Otthon szült anyák (beszélgetés)

Szia!

Kik voltak azok az orvosok akiket Nandu ajánlt? Lehet, hogy eztprvibe érdemes megválaszolni.

Szeretném, ha írnál Nandu gondozási menetéről!

Szia!

Én ugyan még nem szültem itthon, de a dokin és a védőnőn már túl vagyok. Ráadásul itt a mai magyar valóságban:)

Szóval tőlem, mivel magánrendelésre járok már a várandóság tényének megállapításakor megkérdezte a doki, hogy hol (persze a lényeg az volt hogy kinél) akarok szülni. Én meg nagy nyugodtan mondtam neki, hogy szembe lakok az Uzsoki úti kórházzal. Itt kikerekedtek a szemei és megkérdezte, hogy ott szeretnék szülni (nincs valami extra híre az uzsokinak)? Mire én rávágtam, hogy nem, nem az uzsokiban, hanem otthon. A doki vett egy mély levegőt és annyit mondott, hogy "Azt én önnek nem ajánlom."

Hát elnevettem magam és mondtam, hogy ebben biztos voltam, de azért szeretnék a doktor úrhoz járni várandósgondozásra. Gondolom ez utóbbi is hozzásegített a dologhoz (15 perces vizit 10e), de azóta csak vizitek végén kérdezi, hogy még mindig otthon szeretnék-e szülni én pedig rávágom, hogy ilyen remek leletekkel természetesen:) (Nyilván szeretné fölajánlani, hogy levezeti a szülést, van egy tábla a rendelőben, amin olvasható, hogy 100e egy szülés)

A védőnéninek csak úgy 25 hetesen mondtam el, aki sokkal jobban kétségbeesett, elkezdett rémtörténetekkel riogatni, majd a következoő alkalommal aláiratott velem egy nyilatkozatot, hogy ő felvilágosított az otthonszülés veszélyeiről. Igazából nem tudtam rá haragudni, alapvetően jó szándékú nő, aki nem kapja meg a szakmája gyakorlásához a kellő információkat. De ez tényleg nem az ő hibája. Ráadásul itt zuglóban születtek azok az ikrek otthon Ágiékkal, akikkel komoly komplikációk voltak, most folyik a per és a szegény szülők (nyilván ebben a szörnyű helyzetben) azt találták mondani a bíróságon, hogy a védőnő nem figyelmeztette őket, hogy az otthonszülés milyen veszélyes.

Én azért mondtam el a dokimnak rögtön az elején, hogy otthonszülést tervezek, mert ha nem állt volna elég jól a dologhoz, akkor bizony kerestem volna más nőgyógyászt (nem régi az ismeretség, másfél éve élek csak Pesten és a várandóságom előtt csak kétszer jártam a rendelőjében). Aztán amikor beszélgettünk a Nanduval persze rögtön felmerült a nőgyógyász kérdése és tudott is volna ajánlani két olyan orvost, aki egészen pozitívan áll a dologhoz és akikhez általában járni szoktak az általa gondozott kismamák. Azt azonban elmondta, hogy őket jó a várandóság elején megkeresni, mert elég népszerű orvosok és aztán nem vállalja már el a kismamaát, ha a születés várható hónapjában megvan az általuk tervezett születésszám (szóval ha már van mondjuk 7 kismama, akik arra a hónapra vannak kiírva).

Hogy én mindig ilyen hosszadalmasan tudok válaszolnik...

En Angliaban elek, es itt ez teljesen elfogadott. De sajnos az elozot nem engedtek, ket nappal szules elott lefujtak.:( A mostaninal remelhetoleg minden rendben lesz.

Mi az elejetol kezdve elmondtuk a szulesznonek, es vegig erre keszultunk.

Szerintem felesleges titkolni, az orvos legfeljebb a velemenyet tudja kifejteni, de tenni nem tud ellene semmit. A vizsgalatokat ugyan ugy el kell vegeznie, ha normalis, akkor lehet, hogy meg jobban odafigyel, nehogy v.mi kimaradjon, es amiatt problema legyen. Szerintem nyugodtan beszelj vele.

Annyira jó olvasni a történeteiteket, és a tapasztalataitokat!

Lenne egy kérdésem Kosztyi, Alexa, meg a többiek, akik már szültetek otthon. Hogyan fogadta a környezetetek, meg az orvos, mikor megmondtátok, hogy milyen szándékotok van? Egyáltalán mikor mondtátok el? Mert tőlem tegnap kérdezte a doki, hogy hol fogok szülni, de inkább azt mondtam, még nem tudom.

Szerencsere az elso kettonel nekem sem kellett fajdalomcsillapitas. Itt hasznalnak otthon is, van lehetoseg kejgazt szivni, meg szuri is van a szulesznonel. TENS gepet is hasznalnak, nem tudom, hogy milyen lehet, van, akinek bejon.

A gatmetszesrol nekem is rossz emlekeim vannak. Az elsonel Magyarorszagon csinaltak, bar nem ertem, miert volt ra szukseg. A masodikat megszultem gatmetszes nelkul, es a gatam egyaltalan nem repedt. Pedig a keze a feje mellett jott, es 3780 g-os baba volt.

Szia Alexa!

Képzeld, kedden megszületett a sógoromék kislánya :) Végül mégsem otthon, de természetes úton. Nagyon szép kislány :)

En kerdeztem, nekem is az elozovel korhazba kellett mennem a cukrom miatt.:( Remeljuk, hogy most minden rendben lesz!:)

De en inkabb olyanra gondoltam, hogy fajdalom csillapitaskent otthon milyen lehetosegek vannak, lehet-e medenceben vajudni (nalunk lehet kolcsonozni), a baba csinal-e gatmetszest, ha v.miert gyorsan ki kell bujnia a babanak, tud-e stoppolni, ha szukseg van ra, meg ilyenek.

Sziasztok!

Én a kislányomat szültem itthon, õ a második gyerkõcünk. Ugyan nem Mo-n, hanem Hollandiában. Az én szüléstörténeteim is olvashatóak a babanaplómban, bár nincsenek olyan szépen megírva, mint pl. Alexáé :)

Valamelyikõtök kérdezte, hogy volt e valakinél komplikáció otthonszülés közben. Nos, nem tudom komplikációnak nevezhetõ e, de mikor a kisfiam született, végül kórházba kellett mennem (vele is otthonszülést terveztünk). Az ok az volt, hogy nagyon lassan tágultam, majdnem másfél nap alatt csak kb. 6 ujjnyira, viszont már ekkor tolófájásaim voltak. Így hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a kórházba, ahol nagyon kedvesen fogadtak és bántam vele, így végül mégis szép élmény maradt Midas születése :)

Sziasztok!

Tudom,hogy nem feltétlenül hozzám szólt a kérdés, de azért belebeszélek.

Az én bábám gyakorlatában a nagyon zöld magzatvíz és a rossz szívhang erősen figyelmezetető körülmény. Ha a baba szívhangja nem javul jelentősen a mama helyzetváltoztatására (ami attól van, hogy esetleg el volt nyomva a köldökzsinór), akkor irány a kórház. A baba nyakáratekeredett köldökzsinór sokkal gyakrabban előforduló jelenség, mint gondolná az ember. A babák 25-30%-a így születik. Persze ennek vannak fokozatai az egyszerű rátekeredeéstől a komoly hurkos csomókig. A bába ezzel ugyanazt teszi, mint az orvos a kórházban: a megszülető babáról ha lehet letekeri, ha pedig nem lehet elvágja, majd foglalkozik a babával, ha kell oxigént ad neki (mert persz van nála), stb.

Amennyiben komolyabb komplikációról van szó, tehát mondjuk a baba úgy összecsomózta ott bent a köldökzsinórt, hogy nem tud miatta világrajönni (ezt nagyon szépen jelzik a fájások alatti szívhangok), vagy bármi más, ami fenyegeti a baba vagy a mama egészségét, akkor irány a kórház. Mi Pestiek jó helyzetben vagyunk, mert több kórházból is válogathatunk. Nyilván a legközelebbi kórházba kerül az ember, ha "szirénázós vészhelyzet" van. De ha jnem ilyen komoly az eset, akkor az ember még mindig választhat magának egy "bababarát" kórházat, ahová elkiséri a dúla és persze a férj.

Szóval, ha baj van, akkor mi, elszánt otthonszülők is kórházba megyünk ám gondolkozás nélkül. Az pedig, hogy a "baj" időben észlelésre kerüljön, az a bába feladata, aki pont erre készül és valljuk be könnyebb dolga van, mint a kórházi szülésznőnek, akinek egyszerre három, négy szülő nővel kellene foglalkoznia, akiket nem, vagy csak alig ismer.

Kedves Alexa77!

Szeretném a kérdésem elején leszögezni, hogy csöppet sem vagyok az otthonszülés ellenzők oldalán. Most a 3. babát várva a férjem a gátja és a magam még mindig szegényes ismeretanyaga. (pedig az átlagnál azt hiszem többet informálódtam)

A kérdés: Mi történt volna otthonszülés közben az én esetemben? Első gyerekemnél nagyon zöld volt a magzatvíz, rossz volt a baba szívhangja. Szerencsésen megszültem, mert a döntéshozó orvos későn ért be, ha ott lett volna bizony sajnos császárral végzem.

A másik esetben is rosz volt a szívhang, mint a végén kiderült azért mert kétszer volt a baba nyakán a köldökzsinór. A fogadott orvos kisebb harcot vívhatott a protokollal és az ügyeletes orvossal, de hagyott a saját tempómban vajúdni. (keresni kell az ilyen embert).

Mi történt volna otthon? Jó tudom, intenzíven figyelnek és tiszteletben tartják a magam tempóját... de még?

Nem igazán sikerül megfogalmaznom a kérdésemet, inkább csak érzés szinten van meg bennem.

Otthonszülés közben iszonyúan ritka a komplikáció. Ennek egyik oka az, hogy ha a szülő nőt semmi sem zavarja meg, rátalál a szülésének ritmusára, ösztönösen tudja, mit tegyen és megkapja hozzá azt az erőt, ami - ha hagyják - minden szülő nő sajátja. A másik ok, hogy a komplikációk legnagyobb része a külső beavatkozások miatt van. Gondolok itt arra, hogy rengeteg az indított szülés. Ha a baba jól van odabenn, nagyon nagy hiba beavatkozni, mert ő tudja legjobban mikor van itt az ideje a születésének. Ráadásul indított szüléseknél oitocint adnak, ami - ha kívülről van bevíve a szervezetbe - leállítja a test saját oxitocin-termelését. Innen ismerős a képlet: fájásgyengeség, tehát még több oxitocin és nagy eséllyel császár, hiszen a kívülről adott oxitocinnak van egy olyan mellékhatása, hogy romlik miatta a baba szívhangja. Csak épp erről nem szoktak beszélni az orvosok.

Rengeteg dolgot írhatnék még, hiszen én mindig is otthon szerettem volna szülni, már akkor is erről ábrándoztam, amikor pici lányom pajzán gondolat se volt. Az utóbbi 10 évben minden magyar és külföldi szakirodalmat elolvastam ezügyben, amihez csak hozzáfértem. De elolvastam mndent a kórházi szülésekről is. Tanulmányoztam a különböző kórházak lehetőségeit. Én arra jutottam, hogy csak a Jóisten mentsen meg attól, hogy valaha is odakerüljek.

Nekem azt mondta az orvosom (mert terhesgondozásra becsületesen jártam végig) hogy nem szülhetek gátmetszés nélkül, úgyse sikerülne, sportoló vagyok, ráadásul lovas, kizárt, hogy ne szakadjak. Azt mondta, össze fog szakadni a hüvelyem a végbelemmel, és hasonló szörnyűségek. Az egyébként nagyon kedves szülésznő, aki az nst-ket csinálta egyenesen azt mondta, sportolóként úgyse úszom meg, tuti császár... Na köszi! De örömmel jelenthetem, hogy 3,8 kg-os, 55 cm-es kislányomat mindenféle gátsérülés nélkül simán megszültem, itthon, Ágiék segítségével.:-))