önszorgalomból, és mert köteleznek is rá).

Szerintem sokan meg az alap diplomás melókat idealizálják. Minden diplomáról úgy beszélnek mintha egy fejlesztőmérnök vagy kutatóorvos lenne. A valóság nagyon nem ez közben mint tudjuk.

Én pl azt gondolom nem a diploma nem diploma a lényeg. Hanem az, hogy amit csinál valaki abban folyamatosan képezze magát és legyen jó, lelkiismeretes, ne adjon ki trágya melót a kezéből. És mindegy hogy vízszerelő, kukás, vagy ügyvéd, vagy irodai asszisztens, vahy orvos vagy mérnök vagy pék vagy... sorolhatjuk az összes foglalkozást. A hozzáállás a nem mindegy.

Ha az ember a munkát megbecsüli akkor minden munkát megbecsül. A másikét is.

Én pl azt se bánnám ha villanyszerelő lenne a gyerek meg azt se ha fejlesztőmérnök. De felőlem sültkrumplit is süthet egész életében. A lényeg legyen önálló, boldoguljon, legyen jókedvű az életben és szabad. Egyet kell tudni: dolgozni kell. Ez az önállóság ára ugye. A munkát meg akármi nem szabad lenézni. A kukás melója ugyanúgy fontos pl mint az orvosé. Hiszen ki akar megfulladni a szemétben? Az orvos meg nyilván az egészségünket segít megvédeni.

Persze sokan pénzt akarnak keresni csak arra való nekik a munka. A saját munkájuk se becsülik, csak komoly kényszerpályán vannak ettől aztán másét pláme nem nézik semmire.. na ez tévút szerintem.

Nálunk van olyan, hogy "sztárasztalos". Csak ajánlással tudtunk hozzá menni. Könyvespolc kellett vagy 3000 könyvnek. A régi összerogyott.

Számítógépen terveztük meg, együtt. Kicsit fuldokoltam az ártól.

Idealizálod ezt a fizikai munkát.

A valóság az, hogy a szakiskolákba bárkit felvesznek. 100-ból 1 jó szakember lesz. Legtöbbször ezek a képzések is azért "kelendőek", mert nappali tagozaton jár csp, egyéb juttatások.

Egy útkarbantartó, kukás, vagy központi fűtésszerelő sem arról álmodozott az általános iskolai padokban, hogy ilyen (nehéz) fizikai munkát fog végezni.

Persze, a bútorasutalos határozottan egy kreatív szakma. Ha a maga ura, és nem egy vállakozónál hajt, akkor még jól is kereshet, főleg ha jól is tud tárgyalni (pl. aki a konyhabútort csinálta nekünk röhögve mondta, hogy nekünk 480, de az 5 házzal arrébb lakónak egy ennél kisebb 800,mert rajta látja, hogy le tud róla annyit akasztani).

Nem ismerek egyetlen olyan értelmiségi családot sem, és főleg nem magasabb társadalmi státuszút, aki bármelyik gyerekét is fizikai munkára szánná. Ismerősi körünk elég sokrétű.

Talán benned is azért vannak ilyen szentimentális gondolatok, mert nem dolgoztál - éltél olyan közegben, ahol a fizikai munka a megszokott.

A szombat vasárnap dolgozásnak is vannak határai. Család, saját pihenés, regenerálódás, stb.. Egy darabig megy, de utána baj van..

Az lenne a jó, ha 5 nap alatt lehetne ezt a szintet hozni. Jó, kezdésnél fiatalon még más..

Remélem, hogy az illetőnek hosszú távon is jó lesz. Tényleg örülök, ha vidéken is ilyen embereket látok, akik példát mutatnak, csinálják a dolgukat, és gyarapodnak is.

Igen, így van.

Ma már van egy olyan tendencia, hogy nem.. Nyilván nem mindenkinél, de örömteli jelenség, hogy sokszor pont magasabb társadalmi státusú családok is kezdik belátni a fizikai munka, ezen keresztül az alkotás előnyeit. Akár anyagi előnyeit, de ami a legfőbb, a lelki egyensúlyban mutatott előnyeit.

A fizikai munka értéke még mindig alacsony.

Csak meg kell nézni, a pályaválasztásnál a szülők mire hajtanak. (Egyébként én is) Gimnázium, diploma, ha mód van rá.

A gimnázium arra jó, hogy még 4 év gondolkodási időt ad annak is, aki nem megy egyetemre, nem kell 14 évesen döntenie.

De ha egy gyerek asztalos akar lenni, a legtöbb szülő mindent megtesz ellene.

Persze, nyilván így van alapvetően egy piacgazdaságban.

Ezzel együtt szerintem van egy társadalmi háttere is ennek, ami csak részben követi a fentit. Csak nagyon vázlatosan: Az előző rendszer "munkás" rendszer volt, akkor még a jobbak, sőt nagyon jók is mentek szakmunkásnak. Aztán 90-től minden kifordult magából, és pár év alatt szinte csak a csöves szint ment oda, mert mindenki Dagobert bácsi akart lenni, és irodában ülni. Ez volt a másik véglet. Erre mondom, hogy most talán kicsit kezd ismét a közepe felé billenni a mérleg nyelve. Úgy gondolatilag, nem pont a napi igényeket figyelembe véve. (De persze, nyilván ez a gondolkozás okozta a fizikai hiányt, a kettő összefügg.)

Mindig az értékelődik fel, amiből hiány van.

Ma sok a diplomás bizonyos szakmákban, és kevés a mérnök, informatikus, szakmunkás, akik tényleg jók a szakmájukban.

De hülyeség lenézni a másik munkáját szerintem is.