Ovit váltanánk, azaz Waldorf pro és kontra (beszélgetős fórum)
A hagyományos óvodai nevelés irányelve úgyszintén a szabad játék,foglalkozás!Nem kötelező már egy foglalkozás sem hanem az óvonő feladata a motiváció felkeltés,hogy a gyerek magától esetleg bekapcsolódjon egy foglalkozásba.Nekem meggyőződésem hogy nem óvodát és különféle programokat kell választani,hanem lehetőség szerint óvónénit.A Waldorf,reform pedagógia törekvés ami nagyon jó normál átlag gyerekekre,de vannak olyan gyermekek akiknél a szabad játékot igenis rá kell segíteni más jellegű foglalkozásokkal.
Fiam szeptemberben kezdi az ovit.Hiába a szimpátiám a Waldorf ovikkal,ha csak tőlünk 30kmre van a legközelebbi.A városunkban 3 ovi van az egyik az utcánkban.Mindenki hűlyének néz hogy én pedig nem oda írattam,hanem egy messzebbibe(biciklivel 6perc,lemértem).Az egyik ovónő nagyon gyerekszerető,kedves,babusgatós,a másik kicsit szigorúbb.S mivel én is így gondoltam hamár a W. nem jöhet számitásba,az ovónéni alapján döntök.Majd 4 év múlva meg is tudom,hogy jól döntöttem-e.
S ha a gyerekem az ovónénivel kölcsönösen szeretik egymást akkor már rossz nem lehet.
Az én gyerekeim Waldorfba járnak. 2 iskolába és 1 oviba. Nagyon jók a tapasztalataink! Én mindenkit csak bíztatni tudok. Egy fontos tévhitet szeretnék köztetek eloszlatni. Ha waldorf ovi után megy a gyerkőz sima iskolába, nem okoz neki törést, mert nyitottságra és szemlélődésre adnak a Waldorfban lehetőséget. Legalább van 3 jó éve ebben a nyitott korszakában. A waldorfban hagyják játszani a gyereket és nem terhelik mindenféle játékos fejlesztő foglalkozásokkal. Az az iskola dolga ovodás korban a legfejlesztőbb a szabad játék! Ha valakit csak ez tartana vissza a waldorf ovitól az jelentkezzen bátran. Ha van hely. Egy waldorfos mama
Mi is ovi választás előtt álltunk,Waldorf vagy hagyományos. Sokat olvastam róla, szimpatikus volt a leírt anyag, végül mégsem mertem oda íratni, így maradt a hagyományos ovi. Rengeteg információ található az interneten pro és kontra különböző fórumokon, mindenkinek magának kell eldönteni, illetve azt nézni, hogy a gyermeknek mi a legjobb.
Kedves Juniperus! Nem gondolom bajnak, ha az alternatívnak nevezett pedagógiai irányzatokat valaki nem szereti, nem tartja helyesnek. Ilyenkor pláne jó,ha az ember nem azt választja gyerekének. De írásodból nem derül ki, hogy a körültekintő szülő mit tud ezekről. Én 16. éve ismerkedem egyel alaposan, s úgy látom, hogy sokmindenben messze felülmúl bármilyen más oktatási rendszert, szemléletet. Ennek ellenére még csak azt sem gondolom, hogy hírdetni, ajánlani kellene. Aki igazán kíváncsi, úgyis rátalál. Csak azt nem értem, hogy minek alapján ítélnek az emberek? Erre szívesen várok választ. Félek, hogy nagyon kevés információ alapján döntünk mi, emberek általában.
Az előzőt neked válaszoltam, csak félrekattintottam!:)
Én is az óvodai nyílt napokban bízom, hogy egy majdani személyes benyomás fog dönteni. Addig kiválogatom azokat az ovikat amelyekről jókat hallottam illetve tetszik a környéke. Teljesen egyetértek abban, hogy igazán az a fontos, aki közvetlenül a gyerekkel van, és nem kimondottan maga az intézmény. Az én kis drágám jár bölcsibe, és nagyon szereti a gondozónőjét, első perctől kezdve jó a viszonyuk.Remélem az oviban is sikerül olyan óvónénit kifogni, aki nekem is és a kicsinek is szimpi.Köszi a jó tanácsot.
Szerintem jól döntöttetek, keressetek egy kedves, lelkiismeretes óvónénit. Jó tanács a kereséshez: aki neked és főleg a gyerekednek szimpatikus azzal Te is és ő is könnyebben szót fogtok érteni. Ha van rá lehetőség a gyerek válasszon! Annak jobban szót fog fogadni, akit ő választott.
Szia juniperus! Bocs egy kicsit eltüntem waldorf- ügyben, mert már nagyon sokat utána olvastam és végül úgy döntöttem nem megyünk W-oviba, sőt semmilyen alapítványi oviba-suliba, mert tényleg iszonyú teher a havi 20-50.000 ft, és mi van ha ne adj Isten nem tudjuk végigfinanszírozni. Úgyhogy maradok a normál intézményeknél, érdeklődőm erre-arra, talán sikerül egy színvonalas, gyermekszerető helyre beíratni. Üdv:Csip.
Nálunk az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a párom volt felesége egy ilyen suliban tanítónő. Mi megnéztük ovodaválasztáskor ennek a sulinak az ovodáját. Nem ezt választottuk. Azért nem, mert elsőkézből informálódtunk arról, hogy ma Magyarországon ennek nincsenek meg a megfelelő "feltételei". Kedvesem volt felesége volt kint "külhonban" megtanulni a módszert. CSak az az igazság, hogy ott erre gimnázium épül (ami a mi körénykünkön nincs) és azt felejtik el hozzátenni, hogy ott minden osztálynak saját pszichológusa, családsegítője stb. van, ami itt ugye nincs. És az a tapasztalat, hogy nem tudnak a gyerekek az iskola elvégzése után egy új rendszerbe beilleszkedni.
Igaza van Gyöngyinek, szerintem is ugyanez igaz az ovira is, ami a sulira. Ne ovit, hanem ovónőt válasszunk.
Nagy kár, ha tényleg nem találsz jobbat. A mai világban nem te vagy az óvodáért, hanem ő van érted!
Ha Te nem viszed a csemetédet abba az oviba és másoknak is hasonló rossz tapasztalatai lesznek, előbb-utóbb ott nem lesz gyerek és a vezető óvónőnek sem lesz munkája.Egyébként érdemes a játszótereken az anyukáktól kérdezősködni, ők tudják a legjobban melyik ovi jó, a környéketeken.Nem szabad "bedőlni" a hangzatos ígéreteknek.Én szívből remélem, hogy találsz jó óvónénit is aki szereti és tiszteli is a gyerekeket!
Sziasztok!
Én mindkét gyermekemet (nincs köztük 2 év) Walforf óvodába, iskolába szerettem volna íratni.
Kis utánajárással kiderült, hogy egyik gimnáziumban, középiskolában sem vennék jó néven ezeket a diákokat.
Nem maradt más, mint amit "gyöngyi" javasolt.
Én úgy látom (itt Szegeden), hogy a képzés az általános iskolában egyre inkább gyermekközpontú. Nekünk "szerencsénk" van, mert olyan módszerekkel tanítják a gyerekeket az általános iskolában, ami nagyon hasonlít a W. szellemiségéhez.
Ez engem is és a fiaimat is maximálisan kielégíti, megnyugtatja. Sokat játszanak órákon és nem nehézség számukra a tanulás.
Az iskola alapelve (Pisai Oktatási Rendszer), hogy tanulni tanítsák meg a csemetéket és ne magolni.
Üzenet minden tépelődőnek: Ne módszert keressetek, hanem szimpatikus gyermeket szerető, lelkiismeretes óvónénit!( Ugyanez igaz az iskolakeresésre is),
Szia Juniperus! Én is félek, hogy sokáig válogatok, végül lecsúszunk. Elég húzós az egy éves várólista!! Nálam még mindig a Waldorf a "top", de nézelődöm másfelé is. Szemezgetek az Alternatív iskola.lap.hu oldalon. A többi számomra nem eléggé elterjedt, túl kevés az ovi, suli, kevés a tapasztalat. A W. végigvisz érettségiig, ha beválik. De mi van ha nem ? Ha valamiért nem tetszik mégsem, pld. a gyerek esetleg nem érzi jól magát. Akkor hogy váltunk át normál sulira, ha muszáj? Benned nincsenek kételyek? Üdv: Csip.
Sziasztok! Én is most tapogatózom a Waldorf irányába, mert gyerekem lassan óvodás lesz, és már jó előre gondolkodni kell, mert ha az alternatív iskolát célzom meg, akkor már az oviban sem választhatok "natúrt". Én is olvastam egy Vekerdy-könyvet, és saját tapasztalom is az, hogy a gyerek nem magának hanem a tanárnak tanul, és hogy rengeteg minden kihozható egy gyerekből ha nem kényszerből tanul, hanem játékkal és önnön kedvére.Viszont bennem is felmereült az a kérdés, hogy vajon mi lesz tovább, a majdani felsőfokú oktatásnál. Megállja-e majd helyét ott is, nem lesz-e hátrányára esetleg, hogy kicsi kora óta egy szabadabb rendszerben tanult. Kutakodjunk a neten és osszuk meg egymással ki mit talált! Üdv.
Szerintem ez teljes mértékben valós probléma lehet a jövőre nézve! Szerintem egyik véglet se jó, se a túl kötött, se a túl megengedő nevelés. Az arany középutat kellenne megtalálni, ami megvalósítható lenne az általános iskolákban is megfelelő eszközök, körülmények által. Ezt pedig felülről tudják irányítani. És sok pedagógusnál szemléletváltás is szükséges lenne.
Ja, amúgy én is pedagógus vagyok...
Csak arról beszélhetek amit a barátaim elmondanak. Tehát a lényeg, hogy ott az ilyen gyerekek kellő szakértelem mellett még ehhez is nagy oda figyelést kapnak. Pont ez a dolguk, hogy a problémás gyereket ne keretek közé zárják hanem megismertetik velük , hogy hogyan kell kezelni különböző szituációkat. Türelmesen rávezetik őket , hogy rálátásuk legyen a megoldásokra is.Tehát joguk van kérdezni és tudni rá a választ! A legnagyobb hiba ugy nevelni gyereket, hogy ezt és ezt nem teheted és nem elmondani, hogy miért!? A hagyományos iskolában /persze nem mindenhol!/ a gyermekeket nem testi és lelki emberként kezelik. Ugy mint egy gépet amit fel kell tölteni információkkal. Lássuk be ez nekünk felnőtteknek is problémánk mind munkahelyi és mind országos polgárok szintjén!
A nagyfiam (most 17 éves) az első 4 osztályt 2 iskolában járta ki, mert az első két év után váltanunk kellett. Magas intelligencia szint mellett, egyéni viselkedés és hiperaktivitás jellemezte. Pl. Nem írt azórán, mert: "Minek, ha benne van úgyis a könyvben!" stb. Ilyen problémák jellemezték 15 éves koráig. Sőt a problémák fokozódtak amikor 8 osztályos gimnáziumba került. Nehezen ment a "beállok a sorba és azt csinálom amit kell.." illetve a "betartom a szabályokat.." Nálunk is van Waldorf általános iskola, de ezek miatt nem irattuk oda. Ma már örülök neki. Szenvedtünk eleget amíg idáig eljutottunk, de kérdem én mit csináltunk volna, ha 8 év alatt hozzászokik, hogy akkor és úgy és azt csinál amit akar? És ráadásul a legkeményebb kamasz korban(amikor úgyis lázadnak minden kötöttség és szabály ellen) szembesül ennek a nevelésimódszernek a gyökeres ellentétével. Szép és jó ez a módszer! De a magyar társadalom elvárásai nem engedélyeznek ilyen viselkedést. Az embernek ezer és egy dologhoz kell alkalmazkodnia, ezer és egy szabályt kell betartania, mert egyébként megbüntetik, megbírságolják, kirúgják, tönkremeg stb. Ha kicsi korban nem szokják meg, hogy milyen tipusú élet vár rájuk felnőtt korukban, akkor az iskolából kikerülve szerencsétlennek, meg nem értettnek fogják magukat érezni. Mert az élet napjainkban igencsak kemény, és bizony farkas törvények uralkodnak. A gyerekeknek bírni kell a terheket és erre egy csodálatos mesevilágban felnevelkedett
gyermek nem mindig képes. Hangsúlyozom, azonban, hogy az a nevelési típus lenne a normális, de ehhez a társadalmi normákat is ennek megfelelően kellene változtatni.
Sajnos hozzánk már későn jött a Waldorf suliról szoló hirek.De ha most lennének kicsik a gyermekeim akkor ide iratnám őket!Csak barátaim tapasztalatáról tudok beszélni.Ebben a suliban a gyermekek képességihez mérik az oktatást.Játékosan vezetik rá a gyermeket még a nehéznek tünő feladatokra is.Nincs felesleges terrorizálás.Testileg,lelkileg és szellemileg is kiegyensulyozottá válnak. Az első Waldorfos gyerekek már a felsőoktatásban járnak és jó eredményeket érnek el mindenhol!Örökségül vitték magukkal a különböző helyzettekkel való jó viszonyulás képességét.Tőllünk ceglédről 10-12 gyermek jár át Szolnokra, és mind egy nagy családnak érzik magukat!Hát kell ennél több?
Egészen biztos, hogy kellő önbizalmat ad, szerintem nagyon határozott, ugyanakkor nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek (felnőttek) lesznek a waldorfosokból.
Amin én is gondolkoztam, az az a kérdésed, hogy mennyire határolja be a felsőfokú iskolákba való továbbtanulást. Sőt, nem is a felsőfokú intézmény itt a kérdés, hanem rögtön a gimi, a középiskola, hiszen oda megy először innen. Ez lehet szerintem a kérdéses, de ezt nem tudom. Vannak aggályaim ezzel kapcsolatban, de ezek mind csak elképzelések. Később a főiskolára, egyetemre úgyis már a gimiből, középiskolából megy .
Ami a nagycsoportot illeti: szerintem ebben a korban a legrugalmasabbak a gyerekek, biztosan nem okozna gondot a váltás. Itt még nem akkorát, hiszen gondolj csak bele, valaki nem is jár oviba, csak nagycsoportosan, iskolaelőkésztő szándékkal. És hát az ovi még valamivel kötetlenebb, rugalmasabb, iskolában már tanmenet van, kötöttségek, stb.
Mi ugyan nem jártunk Waldorfba, de behatóan tanulmányoztam a módszert, és el is látoggatunk fiammal az egyik ilyen iskolába. Nagyon klassz, nekem nagyon tetszett, de azt gondolom, pedagógiai szempontból csak abban az esetben írassátok a lányotokat Waldorf-módszeres óvodába, ha utána lesz lehetősége Waldorfos suliba menni. Ha ugyanis megszokik egyfajta rendszert az oviban, nehézséget okozhat neki utána egy normál iskola, bár ott is vannak nagyon jó módszerek. de a gyerekek szeretik a rendszerességet, mert biztonságérzetet nyújt nekik, és ez fontos. És ugye az Óvoda nagycsoprtban elsődlegesen az iskolára készíti fel a gyerekeket, nem mindegy, hogyan, az első osztály valahol kicsit folytatása kell legyen a nagycsoportnak. Ha ez így van, akkor megfelelő a választás. Van épp elég betartandó szabály, milló új dolog egy hétéves apróságnak, amikor suliba kerül. Gondolj csak bele, mi, "nagy, erős" felnőttek is hogyan éljük meg a változásokat: új munkahely, új környezet... van, aki rugalmasabb, van, aki kevésbé. Hát akkor egy kicsi gyerkőc?
További ajánlott fórumok: