Párod pókerezik, de nem dolgozik és nem is akar. El tudod fogadni? (beszélgetős fórum)

Sajna nemrég elbizonytalanodtam. Az eddigiek csak néhány dolog, amit leírtam. Egyre durvábbak a veszekedéseink is olykor, utána meg úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna.

Nem tud velem beszélni a problémákról, én meg hiába próbálkozok, azt mondja ez nem kibeszélő show... de Istenem, ha valami nincs rendben, csak meg kellene beszélni!

Más témája sincs velem csak a vállalkozás és a póker.

Szórakozni velem vagy a barátaimmal nem szeret és ezért meg is lett szüntetve, pedig szilveszterkor a két csapatot összehoztuk, az ő és az én haverjaimat és nagyon jó volt... de aztán egyik pillanatról a másikra azt mondta, nem kér belőle. Amikor mindenki nagyon jól érezte magát.

Fontos a pénz, de úgy érzem pénzmániás lett, mással nem is foglalkozik, nem ápolja a kapcsolatunkat. Én meg már kezdek ebbe belefáradni.

...

NEM!!!

Nehogy egy nap arra ébredj, hogy vesztett, nem is keveset.

Egyik ismerősöm ,csak a házat lottózta el.

Hááát, ha nem egy irányba mutatnak a terveitek, az elég necces. Egy kapcsolatban van azért pár alappillér, mint bizalom, tisztelet, szenvedély, barátság és a közös tervek is benne vannak az első tízben -nálam.

A többi dologgal hogy stimmeltek?

És hány éves a párod?

Amikor összejöttünk dolgozott és mellette elment néha pókerezni. Kb. olyan gyakorisággal, mint most. Aztán, hol dolgozott, hol nem. Mondta, hogy a kettőt nem lehet együtt, ő a pókert választja, mert ebből jobban meg lehet élni, így a 2 év alatt max. fél évet dolgozott. (Pedig olyan a szakmája, hogy simán el tudna helyezkedni, mert az újság tele van hirdetéssel)

Az elején még elfogadtam és mellékállásba el is tudnám, de így főállásba és a többi gond mellett, nehéz.

A terveink sem igazán egyeznek. Az én terveim őt nem is érdeklik, az ő tervei vannak szem előtt számára...

Ez az, hogy igazából hetente 2-3x megy el pókerezni. Ez még mind oké. Eddig elfogadtam, ezután sem lenne vele problémám, ha nem lenne ennyire lusta mellette. Legalább az otthoni dolgokba vagy a vállalkozásba venné ki kicsit jobban a részét, ha már állandóan otthon van...

Egyébként magával a pókerrel bajom nincs, csak nem főállásban...

Ezzel a szituval én sem tudnék sok mindent kezdeni (hirtelen). Gondolom, mikor összejöttetek is már ez volt a "szakmája".

Akkoriban mit szóltál hozzá?

A jövőre nézve mik a tervei/tek?

A stabilitást semmiképp nem adja meg, mármint mentálisan tuti nem.

Hát, nem tudom, én már magát a pókert sem tűrném ilyen jól. De hogy ezen felül veled csináltatja az ő kocsmáját.

tényleg ettől az embertől akarsz gyereket?

Mert nem fog változni!

Soha nem szabad a kapcsolat elején arra számolni, hogy majd megbánja, megváltozik, és minden csili-vili lesz!

Hát, ha nem tudod elfogadni, akkor szakíts.

Nekem nincs ezzel gondom, ha egy bizonyos szintet tud vele hozni. És ha aggyal csinálja.

Én ezt nem tartom szerencsejátéknak.

Munkából manapság már úgysem lehet megélni.

No azt viszont nem tűrném, hogy minden melót rám pakoljon. De ezt a problémát teljesen külön kezelném a pókerezéstől.

2 éve vagyok együtt párommal. Ezalatt nem sokat dolgozott, csak pókerből élt. Jól játszik, keres vele, ügyes, de nem bírom megszokni. Nem megy minden nap, hetente 2-3 alkalommal. Viszont már a munkanélkülije is lejárt, tehát semmit nem adózik stb., vagyis a hivatalos háttér hiányzik. Engem ez bosszant, hogy nem is akar elmenni dolgozni.

Nemrég ugyan nyitott egy sörözőt, de azt is az én nevemen (már megbántam), mert nekem van főállásom, így nem kell járulékot fizetni. Viszont mindent rám terhel (mostmár nem engedem magam annyira...), csak áruért megy el, ill. a hétvégi bulikon ott van, felügyel, de az is csak szórakozás.

Ti ebben az esetben mit tennétek? El tudnátok fogadni hosszú távon? A jövőben, ha gyereke lesz, milyen példát mutat?